Mihail Eisenstein
Mihail Eisenstein | |
Született | 1867. szeptember 5. Bila Cerkva |
Elhunyt | 1920. július 1. (52 évesen) Berlin |
Állampolgársága | orosz |
Gyermekei | Szergej Eisenstein |
Foglalkozása | |
Iskolái | Nagy Péter Szentpétervári Műszaki Egyetem (–1893) |
Kitüntetései | Order of Saint Stanislaus, 3rd class (1900) |
Sírhelye | Berlin |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Eisenstein témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Mihail Oszipovics Eisenstein (oroszul: Михаил Осипович Эйзенштейн, lettül: Mihails Eizenšteins; Bila Cerkva, 1867. szeptember 17. – Berlin, 1920. július 1.) építészmérnök, műépítész. Rigában dolgozott, Lettország mai fővárosában, amely az ő életében még az Orosz Birodalom része volt. A városban tevékenykedett a nagy gazdasági fellendülés idején, amely egybeesett a szecessziós építészet virágzásával. 1901 és 1906 között a tervei szerint épült fel Riga számos szecessziós épülete. Fia, Szergej Eisenstein, ismert szovjet filmrendező.
Életpályája
[szerkesztés]Levéltári dokumentumok szerint a Szentpétervári Állami Építészeti és Építőmérnöki Egyetem hallgatója volt (1887–1893).[1] Moisey Aisenstein néven született egy zsidó kereskedőcsaládban Bila Cerkvában (Kijevi kormányzóság, a mai Ukrajna).[2][3] Egyes feltételezések szerint anyai ágon svéd ősökkel rendelkezett.[4]
1897-ben az orosz ortodox egyház tagja és hívő keresztény lett. Fia szerint „az orosz bürokratikus osztály hűséges képviselője és csodálója” volt.[5] Szentpéterváron tanult, és 1893-ban építőmérnökként végzett. Nem sokkal ezután Rigába, Lettország mai fővárosába költözött, amely akkor az Orosz Birodalom része volt. 1917-ig Rigában élt. 1895-ben a Livóniai kormányzóság regionális hatóságainak forgalmi úti osztályánál dolgozott, 1900-ban pedig az osztályvezetőjévé nevezték ki. Az osztályon végzett munkája hozzájárult az infrastruktúra karbantartásának és kezelésének észszerűsítéséhez a régióban. Állami tisztviselőként végzett munkáját több kitüntetéssel ismerték el, köztük a Szent Anna-renddel (II. és III. osztály) és a Szent Szaniszló-érdemrenddel (II. és III. osztály).[5] Ezzel egyidejűleg független építészként gyakorolta hivatását.
1897-ben feleségül vette Julija Ivanovna Koneckaját, aki egy jómódú szentpétervári családból származott. A házaspár egy Riga központjában található tágas lakásba költözött, és aktívan részt vett a város felsőbb osztályának társadalmi életében. Fia visszaemlékezése szerint a család nemzetközi szemléletű volt, és Eisenstein az orosz mellett németül és franciául is beszélt. Érdeklődött a történelem és az irodalom iránt, könyvtárában megtalálhatóak voltak Nyikolaj Gogol, Lev Tolsztoj, Émile Zola, Alexandre Dumas és Victor Hugo művei. A kortárs építészet iránti érdeklődésén kívül pártolta a művészeteket, különösen csodálta Konstantin Makovszkij festményeit.[6] Mivel feleségével „eltérő vérmérsékletűek” voltak, és Julija egy tiszttel is viszonyt folytatott, ezért a pár 1909-ben különvált, majd 1912-ben hivatalosan is elváltak.[7] A házaspárnak csupán egy fia született, Szergej Eisenstein, aki ismert szovjet filmrendező lett.
