Moson

Mosonmagyaróvár része
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 4.

Moson (németül: Wieselburg) Mosonmagyaróvár része, 1939-ig önálló község volt Moson, majd Győr, Moson és Pozsony k.e.e. vármegyében, akkor egyesült Magyaróvárral.

Moson
Közigazgatás
TelepülésMagyaróvári járás
Népesség
Teljes népességismeretlen
Elhelyezkedése
Moson (Magyarország)
Moson
Moson
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″47.857165°N 17.275771°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 26″, k. h. 17° 16′ 33″47.857165°N 17.275771°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Moson témájú médiaállományokat.
1873-as térképen Moson(y) Wieselburg-ként szerepel a jobb felső részen

Nevének eredete

szerkesztés

Az először 1137-ben Mussun alakban feltűnő Moson településnév legvalószínűbben a ’mohos; lápos, lápnál lévő, mocsári’ jelentésű szláv Mъšьnъ helynév átvétele. Ugyanennek a névnek a semleges, illetve nőnemű formáira mennek vissza a cseh Mešno, Mšeno, lengyel Mszana, ukrán Мшана településnevek. Egy hasonló értelmű óbajor névre visszamenő etimológia kevésbé valószínű, minthogy a német forrásokban más névalak szerepel (l. alább). Az ebben a névkörben szokott magyar névadás, tudniillik az első ispán nevét viseli a település, kizárható, mivel hasonló személynév csak későbbről mutatható ki.[1]

Moson német Wieselburg neve ebben a formában 1407-ből adatolható Wisenpurg formában. Ez a német Wiese ’rét’ szó hatására keletkezett a korábbi M- kezdetű alakokból: 1063 Miesigenburch, 1074 Miesenburc. Ezek forrásaként elsősorban a magyar nevet is adó szláv Mъšьnъ alak átvétele jön szóba a német Burg ’vár’ szóval kiegészülve,[2] vagy annak a felsőnémet Mies ’moha, mocsár, láp’ szóval alkotott fordítása.[3] A német névben megörökített vár a Lajta és a Duna összefolyásánál épült, és határispánsági központként szolgált.

Moson a Mosoni-Duna partján állott és áll ma is Mosonmagyaróvár részeként. Az egykori falu a mai város déli részét foglalta el.

Főutcája az 1-es főút, de érinti a 86-os főút is, a Szigetköz településeivel – különös tekintettel a Mosoni-Duna túlpartján fekvő Máriakálnokra – pedig az 1406-os út kapcsolja össze. A mosoni városrész délnyugati szélén húzódik a Budapest–Hegyeshalom–Rajka-vasútvonal és itt található Mosonmagyaróvár vasútállomás is; utóbbi mindkét említett főút felől a 85 304-es számú mellékúton (József Attila utca, Soproni utca, Kossuth Lajos utca) érhető el.

Története

szerkesztés

A település első írásos említése késői (1137: Mussun), de ekkor már városi rangú (civitas). Moson hajdanán ispáni központ volt erős várral, ahol Péter, András és Salamon királyaink is megszálltak. Moson vármegye innen vette a nevét. A vár kiváló fekvésével védte az ország nyugati kapuját, ellenőrizte a Hanság mocsarai közötti egyetlen járható utat, így sem a keresztesek, sem a tatárok nem tudták bevenni. A föld-fa erődítésből kiépült földvár sáncdarabjai a Hansági Múzeumban láthatóak. A vár az idők során elenyészett, s bár a helyi hagyomány szerint II. Ottokár, aki 1271-ben elfoglalta a védők kiéheztetését követően lerombolta, ennek semmiféle régészeti bizonyítéka nincs. Moson az Árpád-házi királyok idejében virágzó kereskedőváros volt. A vár jelentősége a 13. század végére szűnt meg, amikor a közeli (Magyar-)Óvár korszerű kővára vette át a szerepét, de Moson mezőváros volt a későbbi századokban is, bár Magyaróvár jelentőségben meghaladta. A 19. század második felében, a vasút kiépítése nyomán veszítette el jelentőségét, mivel nem lett belőle vasúti csomópont, de népes település volt még ezután is. 1871 után, amikor a mezővárosi rang megszűnt az országban, Moson nagyközséggé alakult és 1886-ig viselte a mezővárosi címet is.

Mosonban egyetlen lényeges ipari létesítmény volt, egy gépgyár (Kühne mezőgazdasági gépgyár), ahol 1926-ban 750 munkás dolgozott. Külön érdekes, hogy a szomszédos Magyaróvár mellett Mosonnak is volt kórháza.

1848. december 18-án itt győzött Görgey Artúr tábornok Jellasics horvát bán ellen.

1939-ben Magyaróvár megyei várossal egyesítették Mosonmagyaróvár néven.

Lakosságszáma

szerkesztés

Lassan növekedett a község lakosságának száma az 1939-es megszüntetéséig.

  • 1910-ben 6258,
  • 1920-ban 6425 lakosa volt.

Híres mosoniak

szerkesztés

Itt született

szerkesztés

Itt halt meg

szerkesztés
  1. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. L–Zs. Akadémiai Kiadó, Budapest. Második kiadás első lenyomata, 1997. 161. oldal. ISBN 963 05 4567 5
  2. Moór, Elemér: Westungarn im Mittelalter im Spiegel der Ortsnamen. In: Acta Litterarium ac Scientiarium Reg. Universitatis Hung. Francisco-Iosephinae. Sectio Philoligica. Tomus X. Szeged, 1936. 105. oldal
  3. Mollay, Karl: Scarbantia, Ödenburg, Sopron. Siedlungsgeschichte und Ortsnamenkunde. In: Archivum Europae Centro-Orientalis. Band 9-10. (1943-44.) 234. oldal