Ugrás a tartalomhoz

Tengiz Abuladze

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tengiz Abuladze
Születettთენგიზ აბულაძე
1924. január 31.[1][2][3][4][5]
Kutaiszi
Elhunyt1994. március 6. (70 évesen)[1][3][4][6]
Tbiliszi
Állampolgársága
HázastársaMzia Makhviladze
GyermekeiKetevan Abuladze
Gia Abuladze
Foglalkozása
IskoláiGeraszimov Filmművészeti Intézet
(–1953)
Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskola
(–1946)
Kitüntetései
SírhelyeDidube Pantheon

SablonWikidataSegítség

Tengiz Abuladze ( grúzul: თენგიზ აბულაძე; Kutaiszi, 1924. január 31.Tbiliszi, 1994. március 6.) grúz filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, a Szovjetunió népművésze. [9] [10]A grúz filmművészet kiemelkedő mestere. Sokan az egyik legjobb szovjet filmrendezőnek tartják. [11]

Élete

[szerkesztés]

Abuladze, 1943–1946 között színházi rendezést tanult a Shota Rustaveli Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Tbilisziben, Grúziában, és filmkészítést az Összoroszországi Filmművészeti Egyetemen Moszkvában. 1952-ben végzett, majd 1953-ban a Grúzia-filmhez (Grúzia Filmstúdió) csatlakozott rendezőként. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet.

Abuladze diplomamunkája a Dimitrij Arakisvili című filmesszé volt. Első filmje, a Magdana szamara (1956), amelyet Rezo Cseidzével rendezett, elnyerte a "Legjobb rövidfilm " díjat az 1956-os Cannes-i Filmfesztiválon. Leghíresebb filmtrilógiájáról: a Könyörgés (1967), A kívánság fája (1976) és a Vezeklés (1984, 1987), amely Lenin-díjat (1988) és Nika-díjat kapott. Legjobb kép. A Vezeklés elnyerte a zsűri különdíját az 1987-es Cannes-i Filmfesztiválon. [12] 1987-ben a 15. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének tagja volt . [13]

Abuladze, a peresztrojka idején került előtérbe a Szovjetunióban, amikor 1986-ban bemutatták a korábban betiltott, a sztálinista terrort leleplező Vezeklés című filmjét.

A Vezeklés című film, egy öreg, diktátor jellemű polgármester (Varlam Aravidze), halála körül forog. Egy középkorú cukrásznő (Ketevan Barateli), nem hagyja, hogy a zsarnok holtteste békében nyugodjon. Többször kiássa a holttestet, a bírósági tárgyaláson pedig a múlt titkait is feltárja. A filmben Varlam Aravidze diktátori alakja bármely önkényúrral: Adolf Hitler, Benito Mussolini, Joszif Visszarionovics Sztálin azonosítható, de leginkább, Sztálin egyik munkatársa, a grúz Lavrentij Berija volt a figura modellje.

Filmes karrierje

[szerkesztés]

Visszatérve Tbiliszibe, grúz rendezőtársával, Revaz Cseidzével, Abuladze is csatlakozott a Grúzia-film stúdióhoz. Együtt kezdték pályafutásukat, dokumentumfilmeket készítettek hazájuk folklórjáról. 1955-ben elkészítették első nem dokumentumfilmjüket, a Magdana szamarát, amely 1956-ban elnyerte a legjobb rövidfilm díját Cannes-ban. Abuladze következő munkája az Idegen gyermek (1958) című játékfilm volt, a tbiliszi élet pszichológiai portréjaként. Ezt követte az Én, nagymama, Iliko és Ilarion (1962), amely egy hegyi falu erkölcsi tragikomédiája, valamint a Nyakék kedvesemnek (1973) című lírai vígjáték.

Abuladze hírneve azonban a jó és a rossz, a szerelem és a gyűlölet, az élet és a halál alapvető kérdéseivel foglalkozó filmek trilógiáján alapul. Ezek közül az elsőt, a Könyörgést (1967) Vazha-Pshavela versei ihlették, és fekete-fehérben forgatták a más, korabeli filmekből ismerős grúz tájakon. A trilógia második filmje, A kívánság fája (1976) egy epikus mese, amely ugyanazon a tájon játszódik, és egy fiatal nő és egy férfi reményeire és álmodozásaira összpontosít, akik a mitikus fa után kutatnak, amely valóra váltja az álmokat. A kívánság fája, fesztiváldíjakat nyert Moszkvában, Csehszlovákiában és Olaszországban, és elnyerte a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaság Állami Díját. 1974-től Abuladze a Rusztaveli Főiskolán tanított, ahol három évtizeddel korábban végzett.

