1808-as amerikai elnökválasztás

; 6. elnökválasztás az Egyesült Államokban
	1804; 1808. november 8.; 1812;
Részvétel	36,8%
	; Az elnökválasztó elektorok száma az USA tagállamai szerint
	A Wikimédia Commons tartalmaz 1808-as amerikai elnökválasztás témájú médiaállományokat.

Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának előírása szerint 1808. november 4-től, péntektől december 7-ig, szerdáig az országban elnökválasztást tartottak. A demokrata-republikánus jelölt, James Madison döntően legyőzte Charles C. Pinckney föderalista jelöltet. Madison győzelmével ő lett az első, aki ugyanannak a pártnak az elnökét követte.

Madison Thomas Jefferson elnök 1801-es hivatalba lépése óta külügyminiszterként tevékenykedett. Jefferson miután nem volt hajlandó harmadik ciklust keresni, erősen támogatta a hozzá hasonlóan szintén virginiai Madisont utódjául. George Clinton alelnök és James Monroe volt nagykövet is kihívta Madisont, ám ő elnyerte pártja jelölését, Clintont pedig újra alelnökjelöltként indították. A föderalisták úgy döntöttek, hogy újra jelölik Pinckney-t, aki a párt 1804-es jelöltje volt.

Az 1807-es embargótörvény népszerűtlensége ellenére – amely megtiltotta az amerikai hajóknak a külföldi kikötőkben történő kereskedelmet – Madison nyerte a föderalista központú Új-Anglia szavazatainak többségét. Clinton hat elektori szavazatot kapott az elnöki posztra hazájából, New York államból. Az a választás az első az amerikai történelem két olyan esete közül, amikor új elnököt választottak, de a hivatalban lévő alelnök megnyerte az újraválasztást, a másik ehhez hasonló eset 1828-ban történt.

Jelölések

Demokrata-Republikánus Párt

James Madison	George Clinton
A Demokrata-Republikánus Párt jelöltjei, 1808
elnökjelölt	alelnökjelölt

Az Egyesült Államok külügyminisztere (1801–1809)	Az Egyesült Államok alelnöke (1805–1812)

A demokrata-republikánusok kongresszusi jelölőgyűlést tartottak jelöltjeik kiválasztására. Thomas Jefferson elnök visszavonulásával James Madison külügyminiszter támogatói gondosan dolgoztak azon, hogy ő lehessen Jefferson utódja. Ám az előválasztáson Madisont kihívta George Clinton alelnök és James Monroe diplomata. Monroe-t támogatta az a párton belüli frakció, amely támogatta a központi kormányt és elégedetlenek voltak Louisiana megvásárlásával. Clinton az északi demokrata-republikánusoktól kapott támogatást, akik nem helyeselték az embargó törvényt, mely szerintük potenciálisan egy Nagy-Britanniával való háború felé vezethet és arra törekedtek, hogy véget vessenek a Virginia-dinasztiának. A kongresszusi testület 1808 januárjában ülésezett, Madisont választották elnökjelöltnek, Clintont pedig alelnökjelöltnek.

Monroe és Clinton támogatói közül sokan nem fogadták el a jelölőgyűlés eredményét. Monroe-t a virginiai demokrata-republikánus frakció jelölte és bár nem kívánta aktívan legyőzni Madisont, nem volt hajlandó visszalépni a versenyből. Clintont a New York-i demokrata-republikánusok egy csoportja is támogatta elnökként, még akkor is, amikor ő volt a párt hivatalos alelnökjelöltje.^[1]

1808-as demokrata-republikánus elnökjelölt választás eredményei
James Madison Az Egyesült Államok külügyminisztere 83	James Monroe Nagy-Britannia volt amerikai nagykövete 3	George Clinton Az Egyesült Államok alelnöke 3

Az 1808-as demokrata-republikánus alelnökjelölt választás eredményei:

Jelölt	Szavazat
George Clinton	79
John Langdon	5
Henry Dearborn	3
John Quincy Adams	1

Föderalista Párt

Charles C. Pinckney	Rufus King
A Föderalista Párt jelöltjei, 1808
elnökjelölt	alelnökjelölt

Franciaország volt amerikai nagykövete (1796–1797)	Nagy-Britannia volt amerikai nagykövete (1796–1803)

A föderalista képviselő-testület 1808 szeptemberében ülésezett és úgy döntöttek, hogy újra jelölik az 1804-es elnökválasztás jelöltjeit. Charles C. Pinckney tábornok lett az elnökjelölt, Rufus King pedig alelnökjelölt.

