Ugrás a tartalomhoz

Üstökös mangábé

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Üstökös mangábé
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok
Altörzs: Gerincesek
Osztály: Emlősök
Rend: Főemlősök
Család: Cerkóffélék
Alcsalád: Cerkófmajomformák
Nem: Lophocebus
Tudományos név
Lophocebus aterrimus
Oudemans, 1890
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Üstökös mangábé témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Üstökös mangábé témájú médiaállományokat és Üstökös mangábé témájú kategóriát.

Az üstökös mangábé (Lophocebus aterrimus) a cerkóffélék családjába tartozó, Közép-Afrikában honos majomfaj.

Megjelenése

[szerkesztés]
Üstökös mangábé a párizsi állatkertben

Az üstökös mangábé közepes méretű majom, testhossza 45–65 cm közötti, farka pedig hosszabb mint a teste: 80–85 cm-es. A hímek jelentősen nagyobbak a nőstényeknél, az ő súlyuk 6–11 kg, míg a nőstényeké 4–7 kg között lehet. Testalkata karcsú, végtagjai hosszúak. A többi majomfajtól könnyen megkülönböztethető a feje tetején ágaskodó fekete szőrtaraj miatt. Egész testét fekete bunda borítja, csak az oldalra meredező pofaszakálla szürke. A kölykök szőrzete többnyire sötétebb, mint a felnőtteké. A legtöbb mangábétól eltérően felső szemhéjai nem világosak.

Két alfaja ismert, bár egyes szerzők (Groves 2001, 2005) külön fajnak ismerik el őket:

Elterjedése

[szerkesztés]

Közép-afrikai faj, a Kongói Demokratikus Köztársaságban a Kongó folyótól délre, valamint Angolában fordul elő.

Erdei állat, elsődleges és másodlagos esőerdők, galériaerdők és mocsarak lakója.

Életmódja

[szerkesztés]
Kölyökmangábé

AZ üstökös mangábé élete nagy részét a fák lombjai között, a lombkorona középső és felső szintjein (12–30 m-es magasságban) tölti. Ügyesen ugranak át egyik ágról a másikra, akár öt méteres távolságra is. Táplálék után kutatva időnként lemerészkednek a talajra. Nappal - főleg reggel - aktívak.

Étrendje gyümölcsökből és magvakból áll, amit virágokkal, zsenge levelekkel, nektárral vagy kéregdarabokkal egészít ki. Időnként elkap egy-egy rovart is. A táplálék feldarabolásában és feltörésében jókora metszőfogai és lapos zápfogai segítik. A táplálék egy részét nagy pofazacskóiban tárolja.

9-16 egyedből álló, több hímet és nőstényt tartalmazó csapatokat alkot. A csapat területe 48-70 hektárra terjed ki, de átfedhet a szomszédos csoportok territóriumával.

Legfőbb ellensége a koronás sas. Ha meglátnak egy sast, vészkiáltást hallatnak, majd a sűrű lombozat alatt keresnek menedéket és akár órákig csendben várják, hogy elmúljon a veszély.

A vadon élő üstökös mangábék szaporodása csak kevéssé ismert. Az ovuláló nőstény ivarszervének környéke rózsaszín lesz és megduzzad. 5,5-6 hónapos vemhesség után általában az esős évszakban, július-augusztusban hozzák világra egyetlen kölyküket. A felnövekvő nőstények a csoporttal maradnak, míg az ivarérett hímek elhagyják azt a csapatot ahol születtek és másikat keresnek.

Környezetvédelmi helyzete

[szerkesztés]

A fürge mangábé a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mérsékelten fenyegetett státusszal szerepel. Az utóbbi harminc évben létszáma 20-25%-kal megfogyatkozott. A helyi lakosság vadászik rá és élőhelyét az erdőirtások veszélyeztetik. Szerepel a washingtoni egyezmény II. függelékében, vagyis kereskedelme korlátozott.

Források

[szerkesztés]