Ugrás a tartalomhoz

2005-ös Junior Eurovíziós Dalfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


2005-ös Junior Eurovíziós Dalfesztivál
Let’s Get Loud
Ethias Aréna, Hasselt, Belgium Belgium

Döntő2005. november 26.
MűsorvezetőMarcel Vanthilt
Maureen Louys
Rendező
csatorna
Belgium ,
Dalfesztivál igazgatójaSvédország Svante Stockselius
Győztes dalFehéroroszország Ksenia Sitnik
(My vmeste)
Magyar versenyző
Szavazási rendszerMindegyik ország a 10 kedvenc dalára szavaz, melyek 1-7, 8, 10 és 12 pontot kapnak. Minden ország alapból kap 12 pontot.
Indulók száma16
Először
részt vevő
országok
 Oroszország
 Szerbia és Montenegró
Visszatérő
országok
Visszalépő
országok
 Ciprus (szavazó)
 Franciaország
 Lengyelország
 Svájc
Meghívott előadókCirque du Soleil, María Isabel
Előző
Következő
◄ 2004
2006 ►
SablonWikidataSegítség

A 2005-ös Junior Eurovíziós Dalfesztivál (franciául: Concours Eurovision de la chanson junior 2005, hollandul: Junior Eurovisiesongfestival 2005, angolul: Junior Eurovision Song Contest 2005) volt a harmadik Junior Eurovíziós Dalfesztivál, melyet a belgiumi Hasseltben rendeztek. A verseny pontos helyszíne a Ethias Aréna volt. A versenyre 2005. november 26-án kerül sor. Az Eurovíziós Dalfesztivállal ellenben itt nem az előző évi győztes rendez, hanem pályázni kell a rendezés jogára, azonban az előző év győztese előnyt élvez a rendezési jog megszerzésében. 2004-es Junior Eurovíziós Dalfesztivál a spanyol María Isabel győzelmével zárult, aki az Antes muerta que sencilla című dalt adta elő Lillehammerben.

16 ország erősítette meg a részvételét a dalfesztiválra, beleértve Oroszországot, valamint Szerbia és Montenegrót, melyek első alkalommal vettek részt. Ciprus, Franciaország, Lengyelország és Svájc pedig visszaléptek. Ciprus azonban, egyedülálló módon, engedélyt kapott a szavazásra.

A verseny győztese a Fehéroroszországot képviselő Ksenia Sitnik lett, aki 149 pontot összegyűjtve nyerte meg a döntőt, az ország első győzelmét aratva. A My vmeste című dal összesen három országtól kapott maximális 12 pontot. A második helyen Spanyolország, míg a harmadik helyen Norvégia végzett. Norvégia, Dánia és Görögország megszerezte legjobb eredményét, a dánok negyedikek míg a görögök hatodikak lettek. Svédország zsinórban harmadjára végzett tizenötödik helyen, amely egyben a legrosszabb helyezésüknek számít, míg az Egyesült Királyság és Málta legrosszabb eredményét érte el, a britek tizennegyedik, a máltaiak pedig utolsó helyen végeztek.

A helyszín és a verseny

[szerkesztés]

2003 novemberében az előzetes találgatások alapján Hollandia tűnt a lehetséges rendező országnak. Ugyanebben a hónapban Jeroen Depraetere, a verseny koordinátora az EBU nevében bejelentette, hogy öt ország jelezte készségét a verseny megszervezésére. 2004 márciusában a sikeresen pályázó országok közül Belgiumot választották a verseny rendezésének jogára öt másik ország, köztük Horvátország és Hollandia előtt. Mai napig ez volt az egyetlen alkalom, hogy Belgiumban rendezték a dalversenyt.

2004 novemberében bejelentették, hogy a flamand Hasselt városa ad otthont a versenynek. A 21 600 fő befogadására alkalmas Ethias Aréna adott otthont a rendezvénynek. Érdekesség, hogy mai napig ez volt a dalfesztivál történelme során a legnagyobb kapacitású helyszín.[1]

A verseny időpontját nem sokkal a 2004-es lillehammeri verseny után erősítették meg.

