Otto Geßler

	Otto Geßler
	Otto Geßler
Született	Otto Karl Geßler; 1875. február 6.; Ludwigsburg
Elhunyt	1955. március 24. (80 évesen); Lindenberg im Allgäu
Állampolgársága	német
Foglalkozása	politikus; jogász;
Tisztsége	a weimari köztársaság parlamentjének tagja; polgármester; Reichsminister des Innern (1925. október 23. – 1925. december 5.); Member of the Bavarian Senate (1950–1955); elnök (1950. február 4. – 1952);
Iskolái	Erlangen–nürnbergi Egyetem; Tübingeni Egyetem; Lipcsei Egyetem;
Kitüntetései	a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
	A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Geßler témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Otto Geßler (Ludwigsburg, 1875. február 6. – Lindenberg im Allgäu, 1955. március 24.) a Német Demokrata Párt politikusa és a Weimari köztársaság hadügyminisztere volt. Az ő nevéhez fűződik a fegyveres erők újraszervezése az első világháború után.

Élete

Otto Geßler 1875. február 6-án született Ludwigsburgban. Jogi tanalmányokat folytatott, majd 1910-től 1911-ig Regensburg, 1913-tól 1919-ig pedig Nürnberg polgármestere lett. Az 1918–19-es német forradalom után részt vett a Német Demokrata Párt megalapításában és újjáépítési miniszterként tevékenykedett 1919-től 1920-ig. 1920 márciusában kinevezték hadügyminiszternek. Ezt a megbízatást az egymást váltó kormányok ellenére nyolc éven keresztül látta el. 1923 őszén rövid ideig korlátlan hatalmat kapott a rend helyreállítása céljából, melyet a szélsőjobb- és a szélsőbaloldal tevékenysége zavart meg. Hadügyminiszterként támogatta egy a versailles-i békeszerződésben engedélyezettnél erősebb német hadsereg létrehozását.^[1]^[2]

1928 januárjában a parlament baloldali ellenzéke lemondatta a hadsereget érintő pénzügyi botrány következtében. Bár Adolf Hitler hatalomra jutása után nem támogatta aktívan az ellenállást, de Hitler ellenfelei megbízhatónak tartották. A második világháború során a Gestapo letartóztatta a Hitler elleni, 1944. július 20-án bekövetkezett sikertelen merényletben való bűnrészességért és bírósági tárgyalás nélkül hét hónapot különböző koncentrációs táborokban töltött. A háború után a bajor és a német vöröskereszt vezetői tisztségét látta el. 1955. március 24-én hunyt el Lindenberg im Allgäu-ban.^[1]^[2]

Jegyzetek

↑ ^a ^b Encyclopedia Britannica:Otto Gessler (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)
↑ ^a ^b German Resistance Memorial Center:Otto Geßler (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

Források

[Életrajza-1] Encyclopedia Britannica:Otto Gessler (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

[Életrajza2-2] German Resistance Memorial Center:Otto Geßler (angol nyelven). (Hozzáférés: 2009. december 20.)

[1]

[2]

Otto Geßler

Otto Geßler
Született	Otto Karl Geßler 1875. február 6. Ludwigsburg
Elhunyt	1955. március 24. (80 évesen) Lindenberg im Allgäu
Állampolgársága	német
Foglalkozása	politikus jogász
Tisztsége	a weimari köztársaság parlamentjének tagja polgármester Reichsminister des Innern (1925. október 23. – 1925. december 5.) Member of the Bavarian Senate (1950–1955) elnök (1950. február 4. – 1952)
Iskolái	Erlangen–nürnbergi Egyetem Tübingeni Egyetem Lipcsei Egyetem
Kitüntetései	a Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Geßler témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség