Clostridioides difficile
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 C. difficile kolónia vér-agarlemez táptalajon történő 48 órás tenyésztés után
| ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Clostridioides difficile (Hall & O'Toole, 1935) | ||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Clostridioides difficile témájú kategóriát. |
A Clostridioides difficile (korábban: Clostridium difficile, sokszor rövidítve: C. diff) a Clostridiodies nembe tartozó Gram-pozitív baktérium, az álhártyás vastagbélgyulladás leggyakoribb okozója. A betegség sokszor az antibiotikumok túlhasználatának eredménye, mert a bélben meghonosodott, az emberi szervezetre ártalmatlan baktériumok pusztulásával az antibiotikumoknak ellenálló veszélyes baktérium képes elszaporodni, és sokszor halált okozó megbetegedést okozni.
Bakteriológia
[szerkesztés]
A pálcikaformájú baktérium mindenütt megtalálható a természetben, főleg a talajban. Gram-festés után az elektronmikroszkóp ernyőjén felismerhetők a bunkós fejű pálcikák. A C. difficile a nevét onnan kapta, hogy az eredeti 1935-ös leírásakor Hall és O'Toole nehezen tudta szegregálni és szaporítani (a difficile jelentése latinul: nehéz, nehézkes).[1]
A belekben általában kis mennyiségben van jelen, és csak akkor lesz veszélyes, amikor a többségben levő, az emberi szervezetet nem veszélyeztető baktériumokat az antibiotikumok túlságosan nagymértékű használata elpusztítja. Ilyenkor túlszaporodva álhártyás vastagbélgyulladást okoz, ami sok esetben halállal jár. (A pszeudomembrán (álhártya) egy állati/emberi organizmus belső szervezetének erősen megsérült nyálkahártyáját bevonó szürkés, tapadós, baktériumokat, valamint vörös- és fehérvérsejteket tartalmazó életképesnek tűnő koagulált fibrinréteg, aminek eltávolítása durva vérző sebet hagy maga után.)[2]
A fertőzés érintés (kontaktus) útján terjed, megakadályozására közönséges antibiotikum nem hatásos és a kórházakban gyakran használt alkoholos kéztisztítók sem, csak ha fehérítőszer (oxidáló anyag) is van benne. A szappanos kézmosás jobb, mint az alkoholos kézfertőtlenítés.
Toxinok
[szerkesztés]A C. difficile főleg két toxin (mikrobiológiai eredetű mérgezőanyag) útján okozza a gyulladásos megbetegedést:
- enterotoxin (A toxin) és
- citotoxin (B toxin): a sejtfalat átlyukasztó toxin
A betegség kialakulása
[szerkesztés]A C. difficile által okozott betegséget először 1978-ban írták le egy antibiotikum kezeléssel járó hasmenés (pszeudomembranózus kolitisz) megbetegedés komplikációjaként, miután a baktériumok széles spektrumára ható antibiotikumok (például cephalosporin és clyndamycin) használata elterjedt.[3]
A fertőzés hatása az alig észlelhetőtől a halálos mértékig terjed. Az eset leggyakrabban kórházi vagy gondozó otthoni környezetben fordul elő. Korai felismerés és azonnali kezelés a gyógyítás kulcsa.
C. difficile-s megbetegedést a sósavtúltengéses betegeknek az ún. H2-receptor antagonistával való kezeléssel is kapcsolatba hozták, és azt állapították meg, hogy használatuk megduplázza a fertőzés létrejöttének valószínűségét, míg a protonpumpagátlókkal való kezelés megháromszorozza.
Diagnózis
[szerkesztés]Megbízható diagnózishoz bakterológiai vizsgálat szükséges, ami időbe telik, azonban mivel a kezelés igen sürgős, az orvos sokszor nem is vár az eredményre, mielőtt a kezelést megkezdi.
Tünetek
[szerkesztés]- Hasmenés (napi háromszoros vizes széklet)
- Hasfájás
- Erősen kellemetlen székletszag
Citotoxicitás meghatározása
[szerkesztés]A citotoxin mennyiségi kiértékelése az eddigi legjobb és legmegbízhatóbb diagnosztikai vagy kísérleti módszer, de igen lassú és munkaigényes.
Enzimmel kapcsolt toxin meghatározása (ELISA)
[szerkesztés]Az enzimmel kapcsolt immunoabszorbciós meghatározás ELISA kiértékeli mindkét (A és B) toxin jelenlétét.
- Érzékenység (szenzitivitás) 63–99%
- Specificitás 93–100%
Egy 15%-os gyakorisággal számítva:
- Pozitív prediktív érték: 73%
- Negatív prediktív érték: 96%
Szakértők tanácsa: három mintával kell megerősíteni egy első negatív eredményt. Ahhoz, hogy a kezelést sikeresnek lehessen nyilvánítani, szükséges, hogy a beteg ürülékének vizsgálata negatív eredményt adjon. Fontos, hogy igazolni kell mindkét toxin hiányát a negatív státushoz.
Egyéb ürülékvizsgálatok
[szerkesztés]Az ürülék leukocita- és laktoferrin-tartalmának meghatározása nem olyan jó, mint az ELISA.
Számítógépes tomográfia (CT)
[szerkesztés]Ez a módszer gyorsabb, mint az ELISA, és egy 2001. évi vizsgálat[4] szerint ha bélfalvastagodást mutat ki a CT, akkor 88% a valószínűsége annak, hogy az ELISA teszt is pozitív lesz.
Kezelés
[szerkesztés]Nem minden fertőzött egyén mutatja a tüneteket, és enyhe eseteknél sokszor nem szükséges orvosi beavatkozás,[5] de általában a kezelés sürgős, hogy a szepszist és a bélperforációt meg lehessen előzni.
