Olasz méh

olasz méh; Apis mellifera ligustica
Rendszertani besorolás
Nemzetség:	Apis;
Faj:	mellifera;
Alfaj:	ligustica;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz olasz méh; Apis mellifera ligustica témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz olasz méh; Apis mellifera ligustica témájú kategóriát.

Az olasz méh (Apis mellifera ligustica) a házi méh egy fajtája. Őshazája Itália belső területei; az utolsó jégkorszakot is itt élte túl.^[1] Az Ibériai-félsziget és Szicília méheitől különböző alfaj. A legelterjedtebb fajta, ami bizonyította alkalmazkodóképességét a szubtrópusoktól a hideg vidékekig, bár kevésbé bírja a kemény telet, vagy a hűvös, nedves tavaszt. Habár nagyobb szélességeken télen nincs fiasítása, a család telelőfürtje lazább, és több téli élelmet igényel, mint az adott szélességen őshonos méhek. Az anya egészen ősz végéig petézik.

Nagy-Britanniába először Thomas White Woodbury telepítette 1859-ben, és sokkal jobbnak tartotta, mint a fekete angol méhet. A méhészek kedvelt méhévé vált, és az egész világot meghódította.^[2] Az Amerikai Egyesült Államok szinte a második hazája. A mi éghajlati viszonyainkat kevésbé kedveli.^[2]

Megjelenése

Közepes termetű, karcsú méh. Végtagjai hosszúak. Színezete világos, az összbenyomás sárga. Potrohán felváltva húzódnak sárga és barna gyűrűk.Többnyire a 2. és a 3. potrohgyűrű sárga, barna szegéllyel, de néha az első potrohgyűrű is sárga. Ezek árnyalata változhat; vannak szinte teljesen sárga potrohú egyedek is. Szőröve széles, sárgásszürke. Szőrzete rövid. Szipókájának hossza 6,3 - 6,6 mm. Kubitális indexe 2,2 - 2,5.

Tulajdonságai

Szelíd.
Jól gyűjt, de leginkább virágokról.
A krajnai méhnél valamivel több propoliszt használ.
Kiváló építő; sejtjei viszonylag nagyok, fedése szép fehér.

H. C. Hermann (1862) szerint csak 15 sejtet épített akkora felületen, amekkorán az angol méh 16 sejtet. A sejtek köbtartalma 30%-kal volt nagyobb.

Rajzóhajlama gyenge, az anya kétéves koráig nem rajzik.
Rosszul tájékozódik, ennek következtében gyakran eltájol, és rabol;^[3] bár ez nem mindegyik családra jellemző.^[4]
Élettartama viszonylag rövid, legalábbis az anyáé és dolgozóké.^[4]
Nem különösebben ellenálló a betegségekkel szemben.
Az anyát korlátozni kell, mert a fiasítás elveszi a helyet az élelemtől. Még a kevés élelem sem fékezi a petézést.
A hordás szüneteiben hirtelen abbamarad a petézés.
Sok téli tartalék élelmet igényel.
Több lehetőséget igényel téli tisztuló repülésre.
Röptávolsága rövidebb, mint az északi vagy a krajnai méhé, emiatt rosszabbul használja ki a nektárforrásokat.
A mézet annak érése előtt pecsételi.
Alkalmazkodóképes, viszont rosszul bírja a nedves óceáni éghajlatot, az esős tavaszokat és a nyári táplálékhiányt.^[3]

Tenyésztési célok

Az olasz méh tenyésztésében a hátrányos tulajdonságok javítása és az előnyök megtartása a cél, tehát:

Szelídség megőrzése
Ellenálló-képesség növelése a betegségekkel szemben, főleg az atkákkal szemben
Gyorsabb tavaszi fejlődés
Jobb telelés
Gyenge rajzóösztön fenntartása
Gyorsabb mézérlelés
A szép fedés megőrzése
A ragasztóhajlam alacsony szinten tartása
Elérhetőség
Szín. Adam testvér szerint a sötétebb vonalak jobban ellenállnak a betegségeknek

