Ugrás a tartalomhoz

Bissau-Guinea

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést InternetArchiveBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. augusztus 20., 18:48-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Bissau-guineai Köztársaság
República da Guiné-Bissau
Republi bu Ginne Bisaawóo
Bissau-Guinea zászlaja
Bissau-Guinea zászlaja
Bissau-Guinea címere
Bissau-Guinea címere
Nemzeti mottó: Unidade, Luta, Progresso
(portugálul: Egység, Küzdelem, Fejlődés
Nemzeti himnusz: Esta é a Nossa Pátria Bem Amada

FővárosaBissau
é. sz. 12°, ny. h. 15°12.000000°N 15.000000°WKoordináták: é. sz. 12°, ny. h. 15°12.000000°N 15.000000°W
Államformaköztársaság
Vezetők
ÁllamfőUmaro Sissoco Embaló
MiniszterelnökRui Duarte de Barros
Hivatalos nyelvportugál
Beszélt nyelvekvolof, kreol, törzsi nyelvek
független1973. szeptember 24.

Tagság
Népesség
Népszámlálás szerint1 861 283 fő (2017)[1]
Rangsorban154
Becsült1 874 309[2] fő (2018)
Rangsorban154
Népsűrűség48 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület36 125 km²
Rangsorban133
Víz22%
IdőzónaGMT (UTC)
Egyéb adatok
PénznemCFA frank (XOF)
Nemzetközi gépkocsijelRGB
Hívószám245
Segélyhívó telefonszám
  • 112
  • 119
  • 121
  • 180
Internet TLD.gw
Villamos hálózat220 volt
Elektromos csatlakozóEuroplug
Közlekedés irányajobb
A Wikimédia Commons tartalmaz Bissau-guineai Köztársaság témájú médiaállományokat.

térkép szerkesztése

Bissau-Guinea, hivatalosan Bissau-guineai Köztársaság[3] (portugálul República da Guiné-Bissau, IPA: ʁeˈpublikɐ dɐ ɡiˈnɛ biˈsaw) egy nyugat-afrikai állam, amely északon Szenegállal, délen Guineával határos, a nyugati partját pedig az Atlanti-óceán alkotja. Területe 36 125 km2, becsült népessége kb. 1 600 000 fő.

Afrika egyik legkisebb állama a nyugati parton Szenegál és Guinea között, melynek felségterületéhez tartoznak a Bijagós-szigetek is. Több nemzetközi szervezetben is tag: ENSZ, Afrikai Unió (UA), Portugál Nyelvű Országok Közössége (CPLP), Hivatalosan Portugál Nyelvű Afrikai Államok Szövetsége (PALOP), Latin Unió, Nyugat-afrikai Gazdasági Tömörülés (CEDEAO), Frankofónia, Portugál Gyarmatok Szövetsége. A Föld legszegényebb országai között tartják számon.

Földrajz

[szerkesztés]
Bissau-Guinea domborzati térképe
Tengerpart, Biombo

Domborzat

[szerkesztés]

Erősen tagolt partvidékét mocsaras, mangroveerdős síkság kíséri, amelyet az ország belseje felé alacsony dombvidék vált fel. Legmagasabb pontja: 210 m t. sz. f.

Vízrajz

[szerkesztés]

Az ország területét számos folyó szövi át, melyek az esős időszakban hatalmas területeket öntenek el. Legjelentősebb folyók: Géba, Corubal, Kayanga.

Éghajlat

[szerkesztés]

Bissau-Guinea éghajlata egész évben trópusi, meleg, kis hőmérséklet ingadozással. A hőmérséklet átlaga: 26,3 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 2024 mm. Ennek zöme az esős évszakban hullik (júniustól-októberig). A száraz évszakban aszályos az időjárás.

Élővilág, természetvédelem

[szerkesztés]

A tengerparton mangrovepálma és mocsári erdők, a szigeteken és a parti lapályokon örökzöld esőerdők nőnek. Az ország belsejében száraz erdők, keleten fás és bokros szavannák vannak. Jellegzetes állatfajták a part menti sávban: nílusi krokodil, nílusi víziló, vörhenyes gödény, rózsás flamingó, marabu, a szavannákon: afrikai elefánt, kafferbivaly, antilop, leopárd, foltos hiéna. De az ország területén megtalálható az afrikai aranymacska, a sujtásos sakál, a villier petymeg, a mocsári manguszta és a gambiai mongúz, a csimpánz, a törpevíziló és a folyami disznó is.

