RMS Oceanic (1899)

Az RMS Oceanic egy a White Star Line tulajdonában lévő óceánjáró volt. Első útját 1899-ben tette meg. 1901-ig a világ legnagyobb óceánjárója volt. Az I. világháború 1914-es kitörésekor segédcirkálóként üzemelt. 1914. augusztus 25-én azt a megbízást kapta, hogy járőrözzön Észak-Skócia partjainál, különös figyelmet szentelve a Shetland-szigetek környékére. 1914. szeptember 8-án zátonyra futott és elsüllyedt Foula szigeténél.

RMS Oceanic
Hajótípus	óceánjáró
Üzemeltető	White Star Line (1899-1914) Royal Navy (1914)
Útvonal	Liverpool/Southampton - New York
Pályafutása
Építő	Harland és Wolff hajóépítő üzem
Építés kezdete	1897
Vízre bocsátás	1899. január 14.
Szolgálatba állítás	1899. szeptember 6.
Szolgálat vége	1914. szeptember 8.
Honi kikötő	Liverpool
Sorsa	Zátonyra futott a Foula-szigetek-nél 1914. szeptember 8-án.
Általános jellemzők
Vízkiszorítás	17 272 t
Hossz	215 méter (704 láb)
Szélesség	20,8 méter (68,4 láb)
Merülés	13,6
Hajtómű	Három dugattyús gőzgép, két bronz hajócsavar
Teljesítmény	28 000 LE
Sebesség	utazósebesség: 19 csomó (35,19 km/h) maximális sebesség: 21 csomó (38,9 km/h)
Legénység	349 fő
Férőhelyek száma	1710 fő 410 fő az első osztályon 300 fő a másodosztályon 1000 fő a harmadosztályon
A Wikimédia Commons tartalmaz RMS Oceanic témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Építés

Az Oceanic építése Belfastban

1897-ben alkották meg a hajó vázát, majd Thomas Ismay a hajó tervezője, egyben az Oceanic Steam Navigation Company tulajdonosa felügyelete alatt épült meg. Ez a vállalat volt a White Star Line elődje. A hajó a nevét a társaság neve után kapta, a cég eltökélt szándéka volt, hogy zászlóshajó legyen belőle. Az RMS Oceanic 17272 tonna volt és az „Óceánok Királynője” néven vált ismertté. Megalkotása 1 millió fontsterlingbe került, és még a legkorszerűbb építési technológia mellett is 1500 építőmunkás dolgozott rajta.

Pályafutása

1899. január 14-én indult első útjára látványos ceremónia közepette. Az Oceanic hídja beleolvadt a hajó további felépítményeibe, ezáltal adva neki egyfajta tiszta vonalvezetést. Érdekesség, hogy ezt a dizájnt a későbbiekben elhagyták és a következő négy nagy White Star hajón a Celtic-en, a Cedric-en, a Baltic-on és az Adriatic-on a furcsa és az egyéb felépítményektől külön elhelyezett „sziget”hidat alkalmazták. Építésekor a legnagyobb hajó volt a világon (ha nem is tömegre) de hosszra mindenképpen, mely meghaladta az SS Great Easternt, egészen a Celtic 1901-es megépítéséig. A hajó közel 2000 utast volt képes elszállásolni beleértve a 349 fős személyzetet.

1912-ben az Oceanic egyike volt azon hajóknak, amelyek segítettek hazaszállítani a Titanic túlélőit és megtalált áldozatait.

1901-ben sűrű ködben összeütközött a Waterford Steamship Company SS Kincora nevű hajójával, amely elsüllyedt, és heten életüket vesztették. 1905-ben a hajón a jobb munkakörülményekért lázadás tört ki, ennek következtében 35 kazánfűtőt bebörtönöztek.

A háborúban

Röviddel az első világháború kitörése után, az Oceanic sem kerülhette el sorsát, melynek értelmében katonai célokra lehetett felhasználni. Ezek a hajók úgy épültek, hogy megfeleljenek azon különleges haditengerészeti előírásoknak, melyek háború esetén gyorsan átszerelhetővé tették őket, ezáltal a 4,7 hüvelykes ágyúk felszerelése nem okozott problémát.1914. augusztus 8-án megkapta első megbízását, mint segédcirkáló. 1914. augusztus 25-én elindult szolgálati útjára, mely egyben az utolsó is volt. Fel volt hatalmazva, hogy bármely hajót feltartóztassa, rakományát és személyzetét átvizsgálja német kapcsolat után kutatva. Az Oceanic elindult az orkney-i Scapa Flow felé, mely Nagy-Britannia legfőbb haditengerészeti támaszpontja volt. Innen észak felé haladva Setland felé vette az irányt cikk-cakk vonalban, annak érdekében, hogy ne váljon tengeralattjárók célpontjává. Ez a nehéz manőverezés pontos navigálást igényelt, különösen a hajó mérete miatt. Ezt figyelembe véve a gyenge irányítás volt az, ami az Oceanic vesztét okozta, mint sem az ellenség hatékony akciója.

Katasztrófa

Az Oceanic egy korabeli képeslapon

Miközben szeptember 7-én a hídon mindenki azt hitte, hogy Foula szigetének délnyugati részén vannak és minden rendben, valójában 13 – 14 mérföldel arrébb voltak az előre meghatározott útvonaltól. Ráadásul a sziget rossz oldalán. Ez a tévedés vezetett a zátonyra futáshoz a hírhedt Shaaldsof Foula-zátonyon, melyet még tiszta, csendes tiszta időben sem lehet észlelni. Slayter kapitány nyugovóra tért az éjszakai műszak után, de előtte utasította a személyzetet, hogy kerüljék meg a Foula-szigetet. Smith kapitány a reggeli órákban vette át az irányítást és legjobb tudása szerint ki akarta vinni a hajót a nyílt tengerre. Mivel korábban nem értett egyet a felettese utasításával miszerint a sziget körül kell járőrözni, a nyílt tenger felé vette az irányt a hajóval. Slayter érezte, hogy változik a hajó helyzete és a hídra érkezve látta, hogy Smith az ő utasítása ellen tett. Ezt követően felülírta Smith parancsát, és ismét a sziget körüli pályára állt, ám ez egy elhamarkodott és rosszul megítélt döntés volt, melynek következtében a hajó szeptember 8-án zátonyra futott. Az Oceanic volt az első utasszállító hajó a szövetségesek oldalán, amely elsüllyedt a háborúban.

Mentés

Az Aberdeen társaság Glenogil hajója volt az első, amely a helyszínre érkezett. Bár megkísérelte megmenteni a hajót, de ez a feladat lehetetlennek bizonyult, mert már megrepedt a hajótest, és emiatt az Oceanic már nem maradt volna sokáig a felszínen. Más közelben tartózkodó hajók is az Oceanic megmentésére siettek. A teljes legénységnek sikerült megmenekülnie. Charles Lightoller a hajó első tisztje volt az utolsó ember aki elhagyta a hajót (magához véve a navigációs szoba óráját emlékbe).

A „hulladék”

Mivel apály idején a hajó roncsai kilátszódtak a vízből, 1924-ben egy elsüllyed német hadihajók roncsait eltakarító társaság a kilógó részeket földarabolta és visszaszórta a tengerbe. 1973-ban egy kutatócsoport kezdte el kutatni a roncsot, 1979-re az utolsó darabjait is eltávolították.

Források

• https://web.archive.org/web/20131110020504/http://www.gigaszhajok.com/Oceanic/Oceanic.html

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a RMS Oceanic (1899) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.