Ripka Ferenc
| Ripka Ferenc | |
 | |
| Budapest 7. főpolgármestere | |
| Hivatali idő 1924 – 1932 | |
| Előd | Terstyánszky Kálmán (kormánybiztosként) |
| Utód | Huszár Aladár |
| Született | 1871. szeptember 1.[1] Isaszeg |
| Elhunyt | 1944. március 9. (72 évesen)[1] Budapest[2] |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái | |
| Halál oka | szívelégtelenség |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ripka Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Ripka Ferenc (Isaszeg, 1871. szeptember 1. – Budapest, 1944. március 9.[3]) politikus, Budapest egykori főpolgármestere.
Élete
[szerkesztés]Ripka Antal erdészsegéd és Szkalka Mária fia. Ripka Ferenc még kiskorú volt, amikor édesapja meghalt. A család nehezen élt, nélkülözött. Amikor Budapestre költözött, akkor a II. kerületi Toldy Ferenc Reáliskola diákja lett.
Szorgalma miatt ösztöndíjakat kapott, mindennapi ebédjét a budai kapucinusoktól kapta, az iskola mellett tanította diáktársait is, az ezért kapott pénzből fedezte egyéb kiadásait.
A Toldy Ferenc Reáliskolában érettségizett, majd a Műegyetemen tanult tovább. Hamarosan átiratkozott a budapesti Tudományegyetem jogi karára, de Kolozsváron is folytatott tanulmányokat. Tanulmányai mellett újságírással foglalkozott, a Fővárosi Lapokba, a Magyar Újságba írt, a Magyar Távirati Irodánál és a Hazánknál dolgozott.
Fiatal újságíróként írt a „Gödöllő és Vidéke” című helyi lapban, a gödöllői „Honvédszobor-Bizottság” titkára volt, 1890-ben Kegyelet-Albumot szerkesztett az 1848-1849-es szabadságharc hősi halottainak emlékére.
1894-ben helyezkedett el a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt.-nél. Végigjárta a szamárlétrát, levelező volt, majd titkár, végül cégvezető titkár. A Ganz által létesített elektromos városi világítási telepek ügyintézője volt. Tanulmányutakra járt, majd minden Nyugat-Európai országban járt. A legtöbb magyar világítóüzem megszervezésében, mint a Ganz főtitkára részt vett.
Az újságokban számos szakcikket jelentetett meg.
1906-ban a főváros törvényhatósági bizottságának tagja lett. Miután a főváros magához vonta az Elektromos Műveket és a Gázműveket 1910-ben, Bárczy István polgármester felkérte, hogy legyen a Gázművek vezérigazgató-helyettese. 1912-ben lett a Gázművek vezérigazgatója. Ripka ideje alatt a Gázművek Európa egyik legmodernebb üzemévé vált, mellesleg a főváros egyik lejövedelmezőbb vállalata volt. Mint a Gázművek vezérigazgatója építtette a fővárosi óbudai gázgyárat.
Az első világháború utáni összeomlás és utána bekövetkező forradalmak miatt eltávolították a Gázművek éléről, amikor visszakerült a pozíciójába, a Gázművek súlyos pénzügyi helyzetben volt. 1924-re sikerült a céget stabilizálnia és jövedelmezővé tennie.
Bethlen István pártjának, az 1924-ben szervezett községi Polgári Párt vezetője lett. A Gázművek Rt-nél végzett munkájának köszönhető, hogy a Kormányzó Budapest kormánybiztosává nevezte ki 1924. augusztus 23-án. 1925. július 21-én és 1931. január 28-án Budapest főpolgármesterévé választották. Főpolgármestersége idejére datálódik a főváros törvény (1930. évi XVIII. törvénycikk)
Székfoglaló beszédében az evangéliumi szeretetre hívta fel a figyelmet és könyörtelen harcot hirdetett a drágaság, a munkanélküliség és a TBC ellen.
