T–38 Talon
A T–38 Talon az Amerikai Légierő elsődleges szuperszonikus kiképző repülőgépe, melyet az F–5 könnyű vadászrepülőgép kétüléses változatából fejlesztettek ki, a T–33 Shooting Star leváltására az 1950-es évek végén. Azóta több ország légiereje is hadrendbe állította, napjainkban is szolgálatban állnak. 1974 és 1981 között a Légierő Thunderbirds műrepülő csapata is ezen a típuson repült.
| T–38 Talon | |
 | |
| Az Egyesült Államok Légierejének T–38A gyakorló repülőgépe | |
| Funkció | kiképző repülőgép |
| Gyártó | Northrop |
| Gyártási darabszám | 1187 |
| Személyzet | 2 fő |
| Szolgálatba állítás | 1961. március 17. |
| Méretek | |
| Hossz | 14,13 m |
| Fesztáv | 7,70 m |
| Magasság | 3,92 m |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | 2 db General Electric J85 G2–5A |
| Tolóerő | 2×9,1/17,1 kN (száraz/utánégetős) |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | Mach 1,25 |
| Hatótávolság | 1835 km |
| Legnagyobb repülési magasság | 15 200 m |
| Emelkedőképesség | 170,7 m/s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz T–38 Talon témájú médiaállományokat. | |
Az USAF-nál a haladók kiképzése során 105 órát kell a típuson eltölteni. Számos NATO-ország pilótáit is az USAF-nál T–38-on képeznek ki. A gép még megtalálható Törökországban, Portugáliában, Németországban, Tajvanon és Dél-Koreában. A NASA-nál, a Thompson- és Boeing-gyáraknál is repülik a típust.