Elterjedése

1853, Németország
1854, Lengyelország, Dr. Jan Dzierżon által^[5]
1859, Amerikai Egyesült Államok
1862, Ausztrália
1866, Finnország
1880, Új-Zéland
1884, Kenguru-sziget

1862 december 9-én Victoriában telepítették le, ahova az Alhambra gőzhajó szállította őket. A szállított párzatlan anyák párosodtak a már korábban ott levő angol méhekkel, így ez a telepítés kudarcba fulladt.^[6] Wilhelm Abram Olaszországból hozott néhány anyát 1880-ban Sydneybe, de valószínűleg mások már korábban behoztak New South Walesbe néhányat.

1884 húsvétján Brisbane-ből a Kenguru-szigetre vitték, ahova 1880-ban Olaszországból hozták. Az első családot a betelepítő 1877—ben kapta, amikor a Harbison által Kaliforniában csomagolt családokat Angus Mackay kísérte New Yorkból Queenslandig. Miután egy hetet vesztegeltek Sydneyben, a méhek megérkeztek Brisbane-be.^[7] 2014-től a Kenguru-szigeten termelt mézet úgy jelölik, hogy az egyetlen fajtiszta olasz méh populációtól származik.

Jegyzetek

↑ Franck, P; Garnery, L.; Celebrano G.; Solignac M.; Cornuet J. Hybrid origins of honeybees from Italy (Apis mellifera ligustica) and Sicily (A. m. sicula) Article first published online: 25 DEC 2001; Molecular Ecology Volume 9, Issue 7, pages 907–921, July 2000
↑ ^a ^b Armin Spürgin: A méhek világa, 2013
↑ ^a ^b Brother Adam, "Breeding the Honeybee" (Northern Bee Books: Mytholmroyd, 1987), pp. 96-98.
↑ ^a ^b https://www.kvarnhult.de/italienische-bienen-apis-mellifera-ligustica-und-vsh-ligustica/
↑ http://trove.nla.gov.au/ndp/del/article/15529680
↑ Barrett, P. "The Immigrant Bees, 1788 to 1898", Vol. IV
↑ Barrett, P. "The Immigrant Bees, 1788 to 1898", Vols. I-III)

Források

Örösi Pál Zoltán: Méhek között
Klaus Nowottnick: Die Honigbiene. Westarp Wissenschaften-Verlagsgesellschaft. Hohenwarsleben 2004. Seite 38ff. ISBN 3-89432-523-2.
Bruno Pasini e Maria Teresa Falda : L'allevamento di api Regine: Una per Tutte... Tutte per Una. Edito da Aspromiele (copyright Unaapi)
THE LIGURIAN OR ITALIAN ALP-BEE The Sydney Morning Herald 30th Oct 1862
BEE CULTURE The Sydney Morning Herald 14 Aug 1914
bch.umontreal.ca list of organisms with sequenced genome [Hozzáférés ideje: 2011-12-22]

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Italian bee című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben az Italienische Biene című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Franck, P; Garnery, L.; Celebrano G.; Solignac M.; Cornuet J. Hybrid origins of honeybees from Italy (Apis mellifera ligustica) and Sicily (A. m. sicula) Article first published online: 25 DEC 2001; Molecular Ecology Volume 9, Issue 7, pages 907–921, July 2000

[Armin_Spürgin:_A_méhek_világa,_2013_-_-_-_-_-_-_-_-_-_-_--2] Armin Spürgin: A méhek világa, 2013

[Brother_Adam_1987_pp._96-98-3] Brother Adam, "Breeding the Honeybee" (Northern Bee Books: Mytholmroyd, 1987), pp. 96-98.

[kvarnhult.de-4] ttps://www.kvarnhult.de/italienische-bienen-apis-mellifera-ligustica-und-vsh-ligustica/

[5] ttps://trove.nla.gov.au/ndp/del/article/15529680

[6] Barrett, P. "The Immigrant Bees, 1788 to 1898", Vol. IV

[7] Barrett, P. "The Immigrant Bees, 1788 to 1898", Vols. I-III)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]