Ugrás a tartalomhoz

Arnolfini házaspár (festmény)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arnolfini házaspár (The Arnolfini Portrait)
MűvészJan van Eyck (1434)
Típusolaj, fa
Műfajarckép
Mozgalomflamand primitívek
Magasság82,2 cm
Szélesség60 cm
MúzeumNational Gallery
GyűjteményNational Gallery
TelepülésLondon
Katalógusszám
  • 47 (A Treasury of Art Masterpieces: from the Renaissance to the Present Day)
  • 2 (The Most Famous Paintings of the World)
  • 23 (100 great paintings : Duccio to Picasso : European paintings from the 14th to the 20th century)
  • 20 (Early Netherlandish painting Vol. I The van Eycks—Petrus Christus)
  • 3 (Dutch Painting)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnolfini házaspár témájú médiaállományokat.

Az Arnolfini házaspár a holland Jan van Eyck fára festett olajfestménye, amit 1434-ben készített. Arnolfini esküvő, Arnolfini kettős portré vagy Giovanni Arnolfini és felesége néven is ismeretes.

Úgy tartják, a festményen Giovanni di Nicolao Arnolfini itáliai kereskedő és felesége van megörökítve brugge-i otthonukban. A képet a nyugati festőművészet egyik legteljesebb és legeredetibb művének tartják. Van Eyck szignálta és dátumozta is a festményt. A képet 1842-ben a londoni National Gallery vásárolta meg.

A festmény ábrázolása a maga korában figyelemre méltó volt, a részletek kidolgozottsága okán is, de főleg a belső teret kitöltő fény tökéletes használatával.[1]

Az alakok azonosítása

[szerkesztés]

Sokáig azt hitték, hogy a képen Giovanni di Arrigo Arnolfini és felesége, Giovanna Cenami szerepel flandriai házukban, de 1997-ben kiderült, hogy a házaspár csak 1447-ben kelt egybe, azaz 13 évvel a kép elkészülte és hat évvel van Eyck halála után. Ma úgy tartják, a kép alanya Giovanni di Arrigo unokatestvére, Giovanni di Nicolao Arnolfini és felesége. Az nem derült ki, hogy a nő a második felesége-e vagy első felesége, Costanza Trenta, aki 1433 februárjában hunyt el.[2]

Ha az első felesége szerepelt a képen, akkor ez egyfajta emlékképként készülhetett. Giovanni di Nicolao Arnolfini Luccai Hercegségből származó itáliai kereskedő volt, aki Brugge-ben telepedett le valamikor 1419 körül. Mivel egy másik van Eyck-képen[3] is szerepel, úgy vélik, a festő barátja lehetett.

Leírása

[szerkesztés]
A tükör részlete

A festmény viszonylag jó állapotban található, bár találhatók rajta kisebb hiányosságok, amit restauráltak. Az infravörös reflektogrammos vizsgálatok több változatot mutattak, mindkét arcon, a tükörnél és más elemeket.[4]

A párt egy emeleti szobában ábrázolja nyáron, amit a kintről látható cseresznyefa is sugall. A szoba mindazonáltal nem hálószoba, mint gyakran mondják, hanem egy francia vagy burgundi stílusú előszoba, ahol ágy is található. Az ablak hat fapalettát tartalmaz, a felső része üvegből van, tiszta kék, vörös és zöld ólomüvegből.

A két alak gazdagon van felöltözve, ruhájuk szőrmés. A férfi kalapot visel, ami nem volt szokatlan akkoriban nyáron sem. Köntöse egykor sokkalta inkább bíborszínű volt, a színe az idők során elsötétült, valószínűleg selyem volt az anyag (szintén egy drága anyag). Alatta egy mintás anyag található, valószínűleg selyemdamaszt. A nő ruhájának finoman kidolgozott redőzete van és hosszú uszálya. Kék alsóruhája szintén szőrmével van szegélyezve.

Bár a nő világos arany nyaklánca és gyűrűi az egyetlen látható ékszerek rajta, mindegyik drága lehetett. A férfi esetében a ruházaton tartózkodó, nem utal kereskedői létére (más kereskedők képein aranyérmék láthatók a díszes ruhákon).

A szobabelső is a jómódú létre utal: a bronz lámpatartó hatalmas, valószínűleg ez is drága darab. A fakeretes domború tükör a háttérben kisebb, mint a hasonló tükrök, amiket akkoriban ábrázoltak. Nincs nyoma kandallónak (a tükörben sem látható ilyen). A bal oldalon található narancsok is a gazdagságról árulkodnak.

A gazdagság további jelei a díszes ágyfüggönyök, amelyek a plafonról lógnak le, és a fafaragványos a széken és a falnál lévő kanapén (jobbra, az ágy részben takarja). Az ágynál lévő kisméretű keleti szőnyeg is a gazdagságot sugallja, az ilyen szőnyegeket a korabeli gazdagok asztalokra terítették.

