Ugrás a tartalomhoz

2017-es németországi szövetségi választás

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(2017-es német szövetségi választások szócikkből átirányítva)



Listavezető Angela Merkel Martin Schulz Alexander Gauland
és Alice Weidel
Christian Lindner Dietmar Bartsch
és Sahra Wagenknecht
Katrin Göring-Eckardt
és Cem Özdemir
Párt neve CDU / CSU SPD AfD FDP Baloldali Párt Zöldek
Szavazatok száma 15 317 344
32,9%
9 539 381
20,5%
5 878 115
12,6%
4 999 449
10,7%
4 297 270
9,2%
4 158 400
8,9%
Mandátumok Bundestag:
246 / 631
Bundestag:
193 / 631
Bundestag:
94 / 631
Bundestag:
80 / 631
Bundestag:
69 / 631
Bundestag:
67 / 631
Változás %-pont Csökkenés8,6 Csökkenés5,2 Növekedés7,9 Növekedés5,9 Növekedés0,6 Növekedés0,5
Változás a mandátumokban Csökkenés62 Csökkenés40 Növekedés94 Növekedés80 Növekedés 5 Növekedés 4


Németországban 2017. szeptember 24-én szövetségi választást tartottak, hogy képviselőket válasszanak a legalább 598 tagú Bundestagba, a német szövetségi parlamentbe.

A választás utáni első felmérések szerint a szavazáson Angela Merkel kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) győzött, és így Merkel – Helmut Kohlhoz és Konrad Adenauerhez hasonlóan – egymás után negyedszer is Németország kancellárja lehet. A CDU, és a vele együtt kormányzó Szociáldemokrata Párt (SPD) által elért támogatás jelentősen csökkent azonban a korábbi, 2013-as választás óta és az SPD, mintegy 20 százalékot szerezve, a második világháború óta eltelt időszak legrosszabb eredményét érte el. Mivel a szociáldemokraták kizárták az újabb kormánykoalíciókötést a CDU-val, így Angela Merkel pártjának, és bajor szövetségesének, a választáson szintén a korábbiaknál gyengébben szerepelt Bajor Keresztényszociális Uniónak (CSU) új kormányzó partnerek után kell nézniük. Az egyetlen lehetséges változat a Jamaica-koalíció, azaz a liberális FDP-vel és a Zöldekkel való szövetségkötés. A parlamentbe jutott két másik párttal, az AfD-vel, és a kommunista utódpárttal a CDU már előre kizárta az együttműködést.

Az előzetes eredmények szerint az 1948-ban született német szövetségi állam történetében először szélsőjobboldali párt is bekerült a Bundestagba, a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD), és mindjárt a szövetségi parlament harmadik legjelentősebb ereje lett.[1]

Az uniópártok (a CDU/CSU szövetség) győzelmének háttere: a 2013-as választás után a szövetség egy rövid időszakot kivéve megőrizte két számjegyű előnyét a közvélemény-kutatásokban.

2017 első hónapjaira az ekkor már Martin Schulz vezette Szociáldemokrata Párt (SPD), a hagyományos fő rivális, megközelítette a CDU/CSU-t. (A szövetség és az SPD is része a kormányzó koalíciónak, de a CDU/CSU adta a kancellárt, mert az előző választáson ők bizonyultak erősebbnek.) A 2017 tavaszán tartott schleswig-holsteini (május 7.) és saarlandi (március 26.) tartományi választás azonban egyértelműen azt jelezték, hogy a CDU ismét növelte előnyét az SPD-vel szemben.

Háttér

[szerkesztés]

A 2013-as választáson a korábban kormányzó koalíció – a CDU, a CSU és a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) – nem tudott ismét többséget szerezni a parlamentben. Az FDP még az 5%-os parlamenti küszöböt sem érte el, és több, mint hat évtizedes története során először nem jutott be a Bundestagba. Ugyanakkor a CDU/CSU az 1990-es választás óta a legjobb eredményét érte el: a szavazatok 42%-át megszerezve övék lett a mandátumok csaknem 50%-a. A többség biztosítása érdekében nagykoalíciót alakítottak az SPD-vel, történetük folyamán harmadszor.[2]

Az SPD 2017 márciusában választotta Martin Schulzot, az Európai Parlament korábbi elnökét vezetőjének és kancellárjelöltjének. Ezt követően az SPD támogatottsága jelentősen emelkedett, majd gyorsan újra visszaesett.

