Jews carrying bundles of possessions before their deportation from the Kovno ghetto.

Gettók

A holokauszt idején a gettók létrehozása kulcsfontosságú lépés volt abban a folyamatban, melynek során a nácik elkülönítették, üldözték majd végül elpusztították Európa zsidóságát.

A FŐBB TÉNYEK

A gettókat azért hozták létre, hogy a zsidókat elkülönítsék a lakosság többi részétől.

A gettókat átmeneti időszakra tervezték; némelyik csak néhány napig vagy hétig, de volt, amelyik évekig működött.

A gettók lakóinak többsége nem maradt életben: éhen haltak, betegség végzett velük, megölték vagy haláltáborba deportálták őket.

A „GETTÓ” KIFEJEZÉS EREDETE

A „gettó” kifejezés a velencei zsidónegyed elnevezéséből ered, amelyet 1516-ban hoztak létre a helyi hatóságok, arra kényszerítve a város zsidó polgárait, hogy annak falain belül éljenek. A 16. és 17. században a helyi városi hivatalnokoktól az osztrák császárig különböző szintű hatóságok rendeltek el gettók létrehozását többek között Frankfurt, Róma, Prága és más városok zsidó lakosai számára.

GETTÓK A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT

Major ghettos in occupied Europe

A II. világháború alatt a németek főleg Kelet-Európában (1939 és 1942 között) és Magyarországon (1944-ben) hoztak létre gettókat. Ezek a gettók körbezárt városnegyedek voltak, amelyekbe a nácik erőszakkal betelepítették a zsidó lakosságot, hogy ott nyomorúságos körülmények között éljenek. A németek a zsidó gettók felállítását átmeneti intézkedésnek tekintették, amellyel a zsidókat ellenőrzés alá vonták, elkülönítették és elszigetelték. 1942-től kezdődően, miután megszületett a döntés a zsidók lemészárlásáról, a németek szisztematikusan felszámolták a gettókat, a zsidókat pedig haláltáborokba deportálták, és ott megölték őket.

Forrás:
  • US Holocaust Memorial Museum

A II. világháború alatt a németek a városi zsidókat és néha a környező települések zsidóságát is gettókba gyűjtötték, ahol nyomorúságos körülmények között kellett élniük. A gettók legtöbbször a nem zsidó lakosságtól és más zsidó közösségektől is elkülönített, lezárt negyedek voltak, melyekben a zsidók elszigetelve éltek. A németek az általuk megszállt és annektált Lengyelország és a Szovjetunió elfoglalt területén legalább 1000 gettót létesítettek. A gettóknak három típusuk volt: a zárt gettók, a nyitott gettók és a megsemmisítő gettók.

A megszálló hatóságok az első gettót a lengyelországi Piotrków Trybunalskiban hozták létre 1939 októberében. Lengyelország legnagyobb gettója a varsói volt, ahol több mint 400 000 zsidót zsúfoltak össze mintegy 3,5 négyzetkilométeres területen. Ezenkívül a legnagyobb gettók Lodz, Krakkó, Bialystok, Lemberg (Lviv), Lublin, Vilniusz, Kovnó, Czestochowa és Minszk városában jöttek létre. Nyugat-Európából szintén tízezreket deportáltak kelet-európai gettókba.

A németek elrendelték, hogy a gettóban lakók megkülönböztető jelet vagy karszalagot viseljenek, valamint sok zsidót arra kényszerítettek, hogy kényszermunkát végezzenek a Német Birodalom számára. A gettók mindennapi életét a nácik által kinevezett zsidó tanácsok (Judenräte) irányították. A gettók rendőri szervezete gondoskodott a német hatóságok és a zsidó tanácsok rendeleteinek a végrehajtásáról, beleértve a haláltáborokba induló transzportok megszervezését is. A zsidó rendőrök, akárcsak a tanácstagok, ki voltak téve a német hatóságok szeszélyeinek. A németek nem haboztak megölni azokat a zsidó rendőröket, akik a megítélésük szerint nem hajtották végre a parancsokat.

A német hadsereg 1939 szeptemberében foglalta el Krakkó városát Lengyelországban. 1941 márciusában a németek elrendelték egy gettó kialakítását Krakkóban. Ezen a felvételen a lengyel zsidók a krakkói gettóba történő kényszerű betelepítése látható. Karjukon látható a kötelezően viselendő karszalag, amely a zsidó lakosságot különbözteti meg a város többi lakójától. A krakkói gettóban 1941 végére mintegy 18 000 zsidót tartottak fogva.

Forrás:
  • National Center for Jewish Film

GETTÓK ÉS A VÉGSŐ MEGOLDÁS

A gettósítás sok helyen viszonylag rövid ideig tartott. Egyes gettók csak néhány napig, míg mások akár hónapokig vagy évekig is fennálltak. A németek úgy tekintettek a gettókra mint a zsidók ellenőrzését és elszigetelését lehetővé tévő ideiglenes megoldásra addig, amíg a német vezetés Berlinben a zsidó lakosság eltávolításának módját készítette elő.