Műsorvezetők

[szerkesztés]

A 2005-ös verseny házigazdái Marcel Vanthilt, belga énekes és műsorvezető, valamint Maureen Louys, belga műsorvezető, később Eurovíziós pontbejelentő és kommentátor, voltak.

A résztvevők

[szerkesztés]
A házigazda Belgiumot képviselő Lindsay

Eredetileg Grúzia,[2] Litvánia, Monaco[3] és Ukrajna[4] is indult volna, de mégsem indultak el, viszont először vett részt Oroszország, valamint Szerbia és Montenegró. Emellett visszalépett a versenytől Franciaország,[5] Lengyelország és Svájc,[6] így tizenhat ország indult a hasselti versenyen.

Eredetileg Ciprus is részt vett volna, de az indulójukkal kapcsolatban plágiumgyanú merült fel, ezért visszaléptek. A szavazásra engedélyt kaptak, így ez volt az első alkalom, hogy egy nem részt vevő ország is szavazott.

Érdekesség, hogy a Horvátországot képviselő Lorena Jelusić, a 2003-as horvát induló - és egyben a legelső verseny győztesének, Dino Jelusić testvére.

A 2005-ös Junior Eurovíziós Dalfesztivál résztvevői
Ország Műsorsugárzó Előadó Dal Nyelv Dalszerző(k)
 Belgium RTBF/VTR Lindsay Mes rêves francia
 Dánia DR Nicolai Shake Shake Shake dán, angol
 Egyesült Királyság ITV Joni Fuller How Does It Feel? angol
 Fehéroroszország BTRC Ksenia Sitnik My vmeste orosz
 Görögország ERT Alexandros és Kalli Tóra íne i szirá masz görög
 Hollandia AVRO Tess Stupid holland
 Horvátország HRT Lorena Jelusić Rock Baby horvát
 Lettország LTV Kids4Rock Es esmu maza jauka meitene lett
  • Daniēls Groza
  • Monta Beļinska
Macedónia Macedónia MRT Denis Dimoski Rodendeski baknež macedón
  • Stefan Krstevski
 Málta PBS Thea & Friends Make It Right! angol
  • Thea Saliba
 Norvégia NRK Malin Sommer og skolefri norvég
 Oroszország VGTRK Vlagyiszlav Krutszkih Doroga k Szolncu orosz
  • Artyom Kavaleryan
  • Kim Breitburg
  • Vladislav Krutskikh
 Románia TVR Alina Eremia Țurai! román
 Spanyolország RTVE Antonio José Te traigo flores spanyol
 Svédország SVT M+ Gränslös kärlek svéd
  • Maria Chabo
  • Maria Josefson
 Szerbia és Montenegró UJRT Filip Vučić Ljubav pa fudbal montenegrói

A versenyszabályok változása

[szerkesztés]

Ekkor vezették be azt a szabályt, hogy a szavazás elején minden részt vevő ország kap alapból 12 pontot.

Először volt a versenynek mottója: Let's Get Loud, azaz Legyünk hangosak!.

A versenyt megelőző időszak

[szerkesztés]

Nemzeti válogatók

[szerkesztés]

A versenyre nevező 16 ország közül 15 nemzeti döntő keretén belül, 1 belső kiválasztás alkalmazásával választotta ki indulóját.

Az indulók közül Belgium, Dánia, az Egyesült Királyság, Fehéroroszország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lettország, Macedónia, Málta, Norvégia, Románia, Spanyolország és Svédország apróbb változtatásokkal ugyanazt azt a nemzeti döntőt rendezte meg, mint az előző évben.

A debütáló országok közül Oroszország teljes belső kiválasztás mellett, míg Szerbia és Montenegró nemzeti döntő alkalmazása mellett döntött.