Dátuma

[szerkesztés]

A német törvények szerint a Bundestag választásait vasárnapi napon kell tartani, 46-48 hónappal a hivatalban lévő parlament első ülése után. Mivel a 2013-ban megválasztott testület először október 22-én ült össze, a választást a 2017. augusztus 27. és október 22. közti időszakra kellett kiírni. Hagyománnyá az vált a legutóbbi választás során, hogy a voksolást szeptember végén tartják, hogy ne essen egybe az őszi iskolai szünettel. Elméletileg előbb is lehetne választást tartani Németországban, de csak bizonyos rendkívüli körülmények előálltának az esetén, például ha a kormány elveszít egy bizalmi szavazást.

2017 januárjában a választást szeptember 24-ére írták ki.

A választási rendszer

[szerkesztés]

A Bundestagban – amelynek jelenleg 630 tagja van – legalább 598 tagot választanak közvetlenül, négy évre, egyszerű többségi szavazással (angolul first-past-the-post) a 299 német választókerületből, illetve pártlistán. Ezek a mandátumok a 16 német szövetségi állam között oszlanak meg népességarányosan. A választókerületekben egyszerű többségi szavazás van, a legtöbb szavazatot szerző jelölt nyer.

A szavazatokat vegyes arányos képviseleti rendszerben (Mixed-member proportional representation vagy MMP) osztják el. Minden voksoló két szavazatot adhat le:[3] az elsőt egy jelöltre és a másodikat egy pártra. A pártlistás szavazatokat a Webster/Sainte-Laguë módszer segítségével osztják szét. Ha egy párt több mandátumhoz jut, mint amennyit a listás szavazati aránya indokolna, a többi párt kompenzációs mandátumokat kap az összesen 299 listás mandátumon felül.[3]

A pártok minden egyes államban állíthatnak listát, ha megfelelnek bizonyos kritériumoknak, például elérnek egy bizonyos támogatószámot. Egy párt csak abban az államban kaphatja a második szavazatot, ahol listát állított.

Ha egy párt egyéni választókerületi sikerei révén több mandátumot szerez egy államban, mint amennyit a listás szavazati alapján érdemelne ki, a többi párt kompenzációs mandátumokat kap. Emiatt a Bundestagnak általában több tagja van 598-nál. A 18. Bundestag például, amely a 2017-es választás előtt működött, 631 tagú volt, az összesen 33 extra választókerületi és kompenzációs mandátum miatt.

Ahhoz, hogy egy párt jogosult legyen mandátumokra a második szavazat alapján, nyernie kell legalább három választókerületben, vagy országosan meg kell szereznie a második szavazatok 5 százalékát. Ha egy párt nyer 1-2 egyéni választókerületben és nem éri el az 5 százalékot, megtarthatja az elnyert mandátumokat, de a többi párt, amelyek teljesítették a két feltétel legalább egyikét, kompenzációs mandátumokat kap. (Ilyen legutóbb 2002-ben történt, amikor a Demokratikus Szocializmus Pártja országosan csak 4 százalékos eredményt ért el, de Berlinben két egyéni körzetben győztek a jelöltjei.)

A nemzeti kisebbségek pártjai – dánok, frízek, szorbok és a Romani – mentesültek az 5 százalékos szabály alól, de rendesen csak egyes államokban indulnak.

Pártok és vezetőik

[szerkesztés]

A választáson részt vevő fő pártok a következők:

Párt Ideológiája Politikai pozíciója Vezető(i)
Kereszténydemokrata Unió
Christlich Demokratische Union
CDU Kereszténydemokrácia,
liberális konzervativizmus
Jobbközép Angela Merkel
Keresztényszociális Unió
Christlich-Soziale Union
CSU Bajor regionális politika,
kereszténydemokrácia
Jobbközép Horst Seehofer
Szociáldemokrata Párt
Sozialdemokratische Partei
SPD Szociáldemokrácia,
progresszivizmus
Balközép Martin Schulz
Baloldali Párt ("A Bal")
Die Linke
Linke Demokratikus szocializmus,
baloldali populizmus
Baloldal Sahra Wagenknecht,
Dietmar Bartsch
Szövetség ’90/Zöldek
Bündnis 90/Die Grünen
Grüne Zöld politika Balközép Cem Özdemir,
Simone Peter
Szabaddemokrata Párt
Freie Demokratische Partei
FDP Liberalizmus,
klasszikus liberalizmus
Centrizmus
jobbközép
Christian Lindner
Alternatíva Németországért
Alternative für Deutschland
AfD Jobboldali populizmus,
euroszkepticizmus
Jobboldal
szélsőjobboldal
Frauke Petry,
Jörg Meuthen

