Unión belüli öröklés megtervezése
Ön megválaszthatja, hogy melyik ország nemzeti jogszabályai szerint kezeljék hagyatékát
Uniós öröklési ügyekben rendszerint annak az EU-országnak az illetékes hatósága – gyakran bírósága vagy közjegyzője – jár el, ahol az örökhagyó halála előtt utoljára élt. Ez a hatóság az esetek túlnyomó többségében a nemzeti jogszabályok alapján rendezi az öröklési ügyet.
Az európai uniós jogszabályok jóvoltából azonban Ön örökhagyóként megválaszthatja, hogy a hagyatékának kezelésére alkalmazandó jog az állampolgársága szerinti ország joga legyen – függetlenül attól, hogy a kérdéses ország az EU tagja-e, vagy sem.
Ha Ön több ország állampolgárságával rendelkezik, az alkalmazandó jog szempontjából bármelyik országot kiválaszthatja közülük.
Az alkalmazandó jog tekintetében hozott döntését egyértelműen és pontosan megfogalmazva kifejezésre kell juttatnia – vagy végrendeletben, vagy külön nyilatkozatban. Az Ön végakarata, illetve nyilatkozata akkor tekinthető érvényesnek, ha megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket:
- az az EU-ország támaszt, ahol Ön halála előtt utoljára él, vagy
- az állampolgársága szerinti ország jogszabályai fogalmaznak meg, ha Ön úgy dönt, hogy ennek az országnak a jogát alkalmazzák hagyatékának kezelésére.
Mikor tagadhatják meg a hatóságok Öntől, hogy megválassza az alkalmazandó jogot?
- Az európai uniós öröklési szabályok nem vonatkoznak Dániára és Írországra. Ha az Ön örökösei úgy döntenek, hogy az öröklés rendezése céljából ezen országok valamelyikének hatóságához fordulnak, akkor az Ön alkalmazandó jogra vonatkozó döntését nem lehet figyelembe venni. A dán és az ír állampolgárok viszont élhetnek azzal az uniós jog által biztosított lehetőséggel, hogy az állampolgárságuk szerinti ország jogát válasszák meg a hagyatékuk kezelésére alkalmazandó jogként, ha az öröklési ügyben nem Dánia, illetve Írország, hanem egy másik EU-ország jár el.
- Az Ön hagyatéka ügyében eljáró EU-ország hatósága megtagadhatja egyes, az Ön állampolgársága szerinti ország vonatkozó jogszabályaiban megfogalmazott rendelkezések alkalmazását, ha azok ellentétesek a kérdéses ország közrendjével. Így például a hatóságok visszautasíthatják egyes rendelkezések alkalmazását, ha ezek hátrányos megkülönböztetést jelentenek az örökösökre nézve nemi hovatartozásuk alapján, vagy attól függően, hogy az érintettek házasságon belül vagy kívül születtek.
Mit szabályoz az Ön hagyatékára alkalmazandó öröklési jog?
Az Ön hagyatékára alkalmazandó nemzeti jog – legyen az annak az EU-országnak a joga, ahol Ön halálát megelőzően utoljára él, vagy az állampolgársága szerinti ország nemzeti joga – fogja szabályozni az Ön által hátrahagyott teljes vagyon öröklését, függetlenül attól, melyik országban található a hagyaték, és hogy ingó vagyon (pl. autó, bankszámla) vagy ingatlan (pl. ház) alkotja-e azt.
A nemzeti jog fogja meghatározni:
- hogy kik örökölnek Ön után (házastársa/élettársa, gyermekei, szülei);
- hogy kitagadhatja-e valamelyik családtagját az örökségből;
- hogy a hagyatékból jogosult-e valaki ún. kötelesrészre (pl. az Ön gyermekei);
- hogy az Ön által életében adott ajándékokat vissza kell-e adni, illetve be kell-e számítani az örökségre jogosultak között elosztandó hagyaték értékének kiszámításakor;
- az Ön hagyatéka feletti tulajdonjog átruházását az örököseire;
- az Ön örököseit, a végrendelet végrehajtót és a hagyatéki gondnokot megillető jogosultságokat, így pl. azt, hogy milyen feltételekkel értékesíthetik az Ön által örökül hagyott ingatlan vagyontárgyakat, illetve fizethetik ki az Ön esetleges adósságait;
- hogy kinek a felelőssége az Ön által hátrahagyott adósságok rendezése;
- hogyan kerüljön felosztásra a hagyaték az örökösök között.
Az uniós öröklési jog nem határozza meg, melyik hatóság jár majd el, és hogy milyen jogszabályokat kell alkalmazni egyes, örökléssel kapcsolatos kérdéseket – köztük a következőket – illetően:
- az Ön hagyatéka után az örökösök által fizetendő örökösödési adó;
- az Ön családi állapota: pl. hogy ki volt az Ön utolsó házastársa;
- a házastársi vagy a bejegyzett élettársi kapcsolatból eredő vagyonközösség (vagyonjogi helyzet) kérdése, vagyis az, hogyan kell a vagyont felosztani az Ön házastársa vagy élettársa halálát követően;
- a társasági joggal kapcsolatos kérdések: pl. mi történik akkor, ha Ön örökhagyóként vállalati részvényeket birtokolt.
Örökösödési adó az egyes uniós országokban
Ország kiválasztása
Konkrét eset
Brian ír állampolgár, aki nyugdíjba vonulása után Franciaországba költözött, ahol házat vásárolt. Már több mint nyolc éve él az országban, az utóbbi öt évben élettársi kapcsolatban. Párját Annának hívják.
Halála esetén célszerűnek tűnhet az örökösei számára, hogy a hagyaték rendezése céljából franciaországi közjegyzőhöz forduljanak, tekintve, hogy Brian a halála előtt ebben az országban élt. Ugyanez a magyarázata annak, hogy elvileg az öröklést Brian esetében a francia jog szabályozza. A francia jogszabályok fogják tehát meghatározni, hogy ki örököl utána, ideértve azt is, hogy kötelesrészre jogosultként a hagyaték mekkora hányada illeti meg a gyermekeit, illetve hogy mire tarthat igényt Anna, tekintve, hogy ő és Brian nem házasodott össze.
Az ír jogszabályok szerint Briannek nagyobb a szabadsága abban, hogy eldöntse, kire szeretné a vagyonát hagyni. Ezért Brian a végrendeletében úgy rendelkezik, hogy hagyatékára Írország jogszabályait kell alkalmazni, és hogy franciaországi ingóságait mind Annára hagyja.
Az öröklésre vonatkozó tagállami jogszabályok
Az alábbi linkekre kattintva tájékozódhat arról, hogyan szabályozzák az egyes uniós országok az öröklési eljárásokat, az örökrészt és a kötelesrészt, a végrendeletek érvényességét és sok más kérdést.
Ország kiválasztása
Unión belüli öröklés lebonyolítása
A linkre kattintva utánanézhet, hogyan tudják családtagjai, rokonai és közeli hozzátartozói rendezni az Ön hagyatékát, ha az öröklési ügyben több uniós ország is érintett.