Az 1941 végén megkezdett „végső megoldás” vagyis az európai zsidók kiirtására irányuló terv végrehajtása során a németek a gettókat szisztematikusan lerombolták. A nácik és segítőik a gettók lakosait a közelben ásott tömegsírokba lőtték, vagy haláltáborokba deportálták őket. A német SS és a rendőri hatóságok a zsidó népesség egy kisebb részét a gettókból kényszermunkatáborokba és koncentrációs táborokba szállították.

1944 augusztusában a német SS és a rendőrség lerombolták az utolsó nagyobb gettót a lengyelországi Lodzban.

ELLENÁLLÁSI MOZGALMAK

Jewish armed resistance in ghettos and camps, 1941-1944

1941 és 1943 között a nácik által megszállt Kelet-Európa nagyjából 100 zsidó gettójában alakult ki földalatti ellenállási mozgalom. Ezek fő célja lázadások szervezése, a gettókból való kitörés és a németek ellen harcoló partizán egységekhez való csatlakozás volt. A zsidók tudták, hogy a lázadások nem állítják meg a németeket, és hogy csak néhányan tudnak megszökni és csatlakozni a partizánokhoz. A zsidók ennek ellenére is az ellenállás mellett döntöttek. Még a gettóknál is kedvezőtlenebb körülmények között, a náci koncentrációs táborok némelyikében, sőt még a treblinkai, sobibori és auschwitzi haláltáborokban is sikerült ellenállást és felkeléseket szervezniük a foglyoknak. Emellett a kruszynai (1942), Minsk Mazowiecki-i (1943) és janowskai (1943) táborokban is voltak fogolylázadások. Több tucat táborban szerveztek szökési akciót azzal a céllal, hogy csatlakozzanak a partizánok egységeihez.

Forrás:
  • US Holocaust Memorial Museum

A zsidó népesség az ellenállás különféle formáival reagált a gettók korlátozásaira. A gettó lakói sokszor tiltott élelmiszer-, gyógyszer-, vagy fegyvercsempészettel foglalkoztak, vagy híreket hoztak-vittek a gettó falain át, gyakran a zsidó tanács tagjainak tudta vagy jóváhagyása nélkül. Egyes tanácsok és tanácstagok azonban eltűrték vagy támogatták a tiltott kereskedelmet, mert a csempészáruk szükségesek voltak a lakók túléléséhez.

A német hatóságok általában véve nem nagyon foglalkoztak a vallásos gyakorlattal és a gettókon belüli kulturális eseményeken vagy az ifjúsági mozgalmakban való részvétellel. Ugyanakkor bármilyen társasági összejövetelt hajlamosak voltak „biztonsági kockázatnak” értékelni, és habozás nélkül bebörtönözték vagy megölték azokat, akiket részvétellel vagy a gyűlések szervezésével gyanúsítottak. A németek általában megtiltották a rendszeres iskolába járást vagy oktatásban való részvételt.

Néhány gettóban a zsidó ellenállási mozgalmak tagjai fegyveres felkelést szerveztek. A legnagyobb ezek közül az 1943-as varsói gettólázadás volt, de Vilniusz, Bialystok és Czestochowa gettóiban és néhány kisebb gettóban is sor került erőszakos felkelésekre.

GETTÓK MAGYARORSZÁGON

Deportation of Jews from the Jozsefvarosi train station in Budapest.

Zsidók deportálása a józsefvárosi vasútállomásról Budapesten. Magyarország, 1944. november

Forrás:
  • USHMM, courtesy of Thomas Veres, Photo by Thomas Veres

Magyarországon a gettósítás csak 1944 tavaszán kezdődött el, miután a németek lerohanták és megszállták az országot. A magyar csendőrség a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt, RSHA) német deportálási szakértőivel együttműködve alig három hónap leforgása alatt mintegy 440 000 zsidót gyűjtöttek össze Magyarország minden részéről a főváros, Budapest kivételével. A zsidókat rövid időre „megsemmisítő gettókba” zárták, majd a magyar határra szállították őket, ahol a német őrizet alá kerültek. A németek a legtöbb magyar zsidót az auschwitz-birkenaui haláltáborba szállították.

Budapesten a magyar hatóságok elrendelték, hogy a zsidók költözzenek a megjelölt (úgynevezett Dávid-csillagos) házakba. 1944. október 15-én a fasiszta nyilaskeresztes mozgalom vezetői egy németek által támogatott puccsal megszerezték a hatalmat. Pár héttel ezután az új nyilas kormányzat hivatalosan is létrehozta a budapesti gettót, amelyben nagyjából 63 000 embert zsúfoltak össze egy 0,25 négyzetkilométeres területen. Körülbelül 25 000 embert, akik iratokkal tudták igazolni, hogy egy semleges állam védelme alatt állnak, a város másik pontján felállított „nemzetközi gettóba” küldték. 1945 januárjában a szovjet erők felszabadították Budapestnek azt a részét, ahol a két gettó állt, így az ott tartózkodó mintegy 90 000 zsidó lakost is.

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.

Fogalomtár