Étienne-Denis Pasquier
| Étienne-Denis Pasquier | |
 | |
| Született | 1767. április 21.[1][2][3][4][5] Párizs |
| Elhunyt | 1862. július 5. (95 évesen)[2][3][6][4][5] Párizs |
| Álneve | le chancelier Pasquier |
| Állampolgársága | francia |
| Gyermekei | Gaston Audiffret-Pasquier |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | College of Juilly |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Étienne-Denis Pasquier témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Étienne-Denis Pasquier [ejtsd: paszkjé] (Párizs, 1767. április 22. – Párizs, 1862. július 5.) herceg, francia kancellár.
Életpályája
[szerkesztés]Jogot tanult. A forradalom alatt elfogták, de Robespierre bukása után visszanyerte szabadságát. 1806-ban maître des requętes volt az államtanácsnál, 1810-ben államtanácsos és nemsokára pedig Párizs rendőrfönöke lett. 1814-ben a szövetségeseknek Párizsba való bevonulásakor a főváros nyugalmáról és biztonságáról gondoskodott, XVIII. Lajos pedig a híd- és útépítészet fővezetőjévé nevezte őt ki. A száznapos uralom alatt visszavonult, a Bourbonok második visszatérése alkalmából, a nagypecsét őre lett Talleyrand minisztériumában, 1816-ban pedig a kamara elnöke. 1817-1818-ban másodszor is viselte a nagy pecsétőri hivatalt. 1819-ben Decazes minisztériumában külügyminiszteri tárcát vállalt, melyet azonban már 1821-ben Montmorency-nek kénytelen volt átengedni, mivel a kamara a felirati vitában leszavazta. E közben a király a pairi méltóságát adományozta neki, 1830-ban Lajos Fülöp kinevezte a pairek kamarájának elnökévé, mely állásában a nyugalom helyreállítása és az orleans-i dinasztia megszilárdítása érdekében buzgólkodott. Az udvar irányában tanusított odaadó és hű szolgálatai elismeréséül 1837-ben Franciaország kancellári méltóságával tüntették ki, 1844-ben pedig Lajos Fülöp hercegi rangra emelte. Az 1848. évi forradalom kitörésekor visszalépett. 1842-től a francia akadémia tagja volt.
Írásai
[szerkesztés]Írásai közül megemlítendők: Discours et opinions d. M. P. (Párizs 1842, 4 kötet),[7] Histoire de mon temps. Mémoires du chancelier Pasquier (2. kötet, Párizs, 1893-96). Hercegi rangja az általa örökbe fogadott szépunokája, Edme Armand Gaston d'Audiffret-Pasquier hercegre szállott át, aki 1893-ban és azt követően Pasquier emlékiratait adta ki, melyek a forradalom, a császárság, a Bourbonok és Lajos Fülöp korára nézve egyaránt fontosak.
Forrás
[szerkesztés]- Pasquier. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ [LH//2061/44 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b GeneaStar
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ V. ö. Favre, Étienne Denis P., chancelier de France (Párizs, 1870).