Oszét nyelv

Az oszét nyelv (Oszétul ирон æвзаг, iron ævzhag vagy иронау, ironau, perzsául: آسی) az iráni nyelvek közé tartozó nyelv, amelyet főképp az Oroszország és Grúzia nemzetközileg elismert határán elterülő kettéosztott Oszétiában beszélnek.

Oszét ирон ӕвзаг
Beszélik	Észak-Oszétiában, Dél-Oszétiában
Beszélők száma	580 000 fő
Nyelvcsalád	Indoeurópai nyelvcsalád    Indoiráni nyelvek     Iráni nyelvek      Északkelet-iráni nyelvek
Írásrendszer	Cirill írás
Nyelvkódok
ISO 639-1	os
ISO 639-2	oss
ISO 639-3	oss
A Wikimédia Commons tartalmaz ирон ӕвзаг témájú médiaállományokat.

Az oszét beszélők száma mintegy hétszázezer. Mintegy 60%-uk az Oroszországhoz tartozó Észak-Oszétia-Alániában, mintegy 20%-uk a jogilag Grúziához tartozó, de facto független Dél-Oszétiában él. (A 2008 augusztusában kirobbant dél-oszétiai háború során azonban sokan északra menekültek, ami átrendezhette az arányokat.)

Rokonai

A kaukázusi régió etnolingvisztikai térképe, középen sötétsárgával az oszétok

Az oszét az alán nyelvből származik. Az alánok az ókortól ismert szarmaták közé tartozó nép volt.

Az iráni nyelveken belül a kelet-iráni nyelvek csoportjához tartozik, így rokona például a pastu és a jagnobi. Az egyik fő mai iráni nyelv a Kaukázusban a kurd, a tati és a talis mellett.

A Tádzsikisztánban beszélt jagnobi – a legközelebbi rokona – mellett az egyetlen túlélő nyelv az északkeleti iráni nyelvek, vagy más néven szkíta nyelvek közül. Ezek közé tartozhatott például a szkíták, a masszagéták, a szakák, szarmaták, alánok és a roxolánok. Közeli rokonai közé tartozhatott a jóval keletebbre élt hvárezmiek és szogdok nyelve.

A jagnobi nyelvhez hasonlóan az oszét a -ta toldalékkal képzi a többes számot és ez közös vonása a már kihalt szogd nyelvvel. Többek közt ennek alapján feltételezik, hogy az ezen rokon nyelveket beszélő iráni népek valamikor hatalmas folytonos területen élhettek Közép-Ázsia sztyeppéin.

Nyelvtana

Vaszilij Abajev oszét nyelvész a következőt írta az oszét nyelvről:

A kaukázusi nyelvekkel való sok évszázados közelség és érintkezés hozzájuk hasonlóvá alakította az oszétot néhány vonásban, különösen a fonetikában és a szókincsben. De megőrizte nyelvtani struktúráját és alapszókincsét: rokonságához az iráni családdal számos egyedi vonása ellenére nem férhet semmi kétely.

Az Encyclopedia Britannica 2006 szerint az oszét az óiráni nyelv sok archaikus vonását megőrizte, mint például a nyolc eset és az igei prefixumok. Az esetek azonban nem egyeznek meg az eredeti indoiráni esetekkel, amelyeket a kiejtési változások erodáltak. A mai esetek, kivéve a nominativust mind egy eredeti casus generalis esetből származnak, amely aztán hét különálló esetre vált szét a használat folyamán.

Középkori oszét

Az oszét nyelv legkorábbi ismert emléke egy a 10-12. századból származó felirat, amelyet Arhüznél, a Bolsoj Zelencsuk folyó közelében találtak. A szöveg görög ábécével íródott, speciális digráfokat használva:

—ΣΑΧΗΡΗ ΦΟΥΡΤ ΧΟΒΣ
ΗΣΤΟΡΗ ΦΟΥΡΤ ΠΑΚΑΘΑΡ
ΠΑΚΑΘΑΡΗ ΦΟΥΡΤ ΑΝΠΑΛΑΝ
ΑΝΠΑΛΑΝΗ ΦΟΥΡΤ ΛΑΚ
ΑΝΗ ΤΖΗΡΘΕ

Átírva:

—Saxiri Furt Xovs
Istori Furt Bæqætar
Bæqætari Furt Æmbalan
Æmbalani Furt Lakani čirtī

A szöveg a következőt jelenti: „K., S. fia, I fia, B. fia, A. fia, (ez) az ő emlékművük”

Az 1923 és 1938 közt használt latin betűs oszét írással készült könyvrészlet 1935-ből: A könyv az oszét néprajzról szól, a részlet közmondásokat tartalmaz.

A "Ræstdzinad" című oszét újság első számának első oldala, Sjögren cirill ábécéjében, 1923.

Nyelvjárásai

Két fő nyelvjárása van: az iron és a digor. Ezek közül a digor archaikusabb, az iron a sokkal elterjedtebb és ezen alapul az oszét irodalmi nyelv is, amelynek megteremtője Koszta Hetagati (1859 – 1906), az oszétok nemzeti költője volt.

Az oszét írott szöveg azonnal felismerhető az æ használatáról – ezt a betűt egyetlen más nyelv cirill betűs írása sem használja.

Az oszét írásbeliség

Az orosz hódítás előtt oszétul ritkán írtak. Az orosz hódítást követően az oszétok a cirill írást kezdték használni. Az első cirill betűkkel írt oszét könyv 1798-ban jelent meg. Ugyanakkor a Kaukázustól délre a grúz ábécét is használták: 1820-ban I. Jalguzidze közölt egy módosított grúz ábécét, amelyhez három speciális betűt adott hozzá. Ezt a grúz alapú ábécét Dél-Oszétiában használták is 1937 és 1954 között.

Miután rövid ideig a latin ábécével is kísérletet kezdtek a szovjet hatóságok végül visszatértek az Andreas Sjögren által kidolgozott modern cirill íráshoz, amelyben a legtöbb diakritikus jelet digráfokkal helyettesítettek.

Az 1937 óta használt cirill ábécé:

А

Ӕ

Б

В

Г

Гъ

Д

Дж

Дз

Е

Ё

Ж

З

И

Й

К

Къ

Л

М

Н

О

П

Пъ

Р

С

Т

Тъ

У

Ф

Х

Хъ

Ц

Цъ

Ч

Чъ

Ш

Щ

Ъ

Ы

Ь

Э

Ю

Я

a

ӕ

б

в

г

гъ

д

дж

дз

е

ё

ж

з

и

й

к

къ

л

м

н

о

п

пъ

р

с

т

тъ

у

ф

х

хъ

ц

цъ

ч

чъ

ш

щ

ъ

ы

ь

э

ю

я

Az 1923 és 1937 között használt latin ábécé::

A

Æ

B

C

Č

D

E

F

G

H

I

J

K

L

M

N

O

P

Q

R

S

Š

T

U

V

X

Y

Z

Ž

a

æ

b

c

č

d

e

f

g

h

i

j

k

l

m

n

o

p

q

r

s

š

t

u

v

x

y

z

ž

További információk

Tekintsd meg a Wikipédia oszét nyelvű változatát!

• [1].
• Oszét nyelv oldal (oroszul), in: Oroszország kisebbségi nyelvei a világhálón Archiválva 2009. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben projekt
• Az oszét írásrendszer története (oroszul), teljes betűtáblával
• Angol és francia nyelvű források
• A Rosetta Project oszét szekciója
• Omniglot – Ossetian (Ирон æвзаг / Дигорон æвзаг)