Ugrás a tartalomhoz

Forgách Pál (kanonok)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Forgách Pál
Életrajzi adatok
Születési névForgách Pál
Született1677. január 23.
Ungvár
Nemzetiségmagyar
Elhunyt1746. november 29. (69 évesen)
Nagyszombat
SzüleiKrisztina, Gräfin Drugeth de Homonna
Forgách András
gyermekei
  • Forgách József Ferdinánd
  • László, Graf Forgách de Ghymes et Gács
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus

Ghymesi és gácsi gróf Forgách Pál (Ungvár, 1677. január 23.Nagyszombat, 1746. november 29.) esztergomi kanonok, császári tanácsos.

Élete

[szerkesztés]

Gróf Forgách András és Homonnai Drugeth Krisztina fia volt. Kezdetben világi pályán volt, 1712-ben azonban neje, Révay Emerentia (kitől több gyermeke volt) elhalálozván, 1717-ben pappá szenteltetett. Nemsokára Szent Irénről nevezett prépost, majd választott püspök és királyi tanácsos lett. 1723. április 22-én az esztergomi káptalanba fölvétetvén, 1727. június 1-jén tornai, június 6-án komáromi, 1735. augusztus 24-én főszékesegyházi főesperes lett. Mint éneklő-kanonok hunyt el.

Kéziratban maradt művei

[szerkesztés]
  • Pauli Forgách Descriptio Scapularia Immaculatae Conceptionis B. M. V. Tyrnaviae, 1724.
  • Memorabilia de templo modo metropolitano S. Nicolaum Episcopum et Confessorem Libera ac Regia Civitate Tyrnaviae Anno 1727.

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944.  , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
  • Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993-.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
  • Zelliger Alajos: Egyházi írók csarnoka. Esztergom főegyházmegyei papság irodalmi munkássága. Nagyszombat, Szerző, IV, 1893.