Gyógyszerek
[szerkesztés]A C. diff ellen három antibiotikum eredményes:
- Metronidazol, 500 mg háromszor naponta a legjobb (olcsó és hatásos)
- Vancomycin, 125 mg négyszer naponta ugyancsak jó, de mértékkel kell használni, nehogy elszaporodjanak a vankomicinnek ellenálló baktériumtörzsek. Ennek a használata néha elkerülhetetlen, mivel állapotos nők, 10 éven aluli gyerekek, allergiás reakció esetén a metronidazol nem használható.
- Fidaxomicin, szintén használható.
Más hasmenéssel járó megbetegedés ellen használt gyógyszerek sajnos sokszor rontják a beteg állapotát javítás helyett. Ilyen gyógyszerek közé tartoznak: loperamid, diphenoxylate, bizmut.
Kolektómia
[szerkesztés]Ritka esetekben a vastagbél egy részének az eltávolítására, kolektómiára van szükség.
Széklettranszplantáció
[szerkesztés]Egészséges önkéntes székletét juttatják be a beteg gyomor-bél traktusába. Ezáltal egy kedvezőbb baktériumflóra fog megtelepedni a beteg szervezetében. A széklet transzplantálásának módja történhet gyomorszondán át vagy béltükrözéssel/beöntéssel. A módszer az esetek több mint 95%-ában sikeres. Mellékhatása kevés, a beteg a beavatkozás után akár antibiotikum nélkül is meggyógyul. A jelen ajánlások szerint csak visszatérő esetekben alkalmazzák.[6][7][8]
Visszaesés
[szerkesztés]A betegség ismétlődése esetén a fent említett gyógyszerek ismételt használata sikeresnek bizonyulhat; a vancomicin adagját tanácsos 4×125 mg-ról 4×500 mg-ra emelni. Ha ez nem hatásos, felmerül a fidaxomicin használata, illetve a széklettranszplantáció.
Megelőzés
[szerkesztés]A legjobb megelőzés az antibiotikumok használatának szabályozása.
A kórházak és gondozóotthonok higiéniájának fenntartása elkerülhetetlenül fontos, beleértve azt is, hogy az ápolószemélyzet viseljen védőkesztyűt, amikor fertőzött betegekkel, ill. az általuk érintett tárgyakkal kerül kapcsolatba, majd a kesztyűt biztonságosan eltávolítsa használat után. A probiotikumok rendszeres szedése is megelőző hatású lehet.
Jelentős fertőzések kitörése
[szerkesztés]A baktériumnak egy különösen virulens formája jelent meg 2003. június 4-én a kanadai Montréalban. Az 1400 jelentett esetből a halálesetek számát 36 és 89 közöttire becsülték. 2004 januárjában a betegség Torontóban is megjelent, ahol tíz halálos volt. Hasonló kitörés volt Angliában a neves Stoke Mandeville Hospitalban 2003 és 2005 között, számos halottal. 2005-ben Hollandiában is kitört. Mindezekért a baktériumnak egy különösen virulens, NAP1/027 nevű változatát okolták, amit Quebec baktériumtörzsnek is neveznek.
2006. októberben Leicesterben (Anglia) egy jelentés szerint 49 beteg halt ebben a fertőzésben. Ugyanekkor Kanadában októberben 9, novemberben 12, majd 2007 februárjában megint 14 halálos eset volt. Ezután ismét Anglia, majd Finnország jelentett fertőzést.
2006-ban az Egyesült Királyság területén a halotti bizonyítványokban 6480 esetben említik meg a C. difficile jelenlétét, ami az előző évihez képest 72%-os növekedés.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ IC. Hall, E. O'Toole (1935). „Intestinal flora in newborn infants with a description of a new pathogenic anaerobe, Bacillus difficilis”. American Journal of Diseases of Children 49 (2), 390–402. o. DOI:10.1001/archpedi.1935.01970020105010.
- ↑ The free dictionary - Medical dictionary. Farlex. (Hozzáférés: 2008. május 20.)
- ↑ H. Larson, A. Price, P. Honour, S. Borriello (1978). „Clostridium difficile and the aetiology of pseudomembranous colitis”. Lancet 1 (8073), 1063-6. o. PMID 77366.
- ↑ ID. Kirkpatrick, HM. Greenberg (2001). „Evaluating the CT diagnosis of Clostridium difficile colitis: should CT guide therapy?”. American Journal of Roentgenology (AJR) 176 (3), 635–9. o. PMID 11222194.
- ↑ R. Nelson (2007. július 18.). „Antibiotic treatment for Clostridium difficile-associated diarrhea in adults”. Cochrane Database of Systematic Reviews (3), CD004610. o. PMID 17636768.
- ↑ A. Schwan, S. Sjölin, U. Trottestam, B. Aronsson (1983). „Relapsing clostridium difficile enterocolitis cured by rectal infusion of homologous faeces”. Lancet 2 (8354), 845. o. PMID 6137662.
- ↑ D. Paterson, J. Iredell, M. Whitby (1994). „Putting back the bugs: bacterial treatment relieves chronic diarrhoea”. The Medical Journal of Australia 160 (4), 232-3. o. PMID 8309401.
- ↑ T. Borody (2000). „"Flora Power" – fecal bacteria cure chronic C. difficile diarrhea”. American Journal of Gastroenterology (AJR) 95 (11), 3028-9. o. [2008. július 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. PMID 11095314. (Hozzáférés: 2008. május 22.)
- ↑ Hospitals struck by new killer bug (Metro, 2008. május. 7., archiválva)
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Clostridioides difficile infection című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
