Ugrás a tartalomhoz

Fazıl Say

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fazıl Say
Életrajzi adatok
Született1970. január 14. (54 éves)[1][2][3]
török Ankara
SzüleiAhmet Say
Iskolái
  • Hacettepe University Ankara State Conservatory
  • Robert Schumann Hochschule
Pályafutás
Műfajokklasszikus zene, jazz
Hangszerzongora
Díjakprix de la laïcité (2015)
Tevékenység

Fazıl Say weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Fazıl Say témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fazıl Say (Ankara, 1970. január 14. –) török zongoraművész, zeneszerző.

Élete

[szerkesztés]

Az Ankarai Állami Konzervatóriumban tanult zongora és zeneszerzés szakon. 17 évesen ösztöndíjjal került a düsseldorfi Robert Schumann Intézetbe, ahol David Levine vezetése alatt tanult tovább öt évig. 1992 és 1995 között a Berlini Konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1994-ben első helyezést ért el a Young Concert Artists International Auditions meghallgatáson, ami elindította nemzetközi karrierjét.

Rendszeresen hívják játszani a New York-i, Izraeli, baltimore-i és Szentpétervári Filharmonikusokhoz, a Bécsi Szimfonikus Zenekarhoz, a BBC Filharmonikusokhoz vagy az Orchestre National de France-hoz. Fellépett számos neves fesztiválon, a Carnegie Hallban, 2004-ben európai és amerikai turnén vett részt Maxim Vengerovval. Jazz-improvizációit Kudsi Ergüner kísérte. 2007-ben és 2008-ban a Montreux Zongoraverseny elnöke volt.

16 éves korában komponált először, ekkor írta Black Hymns című művét. 1991-ben a Berlini Szimfonikus Zenekarral adta elő Concerto zongorára és hegedűre című darabját. 1996-ban Selyemút című concertójának premierje Bostonban volt. 2001-ben Ankarában mutatták be Nazim című oratóriumát, melyet a török költő, Nâzım Hikmet emlékére rendelt tőle a török állam.

2005-ben filmzenét írt Hans-Ulrich Schlumpf svájci rendező Ultima Thule című filmjéhez.

2010 januárjában és 2018. január végén is Magyarországon lépett fel.[4]

Művei

[szerkesztés]

Zenekari művek

[szerkesztés]
  • Nazım - oratórium zongorára, énekre, zenekarra és kórusra (2001)
  • Requiem for Metin Altıok - oratórium zongorára, kamarazenekarra és kórusra (2002/03)
  • Chamber Symphony - vonószenekarra (1996)

Concertók

[szerkesztés]
  • Sinfonia Concertante - zongorára és zenekarra (1994)
  • Silk Road - (Piano Concerto No. 2) zonogorára és kamarazenekarra (1994)
  • Piano Concerto No. 3 - zongorára és zenekarra (2001)
  • Two Romantical Ballads - zongorára és vonósokra (1995)
  • Guitar Concerto - d moll (1996)
  • Paganini Jazz - zongorára és zenekarra (2003)
  • Alla Turca - (Mozart-jazzfantázia) zongorára és zenekarra (2003)
  • Cadenzas - Mozart, Piano Concerto No. 25 C major K. 467 (1997), Beethoven, Piano Concerto No. 3 c minor (2001)

Zongoraszólók

[szerkesztés]
  • Four Dances for Nasreddin Hoca (1990)
  • Fantasietücke (1993)
  • Alla Turca - Mozart-jazzfantázia (1993)
  • Paganini Variations for Piano (modern jazz-stílusban) (1995)
  • Three Jazz Pieces
  • Three Ballads (1997)
  • Black Earth (1997)
  • Beethoven Piano Sonatas (2005)
  • Haydn Piano Sonatas (2007)

Kamarazene

[szerkesztés]
  • Violin Sonata (1997)

Kísérleti

[szerkesztés]
  • Ten Pieces for Jazz Quartet - Fazil Say - Kudsi Ergüner (Ney)
  • Four Pieces for DJ and Piano - Fazil Say - DJ Mercan Dede (2003)

Íróként

[szerkesztés]
  • Uçak Notları - (Airplane Notes - Gedanken zur Musik) Ankara (1999)
  • Fifty Essays - a Milliyet napilap számára

Elismerései

[szerkesztés]
  • 2001 Echo-Preis Klassik
  • 2001 Német zenekritikusok díja az Az év legjobb felvételének
  • 2008 A kultúrák közötti párbeszéd nagykövete[5]
  • 2017 Beethoven-díj[forrás?]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 28.)
  2. Salzburgwiki (német nyelven)
  3. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Port.hu
  5. Intercultural Dialogue[halott link] (magyarul)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]