A háttérben, a falon függő tükör körüli fakeretben tíz kerek, aprólékos részletességgel megfestett, Jézus kínszenvedésének jeleneteit ábrázoló képecske van. A domború tükörben látszik a szobabelső, a görbületekhez, hosszításhoz igazodva balra az ablak a cseresznyefával, a narancsok, jobbra a baldachinos ágy, fent a bronzlámpa, háttal a két főszereplő, a kézen fogva álló férfi és nő.[5]

A tükörben lévő kép két további alakot mutat, akik a párral szemben helyezkednek el. Az egyik vörös ruhát visel, talán maga a festő az, bár éppen nem fest. A tudósok azért vélik ezt, mert van Eyck több önarcképén visel vörös fejfedőt, turbánt.

A képet a tükör fölött szignálták és dátumozták: Johannes de eyck fuit hic. 1434 („Jan van Eyck volt itt. 1434”).

A tükör mellett balra, nagy szögön falra akasztott, fénylő gyöngyökből álló, négysoros rózsafüzér lóg, amit két hosszú, almazöld textilfonat csomó zár az alján.[5]

Tulajdonosai

[szerkesztés]

A kép 1434-es elkészülte után a modellek tulajdonában volt. 1516 előtt a festmény Don Diego de Guevara tulajdonában volt már. Ő 1520-ban halt meg, minden bizonnyal ismerte Arnolifiniékat. 1516-ban Don Diego Ausztriai Margit spanyol királynénak adományozta a képet. Ekkor a kép Mechelenbe került. Ekkor a képen lévő férfit Hernoul le Fin néven (az Arnolfini név csúnya elhallása) azonosították. 1523-1524 körül lehet hallani újra a képről, akkor Arnoult Fin néven. 1530-ban Margit unokahúgának, Habsburg Mária magyar királynénak tulajdonába került a kép, aki 1556-ban magával vitte Spanyolországba. 1558-as halála után II. Fülöp spanyol király birtokolta.

1599-ben egy németországi vándor a madridi Alcazar-palotában látta a képet. Úgy tűnik, Velázquez ismerte a képet, sőt, hatott is rá. II. Károly spanyol király halála után, 1700-ban még mindig a királyi palotában volt a festmény, 1794-ben viszont már a madridi Újpalotában található.

1816-ban a kép Londonba kerül, James Hay skót tábornok tulajdonaként. Ő azt állította, hogy a kép abban a brüsszeli szobában függött, ahol Hay lakott, miután súlyosan megsérült a waterlooi csatában. Beleszeretett és megvásárolta. Az igazság szerint valószínűbb, hogy Hay tábornok egy 1813-as spanyolországi csatában volt jelen, akkor „juthatott hozzá” a képhez. Hay tábornok Sir Thomas Lawrence-en keresztül felajánlotta a képet a brit régens hercegnek, a későbbi IV. György brit királynak. A kép ekkor két évig a Carlton House-ban volt, majd 1818-ban visszaadta Hay-nek. 1828 körül Hay egy barátjának adta, ezután tizenhárom évig nem lehetett hallani a képről. 1841-ben egy nyilvános kiállításon bukkant fel, majd 1842-ben a londoni National Gallery 600 fontért megvásárolta.

A festmény ihlette alkotások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Dunkerton, Jill, et al., Giotto to Dürer: Early Renaissance Painting in the National Gallery, page 258. National Gallery Publications, 1991. ISBN 0-300-05070-4
  2. Margaret Koster, Apollo, Sept 2003. Archiválva 2008. szeptember 19-i dátummal a Wayback Machine-ben Also see Giovanni Arnolfini for a fuller discussion of the issue
  3. http://www.artchive.com/artchive/v/van_eyck/eyck_giovanni.jpg
  4. Cambell 1998, op cit, pp. 186-91
  5. a b S. Nagy Katalin: Jan van Eyck: Arnolfini házaspár::: Képekről No15 – Zsubori Ervinnek, Arnolfini Szalon Esszéportál - 2013.
  6. Eszéki Erzsébet: Lackfi János az Arnolfini házaspár című festményről, Pesti Műsor, 71. évfolyam 6. szám, 2016 július adt.arcanum.com
  7. G. Komoróczy Emőke : “Más és maróbb, érdesebb sors kellene…” (Lackfi János költészetéről). Hitel2005. július, epa.hu
  8. Lackfi János Facebook-oldal, 2014. október 3.
  9. Bárka 15. évf. 6. sz. / 2007, matarka.hu
  10. Veszely Beáta: Jan van Eyck: Az Arnolfini-házaspár közepéről, 1997 ludwigmuseum.hu
  11. Zsille Gábor, Kortárs 48. évf. (2004.) 6. sz., epa.oszk.hu

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:The Arnolfini Portrait
A Wikimédia Commons tartalmaz Arnolfini házaspár (festmény) témájú médiaállományokat.

Reprodukciók