Ugrás a tartalomhoz

Csukcs-tenger

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csukcs-tenger
Elhelyezkedése
Csukcs-tenger (Alaszka)
Csukcs-tenger
Csukcs-tenger
Pozíció Alaszka térképén
é. sz. 69° 30′ 36″, ny. h. 171° 17′ 24″69.510000°N 171.290000°WKoordináták: é. sz. 69° 30′ 36″, ny. h. 171° 17′ 24″69.510000°N 171.290000°W
A Wikimédia Commons tartalmaz Csukcs-tenger témájú médiaállományokat.

A Csukcs-tenger a Jeges-tenger egyik peremtengere Ázsia és Észak-Amerika partjainál, a Kelet-szibériai-tenger és a Beaufort-tenger között.

Fekvése, földrajzi helyzete

[szerkesztés]
Forrás Területe Víztömege Közepes mélysége Legnagyobb mélysége
a[1] 582 000 km² 52 000 km³ 88 m 160 m
b[2] 595 000 km² 42 000 km³ 71 m 1256 m
c[3] 582 000 km² (587 000?) 45 400 km³ 77 m 1256 m

Ázsia északkeleti szegélyét és Alaszka északnyugati partjait mossa. Határát nyugaton a Vrangel-sziget északi pontja és a Blossom-fok, a Csukcs-félszigeten a Jakan-fok jelzik. Északi határa a Vrangel-sziget északi pontjától Alaszka legészakibb pontjáig, a Barrow-fokig vezető vonal. Szibéria és Alaszka között az északi sarkkör jelenti a déli határt. A Bering-szoroson át érintkezik a Bering-tengerrel és azon át a Csendes-óceánnal. Nyugaton a De Long-szoros köti össze a Kelet-szibériai-tengerrel.

Az oroszországi sarkvidék legkeletibb peremtengere. Nyugati "szomszédjánál", a Kelet-szibériai-tengernél jóval kisebb, de a Bering-szoroson beáramló víznek köszönhetően melegebb is. A többi peremtengertől eltérően csak kisebb folyók ömlenek ide, közülük legnagyobb a Csukcs-hegységben eredő Amguema. Kevés szigete közül méreteivel kiemelkedik a Vrangel-sziget, mely a tőle 80 km-re fekvő apró Herald-szigettel együtt 2004 óta az UNESCO Világörökség listáján szerepel.

A sekély szárazföldi talapzaton fekszik, területének több mint felén a tenger mélysége 50 m-nél kevesebb. Partvonala gyengén tagolt. Nagyobb öble kevés van, de sok a lagúna. Legnagyobb öble a szibériai partrészen a Koljucsin-öböl, Alaszkán a Kotzebue-öböl. Az ázsiai és az amerikai partok mentén – bár nem közvetlenül a vízparton – egyaránt alacsony hegyek húzódnak.

Éghajlat, vízhőfok, sótartalom

[szerkesztés]

A levegő középhőmérséklete a leghidegebb hónapban (február) Uelen kikötőben –28 °С, a Vrangel-szigeten –25 °С; júliusban Uelenben +6 °С, a Vrangel-szigeten +2,5 °С, de a kontinensek egyes zárt részein +10 °С, sőt +20 °С is előfordul.

Október végétől, novembertől az egész tengert jégpáncél borítja; olvadása május-június táján kezdődik. A Bering-szoroson nyáron beáramló melegebb víz a tenger területének kb. harmadán képes elolvasztani a jeget. Délen a hajózás többnyire július második felében megindul, míg a nyugati De Long-szoros a nyáron is megmaradó jég miatt a legveszélyesebb útszakasz.

A tengerbe kevés bővízű folyó torkollik. Az innen érkező édesvíz jelentéktelen mennyisége is okozza, hogy a Csukcs-tenger sótartalma viszonylag magas, 30–32 ezrelék, partközelben valamivel alacsonyabb. A víz hőmérséklete nyáron nyugaton 4 °С, a központi részeken 6 °С, délen 10–12 °С; télen –1,6–1,8 °C.

Gazdasági hasznosítás

[szerkesztés]

A Csukcs-tenger a víziúton bonyolódó áruforgalom számára különösen jelentős. Összeköttetést teremt a Jeges-tenger és a Csendes-óceán, az Egyesült Államok és Oroszország, illetve Oroszország európai része és a Távol-Kelet kikötői között. A legfontosabb kikötők: Uelen (Oroszország), Barrow (Egyesült Államok).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Székely András. Szovjetunió, I. kötet. Természetföldrajz. Budapest: Gondolat Kiadó, 128. o.. 963 280 303 5 I. kötet (1978) 
  2. A. D. Dobrovolszkij, B. SZ. Zalogin. Morja SZSZSZR (orosz nyelven). Moszkvai Egyetemi Kiadó (1982). Hozzáférés ideje: 2011. július 15. 
  3. Nagy Szovjet Enciklopédia

Források

[szerkesztés]
  • Székely András. Szovjetunió, I. kötet. Természetföldrajz. Budapest: Gondolat Kiadó, 130. o.. 963 280 303 5 I. kötet (1978) 
  • A. D. Dobrovolszkij, B. SZ. Zalogin. Morja SZSZSZR (orosz nyelven). Moszkvai Egyetemi Kiadó (1982). Hozzáférés ideje: 2011. július 15. 
  • Nagy Szovjet Enciklopédia