Számos, akkor nem divatos eszközzel élt, amerikai fagyasztott húst hozatott be, a burgonya árát hatóságilag szabályozta, szervezett hatósági alma- és tojásakciókat is az árak letörésére.
I. kerület Gellérthegy utca 13.
Fő feladatának a főváros pénzügyeinek rendbetételét tekintette. Átvilágíttatta az üzemek működését, racionalizáltatta a pénzügyeket és a költségvetést. Az idegenforgalom fejlesztésére kiemelt hangsúlyt helyezett. Ő vezette be 1926-ban Budapesten a Szent István-hét rendezvénysorozatot.
1932-ben ment nyugdíjba. Nyarait a Balatonon, Fonyód-Bélatelepen töltötte, a Balaton szerelmese volt. A mai napig megtalálható Fonyódon a róla elnevezett fa, egy kanadai nyárfa a strandlejárónál, a Ripka bácsi fája. Az ehhez kapcsolódó történet a következő: Ripka Ferenc nagyon szerette a gyerekeket, mindig volt hozzájuk egy-egy kedves szava, a zsebében cukorka, amivel megkínálta őket. A gyerekek hangosan köszöntötték, amikor meglátták: „Kezitcsókolom Ripka bácsi!” Miután „Ripka bácsi” meghalt, a bélatelepi gyerekek a strandra lemenet az öreg fát üdvözölték rendszeresen a megszokott köszöntéssel, s ez áthagyományozódott a későbbi bélatelepi nemzedékekre is, s tart mind a mai napig. A sétány ma Ripka Ferenc nevét viseli.
Szívbántalmai voltak, ez okozta halálát is.
A főváros saját halottjának tekintette, temetése 1944. március 11-én volt a Farkasréti temetőben.
Felesége Lipcsey Lujza (Ludovika) volt.
Elismerése
[szerkesztés]Érdemei elismeréséül 1901-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét, 1917-ben a Polgári Érdemkeresztet, 1918-ban a Koronás Arany érdemkeresztet, és udvari tanácsosi címet kapott. A Magyar Érdemkeresztet tulajdonosa. 1927-től a kormányzó a felsőház örökös tagjává nevezte ki. 1931-ben a bolgár királytól a Polgári érdemrend nagy tiszti keresztjét kapta meg. Kapott köszönőlevelet XI. Piusz pápától a Szent Imre ünnepségek sikeres megrendezéséért, a „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai kereszt tulajdonosa. Fonyód község díszpolgára. Több társadalmi szervezetnek tagja volt, többek között a Krisztinavárosi Római Katolikus Egyházközségnek, a Budai Társaskörnek, a 33-as Labdarúgó Klubnak, elnöke volt a Budai Dalárdának, a Klotild Szeretetház Egyesületnek és a fonyódi Gróf Zichy Béla-telepnek. Díszelnöke volt a „Nyomorék Gyermekek Országos Otthonának”, a „Baross-Szövetség Hazai Iparpártoló Propaganda Nagy Bizottságának”. Igazgatósági tagja volt a „Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének”, a Szent István Társulat igazgató-választmányának tagja volt.
Mint katolikus, egyháza társadalmi gyűjtéséből ő bővíttette 1920-21-ben az 1902-ben épült fonyódi katolikus templomot és plébániát.
Művei
[szerkesztés]Irodalmi munkássága is jelentős, az ő nevéhez fűződik a „Mechwart-album”, „Gödöllő, a királyi család otthona”, „Erzsébet királyné Gödöllőn”, „A városi közüzemek és azok szervezete”, „Bécs és Berlin világítási közüzemei” és „Budapest elektromos telepe” című kiadvány.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC12527/13039.htm, Ripka Ferenc, 2017. október 9.
- ↑ Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2020. június 19.)
- ↑ Halálesete bejegyezve a Budapest I. kerületi állami halotti anyakönyv 29/1944. folyószáma alatt.
Források
[szerkesztés]- Életrajza az Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben
| Elődje: Terstyánszky Kálmán |
Utódja: Huszár Aladár |