A részt vevő országok nemzeti válogatóinak listája
Ország Választás
módszere
Válogató / Bemutató műsor Közvetítő csatorna Kiválasztás / Bemutatás dátuma
Előadó Dal
 Belgium nemzeti döntő Eurokids RTBF, VTR 2005. szeptember 18.
 Dánia nemzeti döntő MGP DR1 2005. szeptember 17.
 Egyesült Királyság nemzeti döntő Junior Eurovision Song Contest: The British Final ITV2 2005. szeptember 3.
 Fehéroroszország nemzeti döntő Nem volt külön elnevezése a válogatóműsornak Belarusz-1 2005. szeptember 21.
 Görögország nemzeti döntő Ellinikós Telikós Eurovision Junior ERT1, ERT World 2004. szeptember 30.
 Hollandia nemzeti döntő Junior Songfestival Nederland 1 2004. szeptember 24.
 Horvátország nemzeti döntő Dječja Pjesma Eurovizije HRT 2005. július 3.
 Lettország nemzeti döntő Bērnu Eirovīzija LTV1 2005. szeptember 17.
Macedónia Macedónia nemzeti döntő Junior EuroSong MRT1 2005. szeptember 17.
 Málta nemzeti döntő Junior Song For Europe PBS 2005. szeptember 24.
 Norvégia nemzeti döntő Melodi Grand Prix Junior NRK1 2005. május 28.
 Oroszország belső kiválasztás Nem rendeztek válogató- és bemutatóműsort 2005. november 10.
 Románia nemzeti döntő Selecţia Naţională Eurovision Junior TVR1 2005. augusztus 20.
 Spanyolország nemzeti döntő Eurojunior La 1 2005. október 2.
 Svédország nemzeti döntő Lilla Melodifestivalen SVT1 2004. október 7.
 Szerbia és Montenegró nemzeti döntő Decija Eurovizija UJRT 2004. szeptember 29.

A verseny

[szerkesztés]

Első alkalommal királyi vendége is volt a versenynek Laurent herceg személyében.[7]

Fellépési sorrend

[szerkesztés]

Sorozatban harmadszor fordult elő, hogy Görögország nyitotta a versenyt. Emellett ez volt az első alkalom, hogy a fellépési sorrendben utolsóként előadott dal győzött.

Döntő

[szerkesztés]
  • A versenyre eredetileg nevező Ciprus is részt vett volna, de 2005. október 13-án visszaléptek indulójukkal kapcsolatos plágiumgyanú miatt. Az országot Rena Kiriakidi képviselte volna a Tsirko című dallal.
# Ország Előadó Dal Magyar fordítás Helyezés Pontszám
01  Görögország Alexandros és Kalli Tora einai i seira mas Most rajtunk a sor 6. 88
02  Dánia Nicolai Shake Shake Shake Rázd, rázd, rázd! 4. 121
03  Horvátország Lorena Jelusić Rock Baby Rázd, bébi! 12. 36
04  Románia Alina Eremia Țurai! Hé! 5. 89
05  Egyesült Királyság Joni Fuller How Does It Feel? Milyen érzés? 14. 28
06  Svédország M+ Gränslös kärlek Határtalan szerelem 15. 22
07  Oroszország Vladislav Krutskikh Doroga k solntsu Út a Naphoz 9. 66
08 Macedónia Macedónia Denis Dimoski Rodendeski baknež Születésnapi csók 8. 68
09  Hollandia Tess Stupid Ostoba 7. 82
10  Szerbia és Montenegró Filip Vučić Ljubav pa fudbal Inkább a szerelem, mint a foci 13. 29
11  Lettország Kids4Rock Es esmu maza jauka meitene Én egy kis kedves lány vagyok 11. 50
12  Belgium Lindsay Mes rêves Álmaim 10. 63
13  Málta Thea & Friends Make It Right! Tedd jobbá! 16. 18
14  Norvégia Malin Sommer og skolefri Nyár és nincs iskola 3. 123
15  Spanyolország Antonio José Te traigo flores Hozok neked virágot 2. 146
16  Fehéroroszország Ksenia Sitnik My vmeste Együtt vagyunk 1. 149

A szavazás és a nemzetközi közvetítések

[szerkesztés]

Szavazás

[szerkesztés]
Ksenia Sitnik, a verseny győztese Fehéroroszországból

A szavazás megegyezett a hagyományos versenyen alkalmazott szavazási rendszerrel, vagyis minden ország a 10 kedvenc dalára szavazott, melyek 1-8, 10 és 12 pontot kaptak.

Ez volt az első alkalom, hogy a pontok 1-től 5-ig automatikusan megjelentek a pontozótáblán, és a szóvivők csak a 6, 7, 8, 10 és 12 pontot jelentették be. A pontbejelentők az előző két évben minden pontot bemondtak.

