Kosztromai terület

A Kosztromai terület (oroszul: Костромская область) az Oroszországi Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik.

Kosztromai terület (Костромская область)
Kosztromai terület címere Kosztromai terület zászlaja
Közigazgatás
Ország	Oroszország
Szövetségi körzet	Központi szövetségi körzet
Székhely	Kosztroma
Járás	24
Városi körzet	6
Alapítás	1944. augusztus 13.
Kormányzó	Szergej Konsztantyinovics Szitnyikov
Rendszám	44
Népesség
Teljes népesség	566 266 fő (2024)
Népsűrűség	11,9 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület
Összterület	60 200 km²
Elhelyezkedése
Kosztromai terület Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 58° 33′, k. h. 43° 41′58.55, 43.683333333333
A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztromai terület témájú médiaállományokat.

Az európai országrész középső vidékén terül el. Északon a Vologdai, keleten a Kirovi, délen az Ivanovói és a Nyizsnyij Novgorod-i, nyugaton a Jaroszlavli terület határolja. Székhelye Kosztroma. Kiterjedése észak–déli irányban 260 km, nyugat–keleti irányban 420 km.

Területe 60 200 km². Lakossága 717 500 fő (2005), népsűrűsége 11,9 fő/km².

Természetföldrajz

Domborzat, vízrajz

A terület a Felső-Volga mentén és az attól északra, északkeletre húzódó, alapvetően sík, dombos, folyóvölgyekkel szabdalt vidéken helyezkedik el. Nyugaton a Kosztromai-alföld, középső részén a Galicsi-hátság és az Unzsa folyó alsó szakasza mentén az Unzsai-alföld, északkeleten a Volga és az Északi-Dvina vízválasztóját képező dombvidék, a Szevernije Uvali egy része húzódik. A tengerszint feletti legmagasabb pontja 292 m.

Összes folyóvizeinek hossza 14 694 km; 22 olyan folyója van, melynek itteni hossza meghaladja a 100 km-t. A régió majdnem teljes egészében a Volga vízgyűjtőjéhez tartozik, a folyó 89 km-en át halad a Kosztromai terület déli vidékein, nyugat-keleti irányban. Északon erednek és folynak alapvetően déli, délnyugati irányban itteni legfontosabb bal oldali mellékfolyói: a Kosztroma folyó, – melynek alsó szakasza a terület nyugati határán folyik, – az Unzsa (ennek jelentős mellékfolyója a Nyeja) és a keleti tájak vizeit összegyűjtő Vetluga.

Az összterület közel 2,3%-át alkotó mocsarak többsége a déli, délnyugati részen található. Legnagyobb természetes állóvizei a középső vidéken elterülő Galicsi-tó (72 km²) és attól északkeletre a Csuhlomai-tó (43,5 km²). A Nyizsnyij Novgorodi-víztározó megépítésekor, több kisebb tó és a Kosztromai-alföld egy részének elárasztásával jött létre a Kosztromai-víztározó (174 km²).

Ásványkincsek

A területen az építőiparban használatos homok, mészkő, részben a téglagyártás, részben az üvegipar által felhasználható agyagok, továbbá tőzeg, foszforit jelentős mennyiségben fordul elő. Az eddigi vizsgálatok azonban sokkal jelentősebb ásványkincsek: kőolaj, gyémánt, titán jelenlétét is valószínűsítik. A jövőben esetleg kitermelhető szénhidrogén-készletek nagyságát 1670 millió tonnára becsülik. A északnyugati járások egyes részein perspektivikus lehet a gyémántbányászat, Galics körzetének alsó kréta üledékes kőzeteiben pedig titán, cirkónium számottevő előfordulásai valószínűsíthetők.

Éghajlat

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A januári középhőmérséklet délnyugaton –12 °C, északkeleten –14 °C, a júliusi általában 18 °C. Az északi tájakon a tél sokkal hosszabb, a nyár sokkal rövidebb, mint délen. Enyhüléskor a téli legmagasabb hőmérséklet + 3 °C, a júliusi legalacsonyabb hőmérséklet lehűléskor kb. ugyanennyi. Az abszolút hőmérsékletek közötti különbség eléri a 83-85 °С-ot. A tenyészidő 156-166 nap.

Kosztroma városában a csapadék mennyisége éves átlagban 554 mm, a csapadékos napok száma 156. Az uralkodó szélirány ősszel és télen nyugat-délnyugati; tavasszal északnyugati, délnyugati; nyáron nyugati, de a keleti tájakon gyakran északi.