Nemzeti parkjai

[szerkesztés]

A nemzeti parkok az állatvilág gazdagságának megőrzése mellett a turizmust szolgálják.[4]

  • Ilhas de Orango Nemzeti Park - szigetcsoport 27 hektár szárazföldi területtel.
  • Joao Vieira e Poilao Tengeri Nemzeti Park: a Bijagos-szigetcsoport délnyugati része. Fő nevezetességei a többféle tengeri teknős.
  • Rio Cacheu: nagy kiterjedésű mangrovepálma-erdő.
  • Lagoa de Cufada: turistalátványosság, édesvizű tavak, tengeri lagúnák és erdők szövevénye.

Természeti világörökségei

[szerkesztés]

Az UNESCO nem tart számon az országban olyan területet, amely a természeti világörökséghez tartozna.

Történelem

[szerkesztés]

Az arab-iszlám hatás a 7. században érte el az ország lakosait. A 8-13. században a nyugat-szudáni Ghána, a 13-14. században a Mali Birodalom része lett, a 15. században Szongai Birodalom fennhatósága alá került. Portugál hajósok már 1446-ban felfedezték a Zöld-foki-szigeteket, a Gambia folyó torkolatát, valamint a part menti szigeteket. Az első portugál település Cacheau volt (alapítva 1588-ban), ezt Bissau (1600-ban) követte. Az ország 1879-ben lett Portugália gyarmata Portugál Guinea néven.[5]

A vidék négy évszázadon át volt a rabszolga-kereskedelem központja. A 16-17. század során az angolok, franciák és hollandok is kereskedelmi telepeket hoztak létre. A 20. század kezdetétől a nagy monopóliumok zsákmányolták ki a gyarmatot. Elsősorban földimogyorót, pálmaolajat, rizst termesztettek, főként monokultúrában. 1942-ben Bolama helyett Bissau lett a főváros. Az ország 1951-től Portugália tengerentúli tartománya. A portugálok 1961-ben megszüntették az 1954-es "bennszülött statútumot", ami jelentős privilégiumokat biztosított a fekete afrikaiak egy vékony rétegének. Az ötvenes évek elejétől ellenállási csoportok működtek az országban s a Zöld-foki-szigeteken. A csoportok 1956-ban a Partido Africano da Independência da Guiné e Cabo Verde (PAIGC), Guinea és a Zöld-foki-szigetek Afrikai Függetlenségi Pártja szervezetében egyesültek.

PAIGC ellenőrzési pont az úton (1974)

A PAIGC 1963-ban indított háborút Bissau-Guinea és a szintén portugál gyarmat Zöld-foki-szigetek függetlenségének kivívásáért. Az Amílcar Cabral vezette felszabadító háború eredményeként 1972-ben tartották az első választásokat, s a népgyűlés kidolgozta a felszabadított Bissau-Guinea alkotmányát. Miután 1973 januárjában Cabralt Conakryban meggyilkolták, a népgyűlés 1973. szeptember 24-én egyoldalúan függetlenné nyilvánította az országot. Függetlenségét 1974 szeptemberében az 1974 áprilisában végrehajtott portugáliai államcsíny után létrejött új portugál vezetés hivatalosan is elismerte. Az ország első elnöke a meggyilkolt Amilcar Cabral öccse Luís Cabral lett. Az ország tagja lett az ENSZ-nek. 1975-ben Bissau-Guinea csatlakozott a loméi kereskedelmi egyezményhez, ami az Európai Közösségek és a fejlődő országok egy nagy csoportja között jött létre.

Elhagyott tank az út mellett

Az 1970-es évek második felében a gazdaság összeomlott, s burjánzott a korrupció. 1980-ban a Zöld-foki-szigetekkel való sikertelen egyesülési kísérlet után egy katonai puccs 1980. november 15-én az addigi miniszterelnököt, João Bernardo Vieira dandártábornokot juttatta az elnöki székbe. A PAIGC 1991-ben hozzájárult a többpárti demokrácia bevezetéséhez. Az első törvényes választásokat 1994-ben tartották, s ezek a PAIGC győzelmét hozták. Az 1998-ban kitört polgárháborúban több százezer ember vesztette el otthonát. 2000-ben a katonai uralom után ideiglenes kormány alakult. Az államfő Kumba Yala (PRS), a kormányfő Caetani N'Tchama lett. A demokráciába való átmenet a gazdasági elmaradottság mellett a polgárháború veszélye miatt lassú.

