Ugrás a tartalomhoz

Birodalmi elnök

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A birodalmi elnök lobogója (1919–1921)
A birodalmi elnök lobogója (1921–1926)
A birodalmi elnök lobogója (1926–1933)
A birodalmi elnök lobogója (1933–1934)
A birodalmi elnök lobogója (1934–1945)
A birodalmi elnök lobogója (1945)

A birodalmi elnök (németül: Reichspräsident) a Német Birodalom államfői pozíciója volt 1919-től 1934-ig, illetve 1945 májusában. A hivatalt az átmeneti birodalmi főhatalomról szóló törvény (Gesetz über die vorläufige Reichsgewalt) hozta létre 1919. február 10-étől, majd a weimari alkotmány megerősítette 1919. augusztus 11-én.

A nép közvetlenül választotta hét évre; egy újraválasztásra volt lehetőség. Ez az előírás vezetett Hindenburg újraválasztásához. Ezen felül a birodalmi elnök a haderők főparancsnoka volt, ő nevezhette ki és meneszthette a birodalmi kancellárt (Reichskanzler), feloszlathatta törvényhozást, a Reichstag-ot. A birodalmi elnök 1919–1923 között és mindenek előtt 1930-tól kiegészítette, illetve nagyrészt helyettesítette a Reichstag törvényhozását rendeleti kormányzással.

Az alkotmány értelmében a birodalmi elnök sokkal erősebb hatalmi pozícióban volt és szélesebb jogkörökkel rendelkezhetett, mint akár a kancellár, akár a Reichstag, gyakorlatilag mind a kancellár, mind a Reichstag alárendelt helyzetben voltak az államfőhöz képest. Ebből az okból kifolyólag utólag erőteljesen bírálták a birodalmi elnök szerepét a politikai rendszerben, mert a Reichspräsident gyakorlatilag az 1918-ban megszűnt Német Császárság uralkodói jogköreit birtokolta, ezért az Ersatzkaiser (pótcsászár) kifejezéssel illettek. A Német Szövetségi Köztársaság 1949-es alaptörvénye a szövetségi elnök jogkörét tudatosan, különös tekintettel a weimari köztársaság tapasztalataira, csökkentette.

Az 1919-es közvetett, a weimari nemzetgyűlés által lefolytatott elnökválasztás során a szociáldemokrata Friedrich Ebert került az állam élére, párt nélküli utódja, Paul von Hindenburg mind az 1925-ös, mind az 1932-es birodalmi elnökválasztást megnyerte. Hindenburg 1934-es halála után Adolf Hitler birodalmi kancellár vette át a birodalmi elnök funkcióit, amit a német államfőről szóló népszavazás által megerősített. Ezáltal igénybe vette a legfőbb bírói hatalmat. Végrendeletében öngyilkossága előtt Karl Dönitzet jelölte birodalmi elnöknek, aki a hivatalt letartóztatásáig, három héten keresztül vezette.

Németország birodalmi elnökeinek listája

[szerkesztés]
# Kép Elnök Hivatal kezdete Hivatal vége Párt
1. Friedrich Ebert (1871-1925) 1919. február 11. 1925. február 28. SPD
Hans Luther (1879-1962)
Megbízott elnök
1925. február 28. 1925. március 12. Pártnélküli
Walter Simons (1861-1937)
Megbízott elnök
1925. március 12. 1925. május 12. Pártnélküli
2. Tábornagy
Paul von Hindenburg (1847-1934)
1925. május 12. 1934. augusztus 2. Pártnélküli
3. Adolf Hitler (1889-1945)
Führer und Reichskanzler
1934. augusztus 2. 1945. április 30. NSDAP
4. Nagyadmirális
Karl Dönitz (1891-1980)
1945. április 30. 1945. május 23. NSDAP