Először – és máig utoljára – fordult elő, hogy egy részt nem vevő ország is szavazott (Ciprus).

A szavazás a fellépési sorrendnek megfelelően zajlott. A részt nem vevő Ciprus szavazott először, majd utána Görögország és végül Fehéroroszország: az elsőként szavazó Ciprus Görögországot helyezte az élre. Görögország hét pontja után Dánia vezetett, de a nyolc pont után Fehéroroszország vette át a vezetést. A tíz pont után Románia vezetett, viszont a tizenkét pont után Románia és Spanyolország holtversenyben volt első. Dánia négy pontja Spanyolországot helyezte az első helyre. Horvátország három pontja után Norvégia vezetett, de a hét pont után Spanyolország visszavette a vezetést. A tíz pont után Fehéroroszországgal együtt holtversenyben álltak az élen, de a tizenkét pontot Görögország kapta, aki így szintén az első helyre került. Románia öt pontja után csatlakozott hozzájuk Norvégia is. A hat pont után Görögország, a tíz pont után Fehéroroszország, és a tizenkét pont után Spanyolország vezetett. Az Egyesült Királyság hat pontjának köszönhetően a spanyolok és a görögök holtversenyben álltak az első helyen, de a tíz pont a fehéroroszokat helyezte a tabella tetejére, viszont a spanyoloknak adott tizenkét pont által ismét ők vezettek. Ezután még ez a két ország váltotta egymást az első helyen, majd Spanyolország állt az első helyen és Fehéroroszország csak Norvégia tíz pontja után vette át a vezetést, majd megőrizve előnyét első győzelmét aratta. Ez volt az első alkalom, hogy a fellépési sorrendben utolsóként előadott dal győzött. Érdekesség, hogy a két évvel későbbi fehérorosz győztes is utolsóként lépett fel.

A győztes dal három országtól (Oroszország, Lettország, Málta) gyűjtötte be a maximális 12 pontot, míg a legkevesebb 4 pontot a hollandok adták. Emellett a győztes dal mindegyik országtól kapott pontot. Rajtuk kívül még Dániának, Spanyolországnak és Norvégiának sikerült ez, előbbi kettőnek sorozatban harmadszor.

Ponttáblázat

[szerkesztés]
Szavazók
Össz +12 Ciprusi Köztársaság Görögország Dánia Horvátország Románia Egyesült Királyság Svédország Oroszország Macedónia Hollandia Szerbia és Montenegró Lettország Belgium Málta Norvégia Spanyolország Fehéroroszország
 Görögország 88 12 12 7 12 6 6 5 7 3 6 4 6 2
 Dánia 121 12 6 7 8 3 1 10 6 12 7 5 6 8 7 12 7 4
 Horvátország 36 12 2 3 8 2 6 3
 Románia 89 12 10 10 2 3 4 3 4 5 7 3 4 7 12 3
 Egyesült Királyság 28 12 3 1 1 2 2 5 2
 Svédország 22 12 8 2
 Oroszország 66 12 3 5 1 4 2 1 1 10 3 1 5 6 12
Macedónia Macedónia 68 12 4 8 4 1 10 3 10 4 1 2 1 8
 Hollandia 82 12 2 4 10 2 7 7 4 1 12 8 4 4 5
 Szerbia és Montenegró 29 12 1 6 10
 Lettország 50 12 3 5 1 5 2 5 2 2 3 1 3 6
 Belgium 63 12 4 2 1 7 12 7 4 8 5 1
 Málta 18 12 1 5
 Norvégia 123 12 5 6 12 3 5 8 12 2 5 10 3 8 7 10 8 7
 Spanyolország 146 12 8 12 4 7 12 12 8 8 6 8 12 5 10 6 6 10
 Fehéroroszország 149 12 7 8 6 10 10 10 6 12 7 4 8 12 5 12 10 10

12 pontos országok

[szerkesztés]
Darab Jutalmazott ország Szavazó ország
4  Spanyolország  Egyesült Királyság,  Görögország,  Románia,  Szerbia és Montenegró
3  Fehéroroszország  Lettország,  Málta,  Oroszország
2  Dánia Macedónia Macedónia,  Norvégia
 Görögország  Ciprus,  Horvátország
 Norvégia  Dánia,  Svédország
1  Belgium  Hollandia
 Hollandia  Belgium
 Oroszország  Fehéroroszország
 Románia  Spanyolország

Pontbejelentők

[szerkesztés]

A pontbejelentők között volt a dán Caroline Forsberg Thybo és a horvát Nika Turković, akik 2004-ben képviselték országukat.

