Niklas Luhmann
Niklas Luhmann (Lüneburg, 1927. december 8. – Oerlinghausen Bielefeld mellett, 1998. november 6.) német szociológus és társadalomtudós volt. A szociológiai rendszerelmélet megalapítója. Számtalan publikációjában filozófiai, nyelvészeti, irodalom‑ és médiatudományi, jogi, gazdasági, biológiai, teológiai és pedagógiai problémafeltevésekkel foglalkozott.
| Niklas Luhmann | |
.png) | |
| Született | 1927. december 8.[1][2][3][4][5] Lüneburg[6] |
| Elhunyt | 1998. november 6. (70 évesen)[1][2][3][4][5] Oerlinghausen[7] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Lipperreihe |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Niklas Luhmann témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésNiklas Luhmann az észak-német Lüneburgban született. 15 éves korában besorozták katonának. Amerikai hadifogságba esett és 1945-ben szabadult. 2007-ben vált ismertté, hogy Luhmann az NSDAP tagjai között szerepel,[8] de a Der Spiegel beszámolója szerint aláírott tagságfelvételi kérelem nem létezik és így elképzelhető, hogy ahhoz, az akkor 16-17 éves generációhoz tartozott, amelynek tagjai nem tudtak „kényszertagságukról”.
Luhmann 1946–1949-ben jogot tanult Freiburg im Breisgauban. Ezt követően 1953-ig jogi gyakornok volt szülővárosában, 1954–1962 között pedig városi köztisztviselő. Ebben az időben kezdte el jegyzeteit dobozokba rendezni (Zettelkästen). 1960-ban feleségül vette Ursula von Waltert, három gyermekük született. Felesége 1977-ben elhalálozott.
1960–1961-ben Luhmann kutatói ösztöndíjat kapott a Harvardra. Ott ismerkedett meg Talcott Parsons-szal és annak szerkezetfunkcionális rendszerelméletével. 1962–1965 között gyakornok volt a Német Közigazgatási Főiskolán Speyerban, 1965-1968 a Münsteri Egyetem szociális kutatóállomásán volt részlegvezető, majd 1966-ban itt doktorált szociológiából. Már 1964-ben megjelent a Funktionen und Folgen formaler Organisationen (Formális rendszerek funkciói és következményei) című könyve, majd csupán öt hónappal később (általánosan elterjedt a négy-öt év) habilitált Dieter Claessensnél és Helmut Schelskynél a Jog és automáció a közigazgatásban, egy közigazgatástudományi vizsgálattal. 1968 -1993 a bielefeldi egyetem szociológia professzora volt.
1989-ben a Hegel-díjjal tüntették ki, majd 1997-ben az Amalfi-díjjal.
Niklas Luhmann több évtizeden keresztül Oerlinghausenben lakott Bielefeld mellett, ahol egy mindezidáig nem tökéletesen tisztázott betegségben 1998-ban elhunyt. Különböző források arról számoltak be, hogy Luhmann egy leukémiához hasonló vérrákban szenvedett.
Két évvel halála után korábbi alma materét átnevezték Niklas-Luhmann-Gimnáziummá.
Tevékenysége
szerkesztésLuhmann „rendszerelmélete“ szerint a társadalom nem egyének halmaza, hanem egy zártkörű kommunikációs folyamat. A rendszerelmélet önreferenciális szociális műveletekből áll (Kommunikáció). Önreferenciális ebben a vonatkozásban azt jelenti, hogy a rendszerek csak belső műveleteikből indulnak ki, de ennek ellenére kognitívan nyitottak. A legfőbb különbségtétel egy társadalmi rendszeren belül mindig a rendszeren belüliség avagy a rendszeren kívüliség (például a jogrendszerben az első alapvető megkülönböztetés mindig magára a rendszerre vonatkozik: "jog/ minden, ami a jog rendszerén kívül áll". A társadalmi rendszerek alapvető megkülönböztetéseit (Leitdifferenz) Luhmann kódoknak nevezi. Ennek megfelelően a jogrendszer kódja a jog/jogtalanság fogalompáros. A legtöbb rendszer kódja Luhmann szerint szimbolikusan általánosított kommunikációs médium (symbolisch generalisiertes Kommunikationsmedium). Így például a gazdasági rendszer szimbolikusan általánosított kommunikációs médiuma a pénz.
