Higroszkóposság
A higroszkóposság bizonyos szilárd és folyékony anyagoknak azon tulajdonsága, hogy szabad helyen tárolva képesek a levegő nedvességtartalmát összegyűjteni és megkötni. Eközben az anyag (folyadék esetén) felhígul, illetve (szilárd anyag esetén) elfolyósodik vagy összecsomósodik. Az elnevezés a görög hygrosz (υγρός = ’nedves’) és szkoposz (σκοπός = ’megfigyelő’) szavakból származik.[1]
Erősen higroszkópos anyagok egyes szervetlen sók, pl. kalcium-klorid, magnézium-klorid, cink-klorid () vagy foszfor-pentoxid (), de hasonló tulajdonságokat mutatnak olyan hétköznapi anyagok is, mint a cukor, a karamell, a méz, a konyhasó (), az etanol (), a metanol (), illetve a glicerin (). A kénsav () már híg állapotában is higroszkópos, tömény formában pedig kifejezetten az.
Néhány erősen higroszkópos anyag vízmegkötő hatását kihasználva szárítószerként alkalmazható (elsősorban az elfolyósodó sók, továbbá a tömény kénsav és foszforsav) – például exszikkátorokban, szárítótornyokban.
A higroszkópos anyagokat először a légnedvesség jelzésére használták (lásd: higrométer(en)).
A talaj higroszkópossága
[szerkesztés]A higroszkóposságot a talaj esetében is tudjuk értelmezni, mivel a száraz talaj is képes a levegőből nedvességet megkötni. A felvett víz mennyisége a levegő páratartalmán kívül a talaj tulajdonságaitól, elsősorban szemcseösszetételétől is függ. A higroszkóposság mértékéből következtetni lehet a talaj fizikai jellemzőire, talajnemére. Ennek mérésekor a légszáraz talajt meghatározott páratartalmú térbe helyezik és néhány nap múlva lemérik nedvességtartalmát.
Kétféle módszer terjedt el. A Mitscherlich-féle higroszkóposságot (Hy) 10%-os kénsav felett, a Sík-féle higroszkóposságot (hy) kristályos kalcium-klorid felett mérik. A két érték átszámítására a Klimes–Szmik-összefüggést használják, eszerint: .
A mérési eredményből a vizsgált talaj fizikai milyensége a következő határértékek alapján következik:
Higroszkóposság mértéke: | 0,5–1,0 hy | 1,0–2,0 hy | 2,0–3,5 hy | 3,5–5,0 hy | 5,0–6,5 hy | 6,5–8,0 hy |
Talajnem: | homoktalaj | homokos vályog | vályog | agyagos vályog | agyag | nehéz agyag |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 63. o. ISBN 963 8334 96 7
Források
[szerkesztés]- Kis kémiai szótár. Fordította Hársing Lászlóné. Budapest: Gondolat. 1972. 180. o.
- Akadémiai kislexikon. Főszerkesztő: Beck Mihály és Peschka Vilmos. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1 kötet., 760. o. ISBN 963 05 5279 5
- Dr. Otto – Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 2 kötet., 481. o. ISBN 963-10-3269-8