Ivreai-ház

Az Ivreai-ház egy jelentős középkori főnemesi dinasztiát jelöl. Az Ivreai-házból és oldalágaiból – egyebek mellett – származtak a Burgundiai Grófság grófjai és Orange hercegei. Az Ivreai-házhoz tartozott Burgundiai Rajmund gróf, akitől – részben egyenes ágon, részben oldalágakon – a Kasztília, León, Aragónia, Valencia, Szicília és Nápoly királyait és királynőit, Barcelona grófjait adó Ivreai-Burgundiai ház származott.

A Burgundiai Grófság

A Burgundiai Grófság^[1] (később Palotagrófság, illetve Burgund Szabadgrófság, francia elnevezése szerint Franche-Comté) a Szent Római Birodalomtól, azaz a Német-római Császárságtól függő területi egység volt, Dole székhellyel, mielőtt 1678-ban, többszöri uralomváltást követően, véglegesen a Francia Királyság részévé vált, amelyhez – ténylegesen – már egyes, korábbi időszakokban is kapcsolódott. (A tartománnyá átalakult grófság székhelye ekkor Besançon lett.)

A grófság első uralkodói dinasztiája volt az Ivreai-ház. E dinasztiából származó első grófnak, Ottó-Vilmosnak (?-1026) ugyanis az apja, Adalbert (936?-971) társuralkodóként Itália királya és – II. Adalbert néven – Ivrea őrgrófja volt; innen kapta a grófi dinasztia a nevét. Adalbert egyébként anyai ágon a Karoling–házbeli frank uralkodónak, I. (Nagy) Károly császárnak (742–814) a leszármazottja.^[2]

Az Orange-i Hercegség

A mai Franciaország déli részén, Orange (németül: Oranien, hollandul: Oranje) városával, mint székhellyel, 800 körül jött létre az Orange-i Grófság, a későbbi Orange-i Hercegség.

A hercegséget már I. Ferenc király (1494–1547) uralkodása alatt megszállták a franciák, de véglegesen csak 1713-ban került Franciaországhoz, végleg ekkor vált le a Német-Római Császárságtól.

A Burgundiai Grófság grófjai és grófnői az Ivreai-házból és oldalágából, továbbá Auxonne grófjai az Ivreai-házból

A Burgundiai Grófság grófjai és grófnője az Ivreai-házból

Ottó-Vilmos (958?-1026), II. Adalbertnek, Ivrea őrgrófjának a fia, uralkodott: 995-től 1026-ig (Ottó-Vilmos, Mâcon grófja, 982-től 1002-ig),
I. Rajnáld (987-1057), az előzőnek a fia, uralkodott: 1026-tól 1057-ig,
I. (Nagy) Vilmos (1020-1087), az előzőnek a fia, uralkodott: 1057-től 1087-ig (I. Vilmos, Mâcon grófja, 1078-tól 1082-ig),^[3]
II. Rajnáld (1061?-1097?, 1101?), az előzőnek a fia, uralkodott: 1087-től 1097-ig (I. Rajnáld, Mâcon grófja, 1082-től 1097-ig),^[4]
II. (Német) Vilmos (1075?, 1085?-1125) (meggyilkolták), az előzőnek a fia, uralkodott: 1098-tól 1125-ig (II. Vilmos, Mâcon grófja, 1106-tól 1125-ig),
III. (Gyermek) Vilmos (1110?-1127) (megölték), az előzőnek a fia, uralkodott: 1125-től 1127-ig (III. Vilmos, Mâcon grófja, 1125-től 1127-ig),
III. Rajnáld (1093?-1148), I. (Nagy) Vilmos grófnak az unokája és I. Istvánnak (1065-1102) (a Szentföldön, keresztes hadjáratban elesett), Mâcon grófjának (1085-1102) a fia,^[5] uralkodott: 1127-től 1148-ig (II. Rajnáld, Mâcon grófja, 1102-től 1148-ig),
I. Beatrix (1140?,1145?-1184), az előzőnek a leánya, uralkodott: 1148-tól 1184-ig, feleségül ment I. Frigyes német-római császárhoz (1122-1190), aki Hohenstaufok házából származott.