A kancellárjelöltek

[szerkesztés]

A pártok a német választásra kijelölnek olyan politikusokat, akik a választási versenyben, a párt szövetségi listáján, vezetik őket, ők a kampány kulcsfigurái. A két legnagyobb párt vezetője (szövetségi szinten a CDU és az SPD) kancellárjelöltek. A kancellárjelölti, vagy fő jelölti pozíció nem jogi, hanem politikai kategória, hiszen a német kancellárt nem közvetlenül választják, hanem a választást követően a Bundestag képviselői szavazzák meg. Politikai értelemben azonban a kancellárjelölt kiválasztásának alapvető jelentősége van, hiszen a választók annak a tudatában szavaznak, hogy nem csak pártok, hanem a jövendő kancellár személyéről is voksolnak.

Mivel a CDU-CSU szövetség, illetve az SPD szerzi várhatóan a legtöbb szavazatot, az ő vezetőiket tekintik kancellárjelölteknek. Ez azonban nem jelent jogi kötelezettséget, a Bundestag akár mást is megválaszthat kancellárnak.

Közvélemény-kutatások 2013 óta

[szerkesztés]

Ez a grafikon a közvélemény-kutatások eredményeit mutatja 2013 szeptemberétől, a legutóbbi választástól.

A lehetséges koalíciók

[szerkesztés]

Németországban nagyon ritka, hogy egy párt abszolút többséget kapjon, és a közvélemény-kutatások alapján ez most is valószínűtlen. Ez azt jelenti, hogy akárki is a kancellár, valószínűleg koalíciót kell létrehoznia a kormányzáshoz.

Valamennyi számba jöhető párt kizárta a koalíciókötést az AfD-vel. A CDU/CSU és az FDP kizárta a koalíciót a Baloldali Párttal. Az elemzők azt is nagyon valószínűtlennek tartják, hogy az SPD vagy a Zöldek koalícióra lépnének a Baloldali Párttal, bár hivatalosan ezt nem zárták ki.[4]

A közvélemény-kutatások alapján a választás előtt kétféle stabil koalíció látszott lehetségesnek. Az egyik, ha fennmarad a nagykoalíció, azaz a két legnagyobb párt, a CDU/CSU és az SPD közös kormányzása. (Ezt azonban az SPD a választás után azonnal kizárta.) A másik az úgynevezett Jamaica-koalíció, amely arról kapta a nevét, hogy a benne részt vevő pártok színei kiadják Jamaica nemzeti színeit. Ezek a pártok: a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP. Egy fekete-sárga koalíció (CDU/CSU és FDP), illetve egy fekete-zöld koalíció (CDU/CSU és Zöldek) várhatóan nem érne el többséget. Mivel mindezen variációkban a CDU/CSU lenne a legnagyobb párt, már a választás előtt látszott, hogy Angela Merkel minden bizonnyal negyedszer egymás után is megszerzi a kancellári pozíciót.

Eleve valószínűtlennek látszott, hogy az SPD vezetésével alakul kormánykoalíció, amelynek kancellárja Martin Schulz lenne. Egy SPD-Zöldek szövetség (vörös-zöld koalíció) jóval kevesebb mandátummal rendelkezne, mint a többség. Hasonlóképp valószínűtlen egy vörös-vörös-zöld koalíció is, amelyben a Baloldali Párt is részt venne, egyrészt mert vegy ilyen szövetség sem rendelkezne többséggel, másrészt pedig a pártok közt lényeges ideológiai véleményeltérések vannak. Ugyanez lenne igaz egy közlekedésilámpa-koalícióra, azaz egy SPD-FDP-Zöldek szövetségre.

