„Gerő Ernő” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Math (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
kiegészítés; |
||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
A [[Tanácsköztársaság]] bukása után [[1919]]-től [[1944]]-ig emigrációban élt. 1945 után fontos szerepet játszott a kommunista párt hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és [[1949]] között közlekedésügyi miniszter, 1948 - 1949 között pénzügyminiszter, majd államminiszter. 1952 és 1954 között miniszterelnökhelyettes volt. Rákosi lemondása után [[1956. július]]ától Gerő volt a Magyar Dolgozók Pártja első titkára. |
A [[Tanácsköztársaság]] bukása után [[1919]]-től [[1944]]-ig emigrációban élt. 1945 után fontos szerepet játszott a kommunista párt hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és [[1949]] között közlekedésügyi miniszter, 1948 - 1949 között pénzügyminiszter, majd államminiszter. 1952 és 1954 között miniszterelnökhelyettes volt. Rákosi lemondása után [[1956. július]]ától Gerő volt a Magyar Dolgozók Pártja első titkára. |
||
Az [[1956]]. [[október 23]]-i tüntetések idején rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz, majd rövidesen a [[Szovjetunió]]ba menekült. [[1960]]-ban tért haza. Az [[MSZMP]]-ből [[1962]]-ben zárták ki. Visszavonultan, fordításokból élt, a továbbiakban politikai szerepet nem játszott. |
Az [[1956]]. [[október 23]]-i tüntetések idején rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz, majd rövidesen a [[Szovjetunió]]ba menekült. [[1960]]-ban tért haza. Az [[MSZMP]]-ből [[1962]]-ben zárták ki, a határozat többek között azt mondta ki, hogy „Súlyos felelősség terheli Gerő Ernőt, aki Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt irányította a koholt vádak alapján indított eljárásokat. Gerő, aki 1953 júniusa után belügyminiszter volt, nagymértékben felelős azért, hogy ártatlanul börtönbe zárt emberek kiengedése és rehabilitálása elhúzódott, több száz vétlen internált ember rehabilitálása sok éven át nem történt meg.” Visszavonultan, fordításokból élt, a továbbiakban politikai szerepet nem játszott. |
||
[[Kategória:Magyar politikusok]] |
[[Kategória:Magyar politikusok]] |
||
A lap 2005. június 15., 17:13-kori változata
 |
Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
Gerő Ernő (eredetileg Singer Ernő) (Terbegec 1898. július 8. – Budapest 1980. március 12.): politikus, a Magyar Dolgozók Pártja első titkára.
A Tanácsköztársaság bukása után 1919-től 1944-ig emigrációban élt. 1945 után fontos szerepet játszott a kommunista párt hatalomátvételének megszervezésében. 1945 és 1949 között közlekedésügyi miniszter, 1948 - 1949 között pénzügyminiszter, majd államminiszter. 1952 és 1954 között miniszterelnökhelyettes volt. Rákosi lemondása után 1956. júliusától Gerő volt a Magyar Dolgozók Pártja első titkára. Az 1956. október 23-i tüntetések idején rádióüzenetet intézett a nyilvánossághoz, majd rövidesen a Szovjetunióba menekült. 1960-ban tért haza. Az MSZMP-ből 1962-ben zárták ki, a határozat többek között azt mondta ki, hogy „Súlyos felelősség terheli Gerő Ernőt, aki Rákosi Mátyással és Farkas Mihállyal együtt irányította a koholt vádak alapján indított eljárásokat. Gerő, aki 1953 júniusa után belügyminiszter volt, nagymértékben felelős azért, hogy ártatlanul börtönbe zárt emberek kiengedése és rehabilitálása elhúzódott, több száz vétlen internált ember rehabilitálása sok éven át nem történt meg.” Visszavonultan, fordításokból élt, a továbbiakban politikai szerepet nem játszott.