Auxonne grófjai az Ivreai-házból

Vilmos (1088-1157), I. (Nagy) Vilmos burgundiai grófnak az unokája és I. Istvánnak (1065-1102) (a Szentföldön, keresztes hadjáratban elesett), Mâcon grófjának (1085-1102) a fia (III. Rajnáld burgundiai grófnak az öccse), mint Auxonne grófja uralkodott: 1127-től 1157-ig,^[6]
II. István (?-1173), az előzőnek a fia, uralkodott: 1157-től 1173-ig,
III. István (1172-1241), az előzőnek a fia, uralkodott: 1173-tól 1237-ig,^[7]
János; Jean de Chalon (Jean I de Chalon /Chalon-i I. János/), (a „Bölcs”, vagy az „Öreg”) (1190-1267), az előzőnek a fia, uralkodott: 1237-ben; Chalon grófja: 1227-től 1237-ig, Salins ura: 1237-től 1267-ig.^[8]

A Burgundiai Grófság palotagrófjai és palotagrófnője a Chalon-i házból

Hugó; Hugues de Chalon (Hugues III de Chalon /Chalon-i III. Hugó/) (1220-1266), Jean de Chalon-nak (1190-1267), Salins urának a fia, feleségül vette Alix-ot (Adelheidet) (1209-1279), a Burgundiai Grófság palotagrófnőjét (1248-1279);^[9] a felesége jogán uralkodott, 1248-tól 1266-ig, vele a Chalon-i ház – az Ivreai-ház oldalága – szerezte meg az uralmat a grófságban,
IV. Ottó (1238?, 1248?-1303) (csatában kapott sérüléseibe belehalt), az előzőnek a fia, uralkodott: 1279-től 1303-ig (Salins ura: 1267-től 1303-ig), 1266-tól 1267-ig az apai nagyapja, Jean de Chalon gyámsága alatt állt, aki ekkor régensként uralta a grófságot,
Róbert (1300-1315), az előzőnek a fia, uralkodott: 1303-tól 1315-ig (egyidejűleg Salins ura); 1303-tól 1315-ig a palotagrófság régensnője az édesanyja (IV. Ottó második felesége), Mathilde (Mahaut) d’Artois (1270?-1329) grófnő volt,
II. Johanna (1291-1330), az előzőnek a nővére, uralkodott: 1315-től 1330-ig (egyidejűleg Salins úrnője; 1316-tól 1322-ig II. Johanna néven francia királyné, 1329-től 1330-ig I. Johanna néven Artois grófnője), feleségül ment a Capeting-házbeli V. (Hosszú) Fülöp (1291-1322) francia királyhoz (uralkodott: 1316-tól 1322-ig).

Arlay urai és Orange hercegei a Chalon-Arlay-i házból

Arlay urai a Chalon-Arlay-i házből

I. János (1258-1315), Jean de Chalon-nak (1190-1267), Salins urának a fia (Hugues de Chalon-nak /1220-1266/ a féltestvér öccse), Arlay ura: 1266-tól 1315-ig,
I. Hugó (1288-1322), az előzőnek a fia, uralkodott: 1315-től 1322-ig,
II. János (1312-1362), az előzőnek a fia, uralkodott: 1322-től 1362-ig,
II. Hugó (1334-1388), az előzőnek a fia, uralkodott: 1362-től 1388-ig,
III. János (1363-1418), az előzőnek az unokaöccse (I. Lajosnak /1337-1366/, d’Arguel urának – II. Hugó öccsének – a fia), uralkodott: 1388-tól 1418-ig.

Orange hercegei a Chalon-Arlay-i házből

I. János (1363-1418), Orange hercege, uralkodott: 1393-tól 1418-ig (III. János, Arlay ura, 1388-tól 1418-ig),
I. Lajos (1390-1463), az előzőnek a fia, uralkodott: 1418-tól 1463-ig (egyidejűleg II. Lajos, Arlay ura),
VII. Vilmos (?-1475), az előzőnek a fia, uralkodott: 1463-tól 1475-ig (egyidejűleg Vilmos, Arlay ura),^[10]
II. János (1443-1502), az előzőnek a fia, uralkodott: 1475-től 1502-ig (egyidejűleg IV. János, Arlay ura),
Filibert (1502-1530), az előzőnek a fia, uralkodott: 1502-től 1530-ig (egyidejűleg Filibert, Arlay ura).^[11]

