Ugrás a tartalomhoz

Carl Orff

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Morden (vitalap | szerkesztései) 2013. május 21., 09:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Carl Orff
Jens Rusch: Carl Orff portréja
Jens Rusch: Carl Orff portréja
Életrajzi adatok
Született1895. július 10.[1][2][3][4][5]
München[6][7]
Elhunyt1982. március 29. (86 évesen)[1][2][3][4][5]
München[8][9]
SírhelyAndechs Abbey
Házastársa
  • Liselotte Orff (1960–1982)
  • Luise Rinser (1954–1959)
  • Gertrud Orff (1939–1953)
  • Alice Solscher (1920–1927)
Iskolái
Pályafutás
Műfajokopera
zenepedagógus, zeneszerző,
Hangszer
Díjak
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • München díszpolgára (1975)
  • Bajor Érdemrend
  • A Német Demokratikus Köztársaság Nemzeti Díja
  • a Német Szövetségi Köztársaság nagy érdemrendje csillaggal és vállszárnnyal
  • Frankfurt am Main város Goethe-plakettje (1965)
  • Maximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1981)
  • Bayerischer Poetentaler (1965)
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj (1974)
  • a Müncheni Egyetem díszdoktora
  • honorary doctor of the University of Tübingen
  • Pour le Mérite
  • Romano Guardini award (1974)
  • honorary golden medal of the state capital Munich
Tevékenység
  • zeneszerző
  • zenetudós
  • zenepedagógus
  • egyetemi oktató
  • zeneteoretikus
  • librettista

Carl Orff weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Orff témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Carl Orff 1956-ban, Lieselotte Holzmeisternek, a Fidula Zenekiadó alapítójának társaságában

Carl Orff (Bajorország, München, 1895. július 10. – München, 1982. március 29.) német zeneszerző, zenetanár. A 20. századi – és benne az akkori német muzsika – egyik leghíresebb és legérdekesebb alakja. Műveit világszerte ma is a legnagyobb sikerrel játsszák. Ezt a hírnevet nemcsak operák és más vokális alkotások révén szerezte, hanem pedagógiai munkásságával is.

Életrajza

Münchenben született 1895. július 10-én. Tanulmányait a századforduló egyik neves német zeneszerzőjénél, Heinrich Kaminskinál végezte, és zenei pályája mindjárt az oktatás frontján indult el. Egy balettiskolának volt a zenetanára. Ez a pályakezdés, a zenetanítás alapelemeivel, valamint a tánccal való foglalkozás úgyszólván egész munkásságára rányomta bélyegét. Pedagógiai műve, a világszerte alkalmazott „Orff-Schulwerk” elsősorban a ritmikus képzésre fektet súlyt – nemegyszer a tánccal, illetve mozgásművészettel összekapcsolva –, de egyaránt gondja van az énekes és hangszeres képzésre is. Salzburgban iskolát is alapított: Orff-schule. Orff szerint a zene és a tánc egységet alkot: Münchenben létrehozta a Zene- és Mozgásművészeti Intézetet.

Orff zeneszerzői életműve szinte teljes kizárólagossággal színpadi alkotásokból áll. Orff témáinak nagy részét a mitológiákból, a mesékből, és a középkori mondákból vette. Első nagy színpadi sikerét 1937-ben, Frankfurtban aratta, az akkor színpadi változatban előadott Carmina Buranával. Ezt követték további művei, ezúttal már kifejezett operák: A hold, Az okos lány, a Bernauerin, majd a Carmina Burana párdarabjai: a Catulli Carmina és a Trionfo d'Afrodite. Az utóbbi évtizedekben Orff egyre inkább a görög–római kor alkotásai felé fordult: megzenésítette az Antigoné-témát, az Oidipuszt.

Orff zenéjének fogadtatására elég gyakran jellemző az a sajnálatos tény, hogy félreértik. Ez a zene ugyanis annyira komplex, annyira – túlmenően a wagneri értelmezésen – „összművészeti alkotás”, hogy nem lehet kizárólagosan zenei szempontok szerint értékelni. A zeneszerzőnek magának nem is volt soha célkitűzése – talán az egy Carmina Burana kivételével –, hogy csak zenét szerezzen. Mintegy színpadi rendezőként ő maga „komponálja meg” a muzsika mellett a vizuális elemeket: az akciót, esetleg a díszleteket, és gyakran a szöveget is ő írja. Ezekben a művekben tehát a zene csak egyike a művet alkotó elemeknek, méghozzá nem is mindig a legfontosabb elem. Valószínűleg ez a célkitűzés hozta magával, hogy Orff a szándékos archaizálás, sőt, nemegyszer a tudatos primitívség és trivialitás módszerét választotta. Minthogy színpadának lényege a mozgás, muzsikájának éltető eleme a ritmus. Orff-zene hallatán az az érzésünk, hogy a dallam és a harmónia, a forma és a hangszerelés a ritmusból születik. A ritmuson kívül csak a melódiára fektet súlyt, ezek – a korai művekben – szélesen íveltek, néha a gregorián hangvételét alkalmazzák, néha pattogóan táncos lejtésűek. A harmóniavilág a lehető legegyszerűbb. A hangszerelés a modern nagyzenekar szinte minden eszközét felhasználja, nem utolsósorban – a ritmikus fogantatás következménye ez is – az igen nagy méretű ütőhangszer-csoportot. Életének utolsó évtizedében Orff stílusa még szikárabbá vált, már szinte a mondókák és a legegyszerűbb gregorián formulák tömörségéig jutott el.

Művei

  • Rövid művek
    • A Hold (1939)
    • Az okos Lány (1943)
    • Egy nyári álom (1952)
  • Bajor világszínház
    • Die Bernauerin (1947)
    • Astutuli, egy bajor komédia (1953)
  • De temporum fine comoedia, Vigilia (1973)
  • Trionfi
    • Carmina Burana (1937)
    • Catulli Carmina (1943)
    • Trionfo di Afrodite (1953)
  • Antik művek
    • Antigone (1949)
    • Oedipus der Tyrann (1959)
    • Prometheus (1968)

Emlékezete

1995-ös Német postabélyeg
A sírhelye

Carl Orff München díszpolgára. Sírja az andechsi apátság templomában, a "Schmerzhaften" oldalkápolnában található. A felső-bajorországi Dießen am Ammerseebe 1955-ben költözött és később itt hozták létre a Carl Orff Múzeumot.

Források

Irodalom

  • Alberto Fassone: Carl Orff. In: Grove Music Online ed. L. Macy (Zugriff 27. November 2004), (subscription access)
  • Lilo Gersdorf: Carl Orff. Reinbek, Rowohlt 2002, ISBN 3-499-50293-3
  • Michael H. Kater: Carl Orff im Dritten Reich. In: Vierteljahrshefte für Zeitgeschichte 43, 1 (Januar 1995), S. 1–35.
  • Michael H. Kater: Komponisten im Nationalsozialismus: acht Porträts. Parthas, Berlin 2004, ISBN 3-936324-12-3
  • Andras Liess: Carl Orff. Idee und Werk. Neubearbeitete Auflage. Goldmann, München 1980, ISBN 3-442-33038-6
  • Hans Maier: Carl Orff in seiner Zeit. Mainz, Schott 1995
  • Godela Orff: Mein Vater und ich. Piper, München 1995, ISBN 3-492-18332-8

KONYI SZERINT KURVA ANYÁDD

További információk

Commons:Category:Carl Orff
A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Orff témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Орф Карл, 2015. szeptember 28.
  8. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. http://www.musicstack.com/records-cds/orff+carl