Ugrás a tartalomhoz

Elekes Ferenc (bányász)

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Bináris (vitalap | szerkesztései) végezte 2024. február 3., 18:30-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Kitelepítettek, száműzöttek kategória hozzáadva (a HotCattel))
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. február 3.) ezen a változaton alapul.
Ez a szócikk a bányászról szól. Hasonló címmel lásd még: Elekes Ferenc (újságíró).
Elekes Ferenc
Született1905. április 5.
Diósad
Elhunyt1967. április 6. (62 évesen)
Dorog
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • bányász
  • politikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1953. május 15. – 1958)
KitüntetéseiKossuth-díj (1953)
Sablon • Wikidata • Segítség

Elekes Ferenc (Diósad, 1905. április 5. – Dorog, 1967. április 6.)[1] Kossuth-díjas vájár, a Dorogi Szénbányák VIII-as aknájának dolgozója, sztahanovista.

Életútja

[szerkesztés]

Elekes András és Sziget Julianna fiaként született. Hat elemit végzett. 1922 és 1940 között a zsil-völgyi bányákban dolgozott, ahol előbb csillésként, majd segédvájárként, végül 1940-ben vájárként dolgozott. 1930 és 1940 között a romániai bányászszakszervezet tagja.[2]

1926-ban Diósadon házasságot kötött Szigeti Annával. 1940-ben Dorogra került, miután családját kitelepítették Erdélyből, 1941-től a dorogi szénbányában vájárként dolgozott. 1945-től a bányamunkások szakszervezetének tagja, belépett a Magyar Kommunista Pártba, az MDP, majd MSZMP tagja volt. 1953-ban a Magyar Függetlenségi Népfront Komárom megyei listájáról országgyűlési képviselővé választották.[2]

1950-ben a Magyar Munka Érdemrend bronz fokozatával, majd 1951-ben az arany fokozattal díjazták, valamint a Minisztertanácsi Érdemérem arany fokozatával ismerték el. 1953-ban megkapta a Kossuth-díj bronz fokozatát, az indoklás szerint „munkaszervezéséért. Az elmaradók [ti. a meghatározott norma alatt teljesítők] közül több olyan csoportvezetőt nevelt, akiknek teljesítménye ma már 100 százalékon felül van. Átlagteljesítménye 1952-ben 152 százalék volt, jelenleg [1953-ban] ötéves terve befejezésén dolgozik”.[3]

Részt vett a sztahanovista mozgalomban. 1948 és 1953 között a Szabad Nép című napilap munkaversennyel kapcsolatos cikkeiben 6 alkalommal szerepelt.[4]

Nikotinos permetezőszerrel követett el öngyilkosságot 1967-ben.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Halálesete bejegyezve a dorogi állami halotti akv. 43/1967. folyószáma alatt.
  2. ↑ a b Történelmi Tár
  3. ↑ Darvasné–Klement–Terjék
  4. ↑ Tóth 2008 13. lábjegyzet

Források

[szerkesztés]
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 178. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Dorogi lexikon A–Zs. Szerk. Solymár Judit, Kovács Lajos. Dorog: Dorogi Közművelődési Közhasznú Társaság. 2000. ISBN 963-00-4973-2  
  • Tóth Eszter Zsófia: Nők férfias terepeken és férfi foglalkozásokban. A „férfias” és a „nőies” munka világa a szocialista időszakban. Sic Itur ad Astra, 58. évf. [2008] 271. o. (13. lábjegyzet) online elérés
  • Elekes Ferenc a Történelmi Tárban, Digitális História Adatbázis
  • 1953. évi Kossuth-díjasaink, Magyar Filmhíradó, 1953/13. (1953. március) online összefoglaló
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Elekes_Ferenc_(bányász)&oldid=26854229”