Diane de Poitiers

Diane de Poitiers
Született	1499. szeptember 3. Saint-Vallier
Elhunyt	1566. április 25. (66 évesen) Château d'Anet
Állampolgársága	francia
Házastársa	Louis de Brézé (1515. április 16. – )
Élettársa	II. Henrik francia király
Gyermekei	Françoise de Brézé Louise of Brézé
Szülei	Jeanne de Batarnay Jean de Poitiers, Seigneur de Saint Vallier
Foglalkozása	udvarhölgy királyi szerető
Halál oka	fémmérgezés
Sírhelye	Château d'Anet
Diane de Poitiers aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Diane de Poitiers témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Diane de Poitiers (Saint-Vallier, 1499. szeptember 3. – Anet, 1566. április 25.) híres francia kurtizán, Saint-Vallier grófkisasszonya, Étampes hercegnője, Valentinois hercegnéje, II. Henrik francia király egyik szeretője. Hírnevét szépségével és a királyra gyakorolt befolyásával szerezte.

Fiatalkora és házassága

Születési helye bizonytalan. Egyes történészek szerint Franciaország Vienne megyéjében, mások szerint Saint-Vallier-ban, a faluval azonos nevű kastélyban született, Jean de Poitiers-nek, Saint Vallier földesurának, Estoile vikomtjának († 1539) és Jeanne de Batarnay-nak legidősebb leányaként.

1515. április 16-án, 15 éves korában Párizsban, az Hôtel des Bourbons-ban feleségül ment Louis de Brézéhez, Maulévrier grófjához, Normandia kegyurához (grand-sénéchal de Normandie), VII. Károly francia király unokájához (grand-veneur de France), aki I. Ferenc udvarában szolgált. A házasság révén a hölgy elnyerte a Valentinois hercegnéje címet. Két leányuk született:

• Françoise de Brézé (1518. január – 1574), Maulévrier grófkisasszonya, Mauny és Sérignan bárónője, aki Braine-ben, a Saint-Yved apátságban van eltemetve. A leány 1538. január 19-én a párizsi Louvre palotakápolnájában feleségül ment Robert de la Marckhoz, Bouillon hercegéhez, Braine és Maulévrier grófjához, akit Florenges urának is neveztek. Róbert herceg, Françoise férje 1558-ban mérgezés következtében halt meg.
• Louise de Brézé (1521–1577. január).

Louis de Brézé 1531. július 23-án halt meg Anet-ben, így Diane 31 évesen özvegységre jutott.

François Clouet Hölgy a fürdőben festménye vagy Diane de Poitiers-t, vagy I. Mária skót királynőt ábrázolja

Királyi kegyencnőként

Az özvegy Diane visszatért az udvarba. Néhány évvel férje halála után (1534 körül) szeretője lett a trónörökösnek, Henrik Orléans-i hercegnek, I. Ferenc király fiának, a későbbi II. Henrik királynak.

Bár Henrik – uralkodói kötelezettségeit megtartva – Medici Katalint vette feleségül, Diane de Poitiers egész életében mellette maradt, és a következő 25 évben nagy befolyást tudott gyakorolni a nála 20 évvel fiatalabb trónörökös, majd király életére. A hatalomban eleinte osztoznia kellett Anne de Pisseleu-vel, d’Étampes hercegnéjával, I. Ferenc király szeretőjével. Az udvar két pártra szakadt, a két, egymást kölcsönösen gyűlölő kegyencnő rivalizálása több botrányos esetet robbantott ki.

1547-ben, mihelyt II. Henrik francia királyként trónra lépett, Diane azonnal érvényesítette befolyását, és kíméletlenül elűzte az udvartól d’Étampes hercegnét. Teljhatalmat szerzett, maga Katalin királyné is kénytelen volt eltűrni a kegyencnő felemelkedését. A király 1548-ban Valentinois hercegnőjének rangjára emelte Diane-t, aki fényes udvartartást szervezett maga köré. Az uralkodó az ő számára építtette a Loire mentén Chenonceau kastélyát, a korszak egyik legszebb építészeti alkotását. Meggyőződéses római katolikusként Diane a protestánsok erős elnyomására ösztökélte szeretőjét, a királyt. 1553-ban Diane megszerezte bukott vetélytársnőjének rangját és birtokát is, amikor a király őt magát emelte d’Étampes hercegnőjének méltóságába.