Az 1917-es oroszországi forradalmakat követő évben Eisenstein mérnökként csatlakozott a „fehérekhez” (ellenforradalmárokhoz).[7] Fia pedig a bolsevikokhoz csatlakozott, ami véget vetett kapcsolatuknak.[7] Az oroszországi polgárháború befejezése után Eisenstein Berlinben telepedett le, ahol 1920-ban meghalt. A Berlin-Tegel orosz ortodox temetőben helyezték végső nyugalomra.[8]
Építészete
[szerkesztés]Eisenstein független építészként Rigában tevékenykedett a nagy gazdasági expanzió és az ebből következő városnövekedés idején, amely egybeesett a szecesszió virágzásával a városban. A mai napig Riga rendelkezik a világ legnagyobb összefüggő szecessziós épületállományával.[9]
Eisenstein megtervezte ezen szecessziós épületek közül a legismertebbeket, amelyek közül többet az Alberta ielā (Albert utca) más figyelemreméltó épületeivel – amelyeket Konstantīns Pēkšēns és Eižens Laube tervezett – sorolnak egybe. Mivel szinte egyetlen levéltári vagy életrajzi dokumentum sem szól Eisensteinről, ezért művészi pályája csak körvonalazható. Ismeretes, hogy Párizsban járt, és feltehetőleg részt vett az 1900-as Párizsi világkiállításon is, láthatta Hector Guimard és Gustave Serrurier-Bovy szecessziós munkásságát, valamint Siegfried Bing L'Art Nouveau művészeti galériáját; bizonyára a kortárs francia építészet is hatott rá. Inspirációi származhattak a bécsi szecesszióból, valamint Otto Wagner[10] és Josef Hoffmann[11] bécsi építészektől is, akiknek a stílusa némi hasonlóságot mutat Eisensteinével. A szentpétervári kortárs szecessziós építészet egyértelműen befolyásolta Eisensteint is.[12] Továbbá kijelenthető, hogy az Eisenstein által alkalmazott díszítő motívumok szoros összefüggést mutatnak a szimbolista eszmékkel.[10]
Az Eisenstein által tervezett épületek számos jellemzővel bírnak. Esetenként a szecesszió rendkívül dekoratív formáját képviselik, és innovatív módon használják fel a korban újnak számító anyagokat, mint például az öntöttvasat, de térbeli elrendezésükben konzervatívak.[10][12] Bár Eisenstein épületei jól ismertek pazar kialakításuk miatt, általánosságban nem reprezentálják a rigai szecessziós épületeket.[13]
Épületei
[szerkesztés]Eisenstein összesen mintegy 20 épületet tervezett Rigában.[14] Az 1897 körül tervezett épületei meglehetősen tipikusak és egyszerű historizáló stílusúak voltak, és kevéssé hasonlítanak későbbi munkáira, amelyeket a „bujaság és a díszek imádata” jellemez.[15]
Legismertebbé az az épületcsoport tette, amely az Alberta utcában és környékén került kialakításra 1901 és 1906 között.[14] Együtt alkotnak egy építészeti együttest [16] amelyet Jeremy Howard a következőképpen írt le: „A bérházak összességében egy kifejezetten stilizált és energikus együttest hoznak létre, ugyanakkor úgy tűnik, hogy minden épület versenyképes a szomszédaival a modern dekoratív extravagancia szempontjából.”[11] E házak felépítésére közül többre Eisenstein egyik gazdag ügyfele, A. Lebedinszkij adott megbízást.
Reprezentatív épületek
[szerkesztés]-
Elizabetes ielā 33
-
Alberta ielā 4
-
Alberta ielā 8
-
Elizabetes ielā 10b
-
Alberta ielā 2a
-
Brivibas ielā 99
Példák dekoratív homlokzati szobrokra
[szerkesztés]-
Alberta ielā 4
-
Alberta ielā 4
-
Alberta ielā 8
-
Alberta ielā és a Strelnieku ielā sarkán
-
Elizabetes ielā 10b
-
Elizabetes ielā 10b
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Roman Sokolov, Ph.D.
- ↑ Роман Соколов, Анна Сухорукова «Новые данные о предках Сергея Михайловича Эйзенштейна»: «Киноведческие записки» 102/103, 2013; стр. 314—323.
- ↑ Roman A. Sokolov, Anna S. Sukhorukova. New Archival Materials on Ancestors of Sergei Mikhailovich Eisenstein (St. Petersburg University, Russia). [2021. június 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 4.)
- ↑ Mikhail Eisenstein. Alefmagazine. [2019. április 30-i dátummal az eredetiből archiválva].
- ↑ a b Rush 2003, 15. o.
- ↑ Rush 2003, 17. o.
- ↑ a b c Rush 2003, 19. o.
- ↑ Rush 2003, 21. o.
- ↑ Krastins 1996, 30. o.
- ↑ a b c Rush 2003, 27. o.
- ↑ a b Howard 1996, 202. o.
- ↑ a b Howard 1996, 201. o.
- ↑ Grosa 2003, 5. o.
- ↑ a b Krastins 2014, 394. o.
- ↑ Rush 2003, 23. o.
- ↑ Grosa 2003, 53. o.
Fordítás
[szerkesztés]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikhail Eisenstein című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Grosa, Silvija. Art Nouveau in Riga. Jumava (2003). ISBN 9984-05-601-5
- Howard, Jeremy. Art Nouveau: International and National Styles in Europe. Manchester University Press (1996). ISBN 0-7190-4160-0
- Krastins, Janis. Riga. Jugendstilmetropole. Art Nouveau Metropolis. Jugendstila Metropole.. Riga: Baltika (1996). ISBN 9984-9178-1-9
- Krastins, Janis. Art Nouveau buildings in Riga, 3rd, Riga: ADD PROJEKTS (2014). ISBN 978-9934-8318-2-9
- Rush, Solveiga. Mikhail Eisenstein. Themes and symbols in Art Nouveau architecture of Riga 1901–1906. Riga: Neputns (2003). ISBN 9984-729-31-1