A 2005-ben tartott választások nyomán az 1998-ban Portugáliába menekült Vieira került az elnöki székbe, aki viszonylagos nyugalmat teremtett. Az ország azonban továbbra is nyomorog ( a világ 5. legszegényebb állama) és a közéletet a korrupció uralja. 2009. március elején ismét kitört a fegyveres harc az elnök és a vele szemben álló PAIGC adta kormány és a hadsereg vezetése között. Egyetlen éjszaka mind Vieira elnök, mind pedig a hadsereg vezérkari főnöke, Batista Tagmé Na Wait kölcsönösen merénylet áldozata lett.[6]

Államszervezet és közigazgatás

[szerkesztés]

Alkotmány, államforma

[szerkesztés]

Az ország államformája elnöki köztársaság.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

[szerkesztés]
Az országgyűlés épülete Bissauban

Az ország mai alkotmánya 1984-ből származik. Eszerint Bissau-Guinea elnöki köztársaság. 1991-től többpártrendszerű. A népi gyűlésnek 150 képviselő tagja van, akiket a nyolc, öt évre választott területi tanács választ meg a saját tagjai közül. A parlament választja az államtanács 15 tagját. Az államtanács elnöke a köztársasági elnök, aki egyben a kormányfő és a fegyveres erők főparancsnoka is. A minisztereket és az államtitkárokat a kormányfő nevezi ki.

A bírósági szervezet élén álló legfelsőbb bíróság bíráit az államtanács elnöke nevezi ki.

Politikai pártok

[szerkesztés]

Elnökök

[szerkesztés]

Közigazgatási beosztás

[szerkesztés]

Az országot 9 régió alkotja:

Bissau-Guinea régiói
Bissau-Guinea régiói
  • Bafata
  • Biombo
  • Bissau (autonóm szektor)
  • Bolama
  • Cacheu
  • Gabu
  • Oio
  • Quinara
  • Tombali

Védelmi rendszer

[szerkesztés]

A 2000 fős rendőrséggel együtt a fegyveres erők személyi állománya 8500 fő. Ebből 6100 főt tesz ki a szárazföldi hadsereg, ami 46 harckocsival, 50 ágyúval és aknavetővel, 60 páncélozott szállító járművel és néhány légvédelmi fegyverrel rendelkezik. A légierőnek 10 repülőgépe, 4 helikoptere és 100 fős személyzete van. A haditengerészet 300 emberrel 11 kisebb méretű hajót üzemeltet.[7]

Népesség

[szerkesztés]
A főváros, Bissau egy útja
Fővárosi utcakép

Általános adatok

[szerkesztés]

A fővárosban, Bissauban 567 000 fő lakik. Az ország népessége 1 704 000 fő (2013). A népsűrűség: 37,2 fő/km². A népességnövekedési ráta: 2,23%. Várható átlagos élettartam: 50 év. Csecsemőhalandósági ráta: 108,5‰. Írástudatlanság 66%. [mikor?]

Népességének változása

[szerkesztés]
A népesség alakulása 1960 és 2017 között
Lakosok száma
635 956
661 811
718 837
802 025
889 592
1 017 385
1 165 465
1 330 849
1 516 920
1 861 283
1960196619721978198419901996200220082017
Adatok: Wikidata

A hivatalos nyelv a portugál, de a törzseknek megvan a saját nyelvük.

Etnikumok

[szerkesztés]

Népek: balanta (25%), fula (20%), mandingo (12%), manyako (10%), egyéb (biaffada, bidjogo, pepel, európai, mulatt).

Vallási megoszlás

[szerkesztés]

Törzsi vallású 50%, muszlim 45%, keresztény 5%. [mikor?]