Növény- és állatvilág

A terület a déli tajga övezetében fekszik, 73-74%-át borítja erdő. A gyéren lakott északkeleti, keleti tájakon hatalmas összefüggő erdőségek húzódnak. Legelterjedtebb az erdeifenyő, továbbá a lucfenyő, a nyír és a nyárfa. Az erdőkben rendkívül sok a vadon termő gyógynövény, bogyósnövény, például az ehető fekete- és vörös áfonya, berkenye, málna. Nyolcvannál több ehető gombafélét tartanak nyilván. 14 fafaj és 150 fűféle tartozik a védett növények közé.

Az állatvilágot a déli tajga és a vegyes erdő tipikus fajai képviselik: a nagyobb ragadozók között barna medve, farkas, hiúz, továbbá patások jávorszarvas, rovarevők. A madarak között – verébalakúak, bagolyfélék, ragadozómadarak. Összesen 367 állatfajt tartanak nyilván, köztük 56 emlős-, 240 madár- és 57 halfajt.

Természetvédelem

A Kologrivi erdő természetvédelmi terület (Kologrivszkij lesz) létrehozását a központi kormány 2006 elején kiadott rendelete írja elő. Célja a déli tajga őshonos fenyveseinek, természeti rendszerének megóvása. A csaknem 59 000 hektárnyi védett területet az Unzsa és mellékfolyója, a Nyeja medencéjében alakították/alakítják ki, a Kologrivi, a Manturovoi, a Nyejai, a Parfenyevoi és a Csuhlomai járásokhoz tartozó részeken. Erdőiben mintegy 300 féle gerinces állat, 38 ritka vagy veszélyeztetett növény-, 69 ritka vagy veszélyeztetett állatfaj él.

Történelem

A Volga partján fekvő Kosztroma városát 1152-ben alapították. A kosztromai földeken a 15. századig a Kosztromai- és a Galicsi fejedelemség osztozott. Miután a Moszkvai fejedelemségnek sikerült meghódítania őket, az orosz állam közigazgatási egységeivé („ujezd”) váltak. Egy időben erre vezetett az északra, Arhangelszkbe vezető kereskedelmi útvonal, ennek köszönhették hírüket az ősi városok: Galics, Csuhloma, Szoligalics. Amikor azonban a kereskedelem súlypontja áttevődött a Balti-tengerre és Szentpétervárra, fejlődésük megállt, és a térség peremvidékké változott. (1708-ban, a kormányzóságok kialakításakor a kosztromai rész a Moszkvai kormányzóság, a galicsi az Arhangelszki kormányzóság része lett. 1778-ban ezeket újra egyesítették, majd 1779-ben megalakították a Kosztromai kormányzóságot.

Az egykori kereskedősor Kosztromában.

A 18. század második felében egyre több kisebb üzem, elsősorban textilmanufaktúra alakult, de nagy többségük a következő század közepén már nem működött. Újabb fellendülés az 1861-es jobbágyfelszabadítás után kezdődött, amikor a lenipar, majd később a pamutipar is gyors fejlődésnek indult, és a térségben az ország egyik textilipari központja alakult ki. Az 1866-ban alapított Nagy Kosztromai Manufaktúra 50 év alatt Európa egyik legnagyobb lenfonó és -szövőgyára lett (a szovjet időszakban Lenin nevét vette fel, ma ismét régi nevét használja).

A Volgán kibontakozó gőzhajózás és az 1887-ben megépített Nyerehta-Kosztroma vasútvonal (bár az csak a folyó jobb partjáig ért) bekapcsolta a déli körzeteket az országos kereskedelembe, termékei egyes európai országokban is megjelentek. Az 1906-ban megnyitott északi (Vologda-Vjatka) vasútvonal a távolabbi vidékekkel is összeköttetést teremtett, ami lendületet adott a fakitermelő és fafeldolgozó-iparnak. A vasút és a folyók találkozásánál alakultak ki az ottani fontosabb városok: Nyeja (az azonos nevű folyón), Manturovo (az Unzsa-folyón) és Sarja (a Vetluga-folyón).

1922-ben több körzetet („ujezd”) leválasztottak és a szomszédos kormányzóságokhoz csatoltak. A Kosztromai kormányzóság 1,4 millió fős lakossága 1922-ben kevesebb mint a felére csökkent. Az 1929-es újabb átszervezések során a Kosztromai kormányzóságot megszüntették, területének nagy része az Ivanovói ipari területbe olvadt be, majd az ebből 1936-ban kivált Jaroszlavli területhez került. A Kosztromai területet a mai határok között 1944. augusztus 13-án hozták létre.