  1.  Ciprus - Stella María Koukkidi
  2.  Görögország - Yorgos Kotsougiannis
  3.  Dánia - Caroline Forsberg Thybo
  4.  Horvátország - Nika Turković
  5.  Románia - Beatrice Soare
  6.  Egyesült Királyság - Vicky Gordon
  7.  Svédország - Halahen Zajden
  8.  Oroszország - Roman Kerimov
  9. Macedónia Macedónia - Vase Dokovski

  1.  Hollandia - Giovanni Kemper
  2.  Szerbia és Montenegró - Jovana Vukčević
  3.  Lettország - Kristiana Stirane
  4.  Belgium - Max Colombie
  5.  Málta - Stephanie Bason
  6.  Norvégia - Karoline Wendelborg
  7.  Spanyolország - Gonzalo Gutierrez Blanco
  8.  Fehéroroszország - Anton Lediaev

Kommentátorok

[szerkesztés]
Ország Kommentátor Közvetítő csatorna
Részt vevő országok
 Belgium Ilse Van Hoecke és André Vermeulen (hollandul)
Eén
Jean-Louis Lahaye (franciául)
La Une
 Dánia Nicolai Molbech
DR1
 Egyesült Királyság Michael Underwood
ITV2 (élőben)
ITV1 (késleltetéssel)
 Fehéroroszország Denis Kurian
Belarusz-1, Belarusz-24
 Franciaország Elsa Fayer és Bruno Berberes
France 3
 Görögország n.a.
ERT1, ERT Sat
 Hollandia Tooske Ragas
Nederland 1
 Horvátország n.a.
HRT
 Lettország Kārlis Streips és Valters Frīdenbergs
LTV1
Macedónia Macedónia Milanka Rašik
MTV 1
 Málta Valerie Vella
TVM
 Norvégia Nadia Hasnaoui
NRK1
 Oroszország Yuri Nikolaev
Rosszija TV, RTR Planeta
 Románia Ioana Isopecu és Alexandru Nagy
TVR1, TVRi
 Spanyolország Beatriz Pécker és Lucho
TVE1, TVE Internacional
 Svédország Josefine Sundström
SVT1
 Szerbia és Montenegró Duška Vučinić-Lučić (szerbül)
RTS2
További országok
 Albánia n.a.
RTSH
 Ciprus n.a.
CyBC
 Ausztrália Kommentár nélkül
SBS (késleltetéssel)
 Észtország n.a.
ETV (késleltetéssel)
 Izrael Kommentár nélkül
IPB (2005. december 7-én)
 Portugália Eládio Clímaco
RTP1 (2005. december 10-én)
 Ukrajna Timur Miroshnychenko
NTU

Térkép

[szerkesztés]
  Részt vevő országok
  Országok, melyek korábban részt vettek, de ebben az évben nem

Lásd még

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Junior 2005 in Ethias Arena, Hasselt (angol nyelven). esctoday.com, 2004. november 22.
  2. Hasselt 2005: Georgia won't participate (angol nyelven). esctoday.com, 2005. augusztus 11.
  3. Junior: Monaco shows interest in participation (angol nyelven). esctoday.com, 2004. november 22.
  4. Serbia & Montenegro, Lithuania and Ukraine join in Hasselt (angol nyelven). esctoday.com, 2005. augusztus 2. (Hozzáférés: 2005. augusztus 2.)
  5. France officially withdraws from Junior contest (angol nyelven). esctoday.com, 2005. június 15. (Hozzáférés: 2005. június 15.)
  6. No Switzerland at 2005 Junior Eurovision Song Contest (angol nyelven). esctoday.com, 2005. június 1. (Hozzáférés: 2005. június 1.)
  7. Prince Laurent to attend Junior 2005 (angol nyelven). esctoday.com, 2005. november 23. (Hozzáférés: 2005. november 23.)

Külső hivatkozások

[szerkesztés]