Diane de Poitiers címere, három egybefont holdsarló

A rangos családból származó, intelligens, művelt és szenvedélyes asszony komoly tekintélyt és hatalmat szerzett magának. A király mellett nagy politikai jártasságot szerzett, számos hivatalos levelet együtt írtak, olykor közösen írták alá, Henri/Diana-ként. Ő volt „az agy a trón mögött”. Szintén ő irányította a királyi gyermekek taníttatását. Hihetetlenül magabiztosan viselkedett, Henrik iránt tanúsított lojalitásával a király egyik legmegbízhatóbb szövetségesévé tette magát. Az udvarban olyan jelentős pozíciót élvezett, hogy amikor II. Pál pápa az arany rózsát elküldte ajándékba az új királynőnek, nem feledkezett meg róla sem, ő egy igazgyöngyökkel kirakott nyakláncot kapott.

A források szerint gyönyörű asszony volt, aki meg tudta őrizni szép alakját, fiatalos külsejét még hetvenévesen is, amit festményeken is megörökítettek. A nagy francia festőnek, François Clouet-nak csak két aláírt képét ismerjük. A Hölgy a fürdőben című festménye talán Diane-t ábrázolja. Ez a kép ülve, mezítelenül ábrázolja fürdőszobájában. A kor egy másik képén is látható.[1] Sok képen fedetlen felsőtesttel ábrázolják, de vannak olyan képei is, amik hagyományos pózokban ábrázolják. [2] [3] [4] [5] Minden kép mozgékony, vonzó nőt ábrázol.

Bukása a király halála után

1559 nyarán Henrik király leánya, Erzsébet hercegnő feleségül ment II. Fülöp spanyol királyhoz. Az esküvő alkalmából Henrik június 30-án lovagi tornát rendezett Párizsban, melyen maga is részt vett. Egy lándzsatörés során a szemén súlyosan megsebesült, és 1559. július 10-én szörnyű szenvedések után meghalt.

A király sebesülése és halála nyomán a kegyencnő, Diane hercegné hatalmas befolyása semmivé foszlott. Medici Katalin mint Franciaország régense, hatalmát felhasználva megtiltotta Diane-nak, hogy meglátogassa a haldokló Henriket, s a király temetésére sem hívták meg. Azután Katalin királyné rákényszerítette Diane-t, hogy mondjon le kedvelt (és pompás fekvésű) kastélyáról, Chenonceau-ról, cserébe Katalin kastélyáért, a Loire-parti Chaumont-ért. Diane innen családi hűbérbirtokára, Anet-be vonult vissza. Élete hátralévő részét ott töltötte, kényelemben, de teljes mellőzöttségben. 1566-ban halt meg, lovasbaleset következtében.

Utolsó kívánsága szerint leánya befejeztette az anet-i kastély mellé épített temetkezési kápolnát, hogy emléket állítson anyjának. 1795-ben a francia forradalom idején feltörték sírját, az ólomkoporsót elvitték, a csontokat kiszórták. A falu néhány asszonya temette el a csupasz földbe a maradványokat. 2008-ban régészeti ásatások folytak Anet temetőjében, és egy közös sírba temetett csontokat kezdtek vizsgálni. A régészek egy törést szenvedett lábszárcsontotra lettek figyelmesek. Diana halála előtt egy évvel lovasbalesetet szenvedett, és eltört a lábszárcsontja. A vizsgálatok során kiderült, hogy a csontban nagyon magas volt az arany koncentrációja. Az aneti kastélyban megmaradt egy amulett-tok Diana hajtincsével. A hajszálakat toxikológiai vizsgálatnak vetették alá, és magas aranykoncentrációt állapítottak meg. Akkoriban a reumatoid artritiszt is kezelték folyadékba kevert aranyporral, illetve a fiatalság megőrzése reményében is itták naponta az elixírt. Diana lassan megmérgezte szervezetét: hajszálai elvékonyodtak, és csontjai törékennyé váltak. Az eredeti hajtincs és a lábszárcsont DNS-e segítségével tudták azonosítani Diana földi maradványait. 2010. május 29-én temették újra az ő és két gyermekének földi maradványait az anet-imkastély kápolnájában.

Utóélete

• Levelezését 1866-ban, halálának 300. évfordulóján Georges Guiffrey kiadta.
• Az 1956-ban forgatott Diane c. filmben Lana Turner személyesítette meg.

Források

• Sandrine Cabut: Diane de Poitiers, morte d’avoir voulu rester jeune (francia nyelven). lefigaro.fr, 2009. (Hozzáférés: 2021. március 21.)

• A túl sok arany végzett a király szeretőjével (magyar nyelven). mult-kor.hu. (Hozzáférés: 2021. március 21.)

Kapcsolódó szócikkek

• Francia uralkodók szeretőinek listája