Gazdaság

Ipar

A Központi Gazdasági Körzethez tartozó terület vezető, sőt sokáig egyetlen jelentős iparága a textilipar volt. 1936-ban Kosztromában újabb hatalmas (Zvorikin mérnökről elnevezett) lenipari kombinát kezdte meg termelését, emellett a kisebb városokban is működtek textilüzemek. A divat és az iparág változásai, majd különösen a Szovjetunió felbomlása a helyi textiliparban súlyos gondokat okozott. A legnagyobb kombinátok (a Nagy Manufaktúra, a Zvorikin-féle kombinát) talpon tudtak maradni és ma is az ország fontos textilipari bázisai, de sok kisebb lenipari gyár beszüntette működését.

A fafeldolgozó-ipar központjai hagyományosan az északi vasút mentén, Nyeja, Manturovo, Sarja városokban alakultak ki. Utóbbiban a legnagyobb faipari kombinátot („Krono Star”, korábbi nevén „Sarjalesz”) külföldi befektetők korszerűsítették és tették nyereségessé.

Az ipar vezető ágazata az elektroenergetika. Négy hőerőműve közül a „Kosztromai”-nak nevezett, de valójában a várostól 40 km-re, Volgorecsenszkben működő erőmű a legnagyobb (3600 megawatt), az ország 50 régiójában vásárolnak innen áramot. Szintén Volgorecsenszkben létesítették a 2000-es évek elején a gázipar megrendeléseit teljesítő korszerű csőgyárat („Gazpromtrubinveszt”).

A terület jelentős saját kohászattal nem rendelkezik és a legnagyobb gépipari központok közé sem tartozik. Az iparág fontosabb termékei: exkavátorok és fúrógépek („Ekszko”, korábbi nevén „Rabocsij metalliszt”), autódaruk, gépkocsialkatrészek, textilipari gépek gyártása.

A Szovjetunió utolsó évtizedében atomerőmű építését tervezték Buj város közelében. Egy kisebb település felépült az építők és a személyzet számára (Csisztije Bori), az építkezés is elkezdődött, de a csernobili katasztrófa árnyékában kibontakozó tiltakozás miatt félbe is maradt.

Mezőgazdaság

A mezőgazdasági termelés főleg a fejlettebb délnyugati körzetekben és az ipari központok környékén összpontosul A vetésterületek az utóbbi időkben gyorsan csökkentek, különösen a távolabbi vidékeken. Az összterület 73-74%- erdő, 17%-a mezőgazdasági művelés alá vont terület. Vezető ágazat a szarvasmarhatenyésztés (híres a kosztromai fajta) és a városellátó gazdálkodás (tej, zöldség, hús). A növénytermesztésben jelentős a takarmánynövények aránya, az utóbbi években növekedett a korábban elhanyagolt len vetésterülete.

Közlekedés

Az 1906-ban megnyitott, a területet nyugat-keleti irányban átszelő vasútvonal ma már az országos jelentőségű Transzszibériai vasút északi ágának része, egyúttal a helyi gazdaságnak is egyik legfontosabb tényezője. 1932-ben megépült Kosztromában a Volgán át vezető vasúti híd, 1956-ban adták át a Kosztroma és Galics (az északi vonal egyik állomása) közötti vasútvonalat, ezzel a közigazgatási központ az egyik legfontosabb vasúti csomópont is lett. A városnak repülőtere és a Volgán folyami kikötője is van. A legfontosabb vízi út természetesen a Volga, három nagyobb mellékfolyójának alsó szakaszai szintén hajózhatók.

Az úthálózat a délnyugati részeken viszonylag sűrű, északon és keleten jóval ritkább. A szilárd burkolatú utak sűrűsége átlagosan: 98,2 km/1000 km². A keleti vidékek két legfontosabb közútja hosszú szakaszokon az Unzsa, illetve a Vetluga völgyében vezet.

Népesség

A lakosság lélekszáma 717 500 fő (2005), az utóbbi 15 év alatt mintegy 10%-kal csökkent. A városban lakók aránya 67,7%, az országos átlagnál alacsonyabb. A népsűrűség 11,9 fő/km²; délnyugaton ennél nagyobb (Kosztroma város és környéke), keleten jóval kisebb. Lakóinak 59,2%-a munkaképes korban van, kb. 23% ennél idősebb. Az átlagos életkor 37,8 év. A területen nyolcvannál több nemzetiség képviselői élnek.

Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (704,0); ukránok (8,0); tatárok (2,7); belaruszok (2,4); cigányok (1,5); örmények (1,5); azeriek (1,4); moldávok (1,0). (A többi nemzetiség 1000 fő alatt.)

A legnépesebb települések

A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):

• Kosztroma – 275,9
• Buj – 26,5
• Nyerehta – 25,4
• Sarja – 24,8
• Manturovo – 18,9
• Galics – 18,5
• Volgorecsenszk – 17,9
• Vetluzsszkij – 13,3
• Nyeja – 11,2

(A többi település 10 000 fő alatt.)

Közigazgatás, politika

A Kosztromai terület élén a kormányzó áll.

• Viktor Andrejevics Sersunov: 1996. január – 2007. szeptember 20. (autóbalesetben életét vesztette)
• Igor Nyikolajevics Szljunyajev: 2007. október 25. – 2012. április 13.
• Szergej Konsztantyinovics Szitnyikov: 2012. április 28. óta (előtte két hétig ideiglenes megbízással)

Területi parlamenti (duma) választásokat utoljára 2005. december 4-én tartottak. A választások eredményeként a területi dumában a képviselői helyek az alábbiak szerint oszlanak meg:

• Egységes Oroszország Párt: 14 hely
• Kommunista Párt: 5 hely
• Liberális Demokrata Párt: 2 hely
• Haza Szövetség: 2 hely
• Agrárpárt: 2 hely
• Oroszországi Élet Párt: 1 hely
• Függetlenek: 9 hely

2006 óta a Kosztromai területen 303 helyi önkormányzat működik. Közülük 6 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 24 járás (rajon), továbbá 31 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 262 falusi község (szelszkoje poszelenyije). 2005 nyarán tartották a helyhatósági választásokat. A városi körzetek és a járások a következők:

Városi körzetek

• Kosztroma
• Volgorecsenszk
• Buj
• Galics
• Manturovo
• Sarja

Járások

A tűztorony épülete Kosztromában (1823-26).

A közigazgatási járások neve, székhelye és 2010. évi népességszáma az alábbi:

Magyar név	Orosz név	Székhely	Lélekszám
Antropovói járás	Антроповский район	Antropovo	7 182
Buji járás	Буйский район	Buj	11 829
Csuhlomai járás	Чухломский район	Csuhloma	11 346
Galicsi járás	Галичский район	Galics	8 738
Kadiji járás	Кадыйский район	Kadij	8 374
Kologrivi járás	Кологривский район	Kologriv	6 474
Kosztromai járás	Костромской район	Kosztroma	44 524
Krasznojei járás	Красносельский район	Krasznoje-na-Volge	17 845
Makarjevi járás	Макарьевский район	Makarjev	15 968
Manturovói járás	Мантуровский район	Manturovo	4 978
Mezsai járás	Межевской район	Georgijevszkoje	4 461
Nyejai járás	Нейский район	Nyeja	4 325
Nyerehtai járás	Нерехтский район	Nyerehta	11 416
Oktyabrszkij járás	Октябрьский район	Bogovarovo	4 946
Osztrovszkojei járás	Островский район	Osztrovszkoje	12 787
Parfenyjevói járás	Парфеньевский район	Parfenyjevo	6 391
Pavinói járás	Павинский район	Pavino	5 102
Piscsugi járás	Пыщугский район	Piscsug	5 201
Ponazirevói járás	Поназыревский район	Ponazirevo	8 456
Sarjai járás	Шарьинский район	Sarja	10 390
Szoligalicsi járás	Солигаличский район	Szoligalics	10 265
Szugyiszlavli járás	Судиславский район	Szugyiszlavl	13 077
Szuszanyinói járás	Сусанинский район	Szuszanyino	7 587
Vohmai járás	Вохомский район	Vohma	10 152

Források

A Wikimédia Commons tartalmaz Kosztromai terület témájú médiaállományokat.

• A Kosztromai terület hivatalos portálja Archiválva 2018. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• A Kosztromai terület korábbi hivatalos honlapja (már nem elérhető)
• Kosztromai portál (oroszul)
• (oroszul) A Kosztromai területről a Független Szociálpolitikai Intézet honlapján Archiválva 2007. május 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Újsághír a korábban tervezett atomerőműről (orosz nyelven). RIANovosztyi, 2011. április 19. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
• A 2010. évi összoroszországi népszámlálás eredményeiArchiválva 2013. március 15-i dátummal a Wayback Machine-ben