Legnépesebb települések

[szerkesztés]
Bissau-Guinea városai
Rangsor Név Lakosság Régió
1979-es
népszámlálás
2005-ös
becslés
1. Bissau 109 214 388 028 Bissau
2. Bafatá 13 429 22 521 Bafatá
3. Gabú 7 803 14 430 Gabú
4. Bissorã n.a. 12 688 Oio
5. Bolama 9 100 10 769 Bolama
6. Cacheu 7 600 10 490 Cacheu
7. Bubaque 8 400 9 941 Bolama
8. Catió 5 170 9 898 Tombali
9. Mansôa 5 390 7 821 Oio
10. Buba n.a. 7 779 Quinara
11. Quebo n.a. 7 072 Quinara
12. Canchungo 4 965 6 853 Cacheu
13. Farim 4 468 6 792 Oio
14. Quinhámel n.a. 3 128 Biombo
15. Fulacunda n.a. 1327 Quinara

Szociális rendszer

[szerkesztés]

Gazdaság

[szerkesztés]
Árusok az út szélén, Quinhamel

Általános adatok

[szerkesztés]

Bissau-Guinea agrárország. Földünk 10 legszegényebb országának egyike. Gazdasága a mezőgazdaságán és a halászaton alapszik. Legfontosabb terménye és élelme a rizs. A polgárháború az ország infrastruktúráját teljesen tönkretette. A gazdaság nagymértékben a külföldi segélyekre utalt, melyek a GDP 40%-át, az importnak közel kétharmadát teszi ki.

Nemzeti valuta: afrikai valutaközösség (CFA-frank, röviden XAF).

A GNP nem hivatalos, a becsült érték 2004-ben 1,2 milliárd USD. A GNP/fő értéke szintén becsült adat 2004-ből, 900 amerikai dollár. A GDP szektorális megoszlása: mezőgazdaság 54%, ipar 15%, szolgáltatás 31%. A nemzetközi kereskedelembe (a drogkereskedelmet kivéve)[8] alig kapcsolódik be.

Gazdasági ágazatok

[szerkesztés]
Rizsföld

Mezőgazdaság

[szerkesztés]

A földterület 11%-a szántó, 38%-a rét és legelő, 38%-a erdő és bozót, 1%-a állandó kultúra, 12%-a egyéb terület. A fontosabb termesztett növények: rizs, cukornád, kukorica, gumós növényfélék, zöldség, banán, kakaó, batáta, mandula, olajpálma, kesudió, kókuszpálma, földimogyoró. Állattenyésztésben a legfontosabbak: a baromfi, a szarvasmarha és a sertés. A halászat és a fakitermelés is jelentős.

Ipara fejletlen. Az élelmiszerfeldolgozás és a tartósítóipar területén találhatók számottevőbb kapacitások.

A magas költségek miatt az ásványkincsek (kőolaj, foszfát, bauxit) kitermelése a közeljövőben nem várható.

Külkereskedelem

[szerkesztés]

Fő kiviteli cikkei: kesudió, földimogyoró, bauxit, pálmamag, hal, gyapot. Legfontosabb behozatali cikkei: élelmiszerek, gépek, nyersanyag, kőolajtermékek nagy része ma is Portugáliából származik.

Fő partnerei 2017-ben:[9]

  • Import:  Portugália 47,8%, Szenegál 12,1%, Kína 10,4%, Hollandia 8,1%
  • Export:  India 67,1%, Vietnam 21,1%

Az országra jellemző egyéb ágazatok

[szerkesztés]

A Dél-Amerika és Európa közötti kábítószer-kereskedelem egyik fő tranzitállomása.[10]

Közlekedés

[szerkesztés]

Az úthálózat hossza 5000 km, amiből 400 km az aszfaltozott. A legjelentősebb tengeri kikötő és nemzetközi repülőtér Bissauban van, ezenkívül még három kisebb kikötő és két kisebb repülőtér van. A belföldi közlekedés nagy része a vízi utakon bonyolódik.

Telekommunikáció

[szerkesztés]
Hívójel prefix J5
ITU zóna 46
CQ zóna 35

Kultúra

[szerkesztés]
Folyóparti életkép
Egy tipikus falu Bissau-Guineában

Oktatási rendszer

[szerkesztés]

Bissau-Guineában a lakosság 61%-a analfabéta. Az ország kormánya szigorúan ellenőrzi az iskolásokat, hogy járnak-e iskolába. Az iskolakötelezettség 6 éves kortól van. Az állam hivatalos nyelve a portugál, azonban a gyerekek otthon nem beszélik ezt, így nehéz a dolguk. Az országban létezik három egyetem a volt Amilcar Cabral amit most Lusofona egyetemnek hívnak, a Colinas de Boé Egyetem és a nemrégen nyílt Jean Peagget Egyetem.