Magyarul megjelent művei
szerkesztés- Válogatás Niklas Luhmann írásaiból; szerk. Némedi Dénes, vál., előszó Pokol Béla, ford. Felkai Gábor; MM Marxizmus-leninizmus Oktatási Főosztály, Budapest, 1987 (Szociológiai füzetek)
- Szerelem – szenvedély. Az intimitás kódolásáról; ford. Bognár Virág; Jószöveg Műhely, Budapest, 1997 (Jószöveg könyvek)
- Látom azt, amit te nem látsz; ford. Bittera Dóra et al.; Osiris, Budapest, 1999 (Horror metaphysicae)
- Bevezetés a rendszerelméletbe; ford. Brunczel Balázs; Gondolat, Budapest, 2006 (Társadalomtudományi könyvtár)
- A tömegmédia valósága; ford. Berényi Gábor; AKTI–Gondolat, Budapest, 2008
- Szociális rendszerek. Egy általános elmélet alapvonalai; ford. Brunczel Balázs, Kiss Lajos András, utószó Karácsony András, Tóth Benedek; AKTI–Gondolat, Budapest, 2009 (Társadalomelmélet – kommunikációtudomány. A kommunikációkutatás klasszikusai)
- A modernség megfigyelései; ford. Böröczki Tamás, Brunczel Balázs; AKTI–Gondolat, Budapest, 2010
- Ökológiai kommunikáció. Képes-e felkészülni a modern társadalom az ökológiai veszélyekre?; ford. Brunczel Balázs; AKTI–Gondolat, Budapest, 2010
- Kommunikáció és társadalom Luhmann olvasókönyv; vál., tan. Bognár Bulcsu, Karácsony András; Gondolat, Budapest, 2014
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Tagsági lista NSDAP-párttagságok - Panorama - SPIEGEL ONLINE
Források
szerkesztés- Detlef Horster: Niklas Luhmann. München 1997, S. 28.
- "Náciakták – új prominens nevek bukkantak fel"; in: Der Spiegel (Hamburg), Nr. 29 v. 16. Juli 2007, S.134f., hier 134
- Detlef Horster: Niklas Luhmann. Was unsere Gesellschaft im Innersten zusammenhält. In: Jochem Hennigfeld, Heinz Jansohn (Hrsg.): *Philosophen der Gegenwart. Darmstadt 2005, S. 179–197 (hier: S. 179).
- Niklas Luhmann: Systemtheorie, Evolutionstheorie und Kommunikationstheorie. In: Soziologische Gids. 22, Nr. 3, 1975, S. 154–168.
- Ö1 Luhmann + Systemtheorie Der Mann mit dem Zettelkasten. Zum 10. Todestag von Niklas Luhmann, 5. November 2008.[halott link]
További információk
szerkesztés- Csepeli György–Papp Zsolt–Pokol Béla: Modern polgári társadalomelméletek. Alfred Schütz, Jürgen Habermas, Talcott Parsons és Niklas Luhmann rendszere; Gondolat, Budapest, 1987
- Michael Merlingen: Politics, communication and media: a preliminary assessment of the relevance of Niklas Luhmann's systems theory to IR; CEU, Budapest, 2000 (CEU working papers IRES)
- Luhmann-könyv; szerk. Bangó Jenő, Karácsony András; tanford. Bangó Jenő, Stummer Attila; Rejtjel, Budapest, 2002 (Bibliotheca iuridica Acta congressuum)
- Bangó Jenő: A luhmanni életmű panorámája. Elemző és kritikai bemutatás; Rejtjel, Budapest, 2004 (Bibliotheca iuridica Publicationes cathedrarum)
- Balogh István: A társadalomrendszer mint kommunikáció. Niklas Luhmann az erkölcsi és az ökológiai válságról; MTA PTI, Budapest, 2008 (Műhelytanulmányok. MTA Politikai Tudományok Intézete)
- Brunczel Balázs: Modernitás illúziók nélkül. Niklas Luhmann társadalom- és politikaelmélete; L'Harmattan, Budapest, 2010
- Halász Hajnalka: Nyelvi differencia megkülönböztetés és esemény között. Jakobson, Luhmann, Humboldt, Gadamer, Heidegger; Ráció, Budapest, 2015