Részvétel

[szerkesztés]
A részvétel összesített adatai
jogosultak
arányában
szavazók
arányában
Választójogosult 61 688 485
Szavazó 46 976 341 76,15%
Távolmaradó 14 712 144 23,85%
érvénytelen / hiányzó szavazólap
választókerületi szavazás 586 726 0,95% 1,25%
listás szavazás 460 849 0,75% 0,98%

A 62 millió szavazásra jogosult polgárból 47 millió vett részt a választáson (76%). A részvételi arány némileg magasabb mint négy évvel korábban (+4,6%). A voksok közül a választókerületekben közel 590 ezer, a listák esetében pedig 460 ezer volt érvénytelen (1,2-1,0%).

A legmagasabb a választói kedv Baden-Württembergben és Bajorországban (78-78%), míg a legalacsonyabb Szász-Anhalt, Bréma, illetve Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartományokban volt (68-71-71%).

Részvételi adatok tartományonként
Tartomány Választó-
jogosult
Szavazó Részvétel
Baden-Württemberg 7 732 597 6 053 943 78,29%
Bajorország 9 522 371 7 441 006 78,14%
Berlin 2 503 070 1 892 134 75,59%
Brandenburg 2 051 559 1 512 145 73,71%
Bréma 474 151 335 919 70,71%
Hamburg 1 296 656 984 926 75,96%
Hessen 4 408 986 3 395 587 77,01%
Mecklenburg-Elő-Pomeránia 134 614 938 587 70,86%
Alsó-Szászország 6 124 582 4 681 871 76,44%
Észak-Rajna-Vesztfália 13 174 577 9 938 461 75,44%
Rajna-vidék-Pfalz 3 080 591 2 392 093 77,65%
Saar-vidék 777 264 595 411 76,60%
Szászország 3 329 550 2 509 684 75,38%
Szász-Anhalt 1 854 891 1 263 474 68,12%
Schleswig-Holstein 2 266 012 1 729 194 76,31%
Türingia 1 767 014 1 312 052 74,25%
Összesen 61 688 485 46 976 341 76,15%

Eredmények

[szerkesztés]
Párt Választókerületek Listás Képviselők
szavazat % szavazat % +/–
Kereszténydemokrata Unió (CDU) 14 030 751 30,2% 12 447 656 26,8% 200 –55 Csökkenés
Keresztényszociális Unió (CSU) 3 255 487 7,0% 2 869 688 6,2% 46 –10 Csökkenés
CDU és CSU együtt 17 286 238 37,3% 15 317 344 32,9% 246 –65 Csökkenés
Szociáldemokrata Párt (SPD) 11 429 231 24,6% 9 539 381 20,5% 153 –40 Csökkenés
Alternatíva Németországért (AfD) 5 317 499 11,5% 5 878 115 12,6% 94 Új
Szabaddemokrata Párt (FPD) 3 249 238 7,0% 4 999 449 10,7% 80 Új
Baloldali Párt (Linke) 3 966 637 8,6% 4 297 270 9,2% 69 +5 Növekedés
Szövetség ’90/Zöldek (Grüne) 3 717 922 8,0% 4 158 400 8,9% 67 +4 Növekedés
Freie Wähler 589 056 1,3% 463 292 1,0% 0
Die Partei 245 659 0,5% 454 349 1,0% 0
Tierschutzpartei 22 917 <0,1% 374 179 0,8% 0
további pártok 565 218 1,2% 1 033 713 2,2% 0
Forrás: Bundestagswahl 2017 (német nyelven). Bundeswahlleiter. (Hozzáférés: 2018. június 21.)
CDU/CSU eredmények összevetése
Párt Választókerületek Listás
Szavazat Arány[5] Szavazat Arány[5]
Kereszténydemokrata Unió (CDU) 14 030 751 36,0% 12 447 656 31,8%
Keresztényszociális Unió (CSU) 3 255 487 44,2% 2 869 688 38,9%
Összesen 17 286 238 37,3% 15 317 344 32,9%

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Merkel wins fourth term as far-right enters German parliament (Reuters)
  2. Bundesregierung: Die Große Koalition ist besiegelt”, 2013. december 16. (Hozzáférés: 2016. augusztus 20.) (german nyelvű) 
  3. a b Electoral system IPU
  4. Abgrenzen, offenhalten, lavieren Der Spiegel, 3 April 2017
  5. a b Azon tartományokban ahol szavazni lehetett rájuk. (A CSU-ra csak Bajorországban, a CDU-ra csak azon kívül.)

Irodalom

[szerkesztés]