Kulturális intézmények

[szerkesztés]

Tudomány

[szerkesztés]

Művészetek

[szerkesztés]

Hagyományok, néprajz

[szerkesztés]

Gasztronómia

[szerkesztés]
Csirkés yassa

A partmenti területeken a táplálkozás főleg rizsalapú, a belső területeken pedig a kölesnek van jelentős szerepe. Fontos alapanyag a kesudió, amit exportra is termelnek. Ugyancsak nagy szerepe van az olajbogyónak, a pálmamagnak és a kókuszdiónak is.[11]

A halakat, kagylókat, gyümölcsöket és zöldségeket általában gabonafélékkel, tejjel, túróval és egyéb tejtermékekkel együtt fogyasztják. A portugálok terjesztették el a földimogyorótermesztését, s azóta ez a hüvelyes meghatározó eleme a bissau-guineai konyhának. Helyi különlegesség a fekete szemes paszuly.

A levesek és pörköltök jamgyökérből, édesburgonyából, tápiókából, paradicsomból, hagymából és vaddisznóhúsból készülhetnek. Ízesítés gyanánt többféle fűszert, paprikát, erőspaprikát és édenmagot (guineai bors) használnak.

A születésnapokra (de akár más ünnepnapokra is) gyakran készítenek egy yassa nevű fogást, amit Szenegálban is ismernek. Ennek az ételnek alapja a csirkehús, melyhez hagymát, mustárt és citrusféléket adnak.[12]

Az italok közül a rum és pálmabor a legfontosabbak.[13]

Turizmus

[szerkesztés]

Az időjárás a turistáskodáshoz decembertől áprilisig a legkedvezőbb. A fővárosból szükség szerint kisebb repülőgépek közlekednek minden nagyobb helységbe. A főútvonalakról leágazó ösvényeken csak száraz időszakban lehet terepjáróval közlekedni. A fertőzött vidékekről érkezők számára a sárgaláz elleni oltás kötelező; a malária elleni védekezés az egész országban szükséges. 2012 januárjában itt ért véget a Budapest–Bamako-rali.

Bissau-Guinea eddig még nem nyert érmet az olimpiai játékok során.

A Bissau-guineai labdarúgó-válogatott eddigi legnagyobb eredménye a Amilcar Cabral kupán szerzett ezüstérem volt.

Ünnepek

[szerkesztés]
Dátum Ünnep
Január 1. Újév
Január 20. A hősök napja
Március 8. Nemzetközi nőnap
Május 1. A munka ünnepe
Augusztus 3. A gyarmat időszak mártírjainak napja
Szeptember 24. A függetlenség napja
Október 23. A ramadán vége
November 24. A bárány ünnepe
December 25. Karácsony

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Világbank-adatbázis. Világbank. (Hozzáférés: 2019. április 8.)
  2. Világbank-adatbázis
  3. Archivált másolat. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  4. Archivált másolat. [2009. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 8.)
  5. A Akadémiai kislexikon I. (A–K). Főszerk. Beck Mihály, Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai. 1989. 245. o. ISBN 963-05-5280-9 szerint 1951-től mint Portugália tengerentúli tartománya vette fel ezt a nevet.
  6. Meggyilkolták Bissau-Guinea elnökét
  7. Magyar nagylexikon IV. (Bik–Bz). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1995. 86. o. ISBN 963-05-6928-0  
  8. http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2008/05/24/AR2008052401676.html
  9. Archivált másolat. [2020. május 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 3.)
  10. http://content.time.com/time/photogallery/0,29307,1933291,00.html
  11. Best Travel Tips to Guinea-Bissau in 2019 (For Your First Trip) (Tourist Maker). [2021. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. december 27.)
  12. National dish of Guinea is Poulet Yassa (Symbol Hunt)
  13. Guinea-Bissau (Every Culture)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Guinea-Bissau
A Wikimédia Commons tartalmaz Bissau-Guinea témájú médiaállományokat.