A választás

Kampány

A választáson Jefferson mindvégig ellenezte az 1807-es embargótörvényt, mely megállította az Európával folytatott kereskedelemet és aránytalanul sértette az új-angliai kereskedőket és úgy vélték, hogy Franciaországot részesíti előnyben Nagy-Britanniával szemben. Mindazonáltal Jefferson ekkor még minden nagyon népszerű volt az amerikaiak körében és Madison nagy vereséget mért Pinckney-re. Pinckney azonban sokkal jobb eredményt ért el, mint 1804-ben.

Eredmények

Pinckney megtartotta az 1804-ben megszerzett két állam, Connecticut és Delaware szavazatait és magával vitte New Hampshire-t, Massachusettset, Rhode Islandot és megkapott három észak-karolinai és két marylandi szavazókörzetet. A hat új-angliai államból csak egyet nem ő vitt.

Monroe Virginiából és Észak-Karolinából kapott néhány szavazatot, míg New York szavazatai megosztoztak Madison és Clinton között.^[1]

Választási eredmények
Elnökjelölt	Párt	Állam	Szavazatok		Elektor szavazat	Futótárs
Elnökjelölt	Párt	Állam	Szavazat szám	Százalék	Elektor szavazat	Alelnökjelölt	Állam
James Madison	Demokrata-Republikánus Párt	Virginia	124 732	64,7%	122	George Clinton	New York
Charles C. Pinckney	Föderalista Párt	Dél-Karolina	62 431	32,4%	47	Rufus King	New York
George Clinton	Demokrata-Republikánus Párt	New York	–	–	6	James Madison	Virginia
George Clinton	Demokrata-Republikánus Párt	New York	–	–	6	James Monroe	Virginia
James Monroe	Demokrata-Republikánus Párt	Virginia	4 848	2,5%	0	Nincs	–
Egyéb			680	0,4%	0
Teljes			192 691	100%	175
Ennyi szükséges a győzelemhez					88

Népszavazás államonként

Állam	James Madison Demokrata-Republikánus		Charles C. Pinckney Föderalista		James Monroe Demokrata-Republikánus
	#	%	#	%
Kentucky	2 679	98,02%	54	1,98%	Nincs szavazat
Maryland	15 336	63,31%	8 886	36,69%	Nincs szavazat
New Hampshire	12 793	47,60%	14 085	52,40%	Nincs szavazat
New Jersey	18 670	55,97%	14 687	44,03%	Nincs szavazat
Észak-Karolina	8 829	51,08%	7 523	43,53%	931	5,39%
Ohio	3 645	60,82%	1 174	19,59%	1 174	19,59%
Pennsylvania	42 518	78,37%	11 735	21,63%	Nincs szavazat
Rhode Island	2 692	46,70%	3 072	53,30%	Nincs szavazat
Tennessee	1 016		11		Nincs szavazat
Virginia	15 683	78,62%	761	3,81%	3 505	17,57%

Szoros eredmények

A különbség 5% alatt volt:

New Hampshire, 4,8% (1 292 szavazat)

A különbség 10% alatt volt:

Rhode Island, 6,6% (380 szavazat)
Észak-Karolina, 7,55% (1 306 szavazat)

Az elektori kollégium tagjainak kiválasztása

Az elektorok megválasztásának módszere	Állam
Minden választót az állami törvényhozás nevez ki	Connecticut Delaware Dél-Karolina Georgia Massachusetts New York Vermont
Minden választót a választópolgárok választanak	New Hampshire New Jersey Ohio Pennsylvania Rhode Island Virginia
Az állam választási körzetekre oszlik, körzetenként egy választót választanak az adott körzet választói	Észak-Karolina Kentucky Maryland Tennessee

Jegyzetek

↑ ^a ^b John P. Kaminski: George Clinton: Yeoman Politician of the New Republic. 1993. ISBN 978-0-945612-18-6 Hozzáférés: 2021. június 23.

Források

U.S. President National Vote. Our Campaigns. (February 10, 2006).
A New Nation Votes: American Election Returns 1787-1825

Brant, Irving, "Election of 1808" in Arthur Meier Schlesinger and Fred L. Israel, eds. History of American presidential elections, 1789-1968: Volume 1 (1971) pp 185-249
Carson, David A. "Quiddism and the Reluctant Candidacy of James Monroe in the Election of 1808," Mid-America 1988 70(2): 79–89

Külső linkek

Election of 1808 in Counting the Votes Archiválva 2019. október 1-ji dátummal a Wayback Machine-ben.
Presidential Election of 1808: A Resource Guide from the Library of Congress
A Historical Analysis of the Electoral College. The Green Papers. (Hozzáférés: 2005. március 20.)
A New Nation Votes: American Election Returns, 1787-1825

USA-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[books.google.hu-1] John P. Kaminski: George Clinton: Yeoman Politician of the New Republic. 1993. ISBN 978-0-945612-18-6 Hozzáférés: 2021. június 23.

[1]