1978-ban Abuladze csatlakozott a Szovjetunió Kommunista Pártjához, ami akkoriban és ebben az összefüggésben normális karrierlépés volt. 1980-ban elnyerte a Szovjetunió Népművésze címet. Máig az egyik legnagyobb szovjet grúz filmesként tartják számon. A felszínen a szovjet kulturális nómenklatúra tökéletes példája volt. Aztán 1983–1984-ben (a grúz televízió számára) elkészítette a Vezeklés, című filmjét, amellyel világszerte felkeltette a figyelmet.

A "pangás időszakának" sok más filmjéhez hasonlóan a Vezeklés is "a polcon" maradt. Abuladze annyira félt, hogy filmjét megsemmisítik, hogy állítólag az egyetlen megmaradt kópiát az ágya alatt tartotta. Amikor Mihail Gorbacsov és a glasznoszty megérkezett, és a szovjet filmesek szakszervezetének régi gárdáját 1986-ban egyhangúlag kizárták, egy Konfliktusbizottságot hoztak létre, hogy felülvizsgálja ezeket a polcokra helyezett filmeket. Az akkori szovjet külügyminiszter, Eduard Shevardnadze biztatására a Vezeklés először Grúziában, majd a Szovjetunióban is megjelent, ahol rekordszámú közönséget vonzott, és az egész glasznoszty-folyamat zászlóshajója lett. [14]

Filmográfia

[szerkesztés]

Tengiz Abuladze 12 filmet forgatott pályafutása során. Közülük öt dokumentumfilm, hét fikció volt. Utolsó filmje Galaktion Tabidzéről és Ilia Csavcsavadzéről szólt volna, de befejezetlen maradt. [15]

Év A film címe magyarul A film címe grúzul Hossz Jegyzetek
1953 A mi palotánk ჩვენი სასახლე Ismeretlen Dokumentumfilm
1954 A Grúz Állami Népiegyüttes ქართული ცეკვის სახელმწიფო ანსამბლი Ismeretlen Dokumentumfilm
1955 Dimitrij Arakisvili დიმიტრი არაყიშვილი Ismeretlen Dokumentumfilm
1955 Magdana szamara მაგდანას ლურჯა 63 perc
1958 Idegen gyermek სხვისი შვილები 77 perc forgatókönyvíró is Rezo Dzsaparidzével
1962 Én, nagymama, Iliko és Ilarion მე,ბებია,ილიკო და ილარიონი 92 perc forgatókönyvíró is Nodar Dumbadzével, az Én, nagymama, Iliko és Ilarioni című regénye alapján.
1955 Svan vázlatok სვანური ჩანახატები Ismeretlen Dokumentumfilm
1967 Könyörgés ვედრება 72 perc forgatókönyvíró is Rezo Kveselavával és Anzor Salukvadzével.
1971 Nyakék kedvesemnek სამკაული ჩემი სატრფოსათვის 70 perc forgatókönyvíró is Akhmed Abu-Bakarral és Tamaz Meliavaval. Akhmed Abu-Bakar novellája alapján.
1972 Szabadtéri múzeum მუზეუმი ღია ცის ქვეშ Ismeretlen Dokumentumfilm
1976 A kívánság fája ნატვრის ხე 87 perc forgatókönyvíró is Revaz Inanisvilivel.
1984 Vezeklés მონანიება 153 perc forgatókönyvíró is Nana Janelidzével és Rezo Kveselavával

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Абуладзе Тенгиз Евгеньевич, 2015. szeptember 27.
  3. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  4. a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Prabook (angol nyelven)
  6. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  7. Museum of Modern Art online collection (angol nyelven). (Hozzáférés: 2019. december 4.)
  8. 569, orosz, 1989, Биографические справки
  9. Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman / Littlefield, 27–29. o. (2016). ISBN 978-1442268425 
  10. Richard Taylor, Nancy Wood, Julian Graffy, Dina Iordanova. The BFI Companion to Eastern European and Russian Cinema. Bloomsbury, 1935–1936. o. (2019. október 18.). ISBN 978-1838718497 
  11. (1987. augusztus 7.) „The man behind the USSR's most popular film a parable about tyranny. Director Tengiz Abuladze talks about 'Repentance,' a film shelved until glasnost, but now acclaimed in the USSR and France, and soon to be seen in the US”. Christian Science Monitor.  
  12. Festival de Cannes: Repentance. festival-cannes.com. (Hozzáférés: 2009. július 19.)
  13. 15th Moscow International Film Festival (1987). MIFF. [2013. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  14. csmonitor.com
  15. გამოფხიზლება მონანიებით. 24saati.ge. [2016. szeptember 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. június 6.)

További információk

[szerkesztés]