Jegyzetek

↑ A Burgundiai Grófság nem volt azonos a Burgundiai Hercegséggel, amely a Francia Királyság része volt.
↑ Nagy Károly császár unokája – I. (Jámbor) Lajos frank király és római császár (778-840) leánya – Gizella (820-874), Eberhardnak (810-876), Friaul őrgrófjának a felesége volt. A fiúknak, I. Berengár (840?-924) császárnak és Itália királyának a leánya, szintén Gizella (880?-915?), I. Adalbertnek (?-923?), Ivrea őrgrófjának lett a felesége. Az ő gyermekük II. Berengár (900?-966), Itália királya és Ivrea őrgrófja, az unokájuk pedig II. Adalbert, Ivrea őrgrófja volt (aki /I./ Adalbert néven Itália királya, az apja mellett, társuralkodóként).
↑ I. (Nagy) Vilmos gróf fia volt Burgundiai Rajmund gróf (?-1107), akitől az Ivreai-Burgundiai ház származott, és Guido (Guy), (?-1124), aki II. Callixtus néven római pápa volt.
↑ A Szentföldön, keresztes hadjárat alatt meghalt, halálának időpontjáról eltérőek az adatok.
↑ I. Istvánt, Mâcon grófját, egyes források nem tartják Burgundia grófjának, de van olyan forrás, amely címzetes burgundi grófnak jelöli, 1097-től 1102-ig.
↑ Vilmosnak, Auxonne grófjának az apját, I. Istvánt, Mâcon grófját, egyes források nem tartják Burgundia grófjának, de van olyan forrás, amely címzetes burgundi grófnak nevezi. - Vilmos Mâcon grófja is volt (1102-1157), egyes forrásokban III. Vilmos néven, más forrásokban IV. Vilmos néven jelölik, mint Mâcon grófját; vannak ugyanis olyan forrásmunkák, amelyek szerint III. (Gyermek) Vilmos burgundiai gróf nem volt Mâcon grófja. A Mâcon grófja címet is egyidejűleg több személy viselte. - Vilmost IV. Vilmos néven burgundiai grófként is említik, mert 1148-tól 1157-ig a Burgundiai Grófság régense volt. Az Ivreai-ház tagjaként helytálló őt IV. Vilmos grófnak nevezni.
↑ A források túlnyomó része Vilmos auxonne-i gróf fiát II. István auxonne-i grófként, unokáját III. István auxonne-i grófként említik, utalással arra, hogy az Ivreai-házon belül I. István, Mâcon grófja (II. István nagyapja és III. István dédapja) volt az, aki már az István utónevet viselte. A források kisebbik része említi csak őket I. Istvánként és II. Istvánként, mint Auxonne grófjait. Ők egyébként nem voltak Mâcon grófjai.
↑ Jean de Chalon III. Istvánnak, Auxonne grófjának és feleségének, Béatrice de Thiern-nek (1174?-1227), Chalon-sur-Saône (röviden: Chalon) grófnőjének volt a fia; az édesanyja az általa uralt grófság után a Béatrice de Chalon nevet is viselte; a szülők házasságát egyébként 1200-ban érvénytelenítették. 1213-tól régense, 1227-től egyedüli ura volt a Chalon-i Grófságnak, 1237-ben pedig – apja visszavonulásával – Auxonne grófja lett. Még 1237-ben a Chalon-i Grófságot és az Auxonne-i Grófságot – a Chalon grófja cím megtartásával – a Salins-les-Bains (röviden: Salins) feletti uralomért elcserélte IV. Hugó (1212-1272) burgundi herceggel, a Burgundiai Hercegség urával, így lett János, Salins ura. Jean de Chalon az édesanyja után viselte a „Chalon-i” családi nevet, ezt a családi nevet a birtokcserét követően is megtartotta, illetve a gyermekei is megtartották.
↑ Alix (Adelheid) palotagrófnő származása a következő: I. Beatrix burgundiai grófnőnek és férjének, I. Frigyes császárnak (I. Frigyes néven burgundiai gróf, 1156-tól 1190-ig) a fia, Ottó (1170?-1200), I. Ottó néven a Burgundiai Grófság palotagrófja lett (1190-1200). I. Ottó Johanna lánya (?-1205) I. Johanna néven palotagrófnő (1200-1205), Beatrix lánya (?-1231) II. Beatrix néven palotagrófnő (1205-1231). II. Beatrix feleségül ment az Andechsi-házból származó I. Ottóhoz (?-1234), Meránia hercegéhez (1205-1234), aki II. Ottó néven lett palotagróf (1231-1234). II. Beatrixnek és II. Ottónak két gyermeke is palotagróf, illetve palotagrófnő lett: A fiuk, III. Ottó (1226?-1248) palotagróf: 1234-től 1248-ig (egyidejűleg II. Ottó néven Meránia hercege), és Alix palotagrófnő, akinek Hugues de Chalon az első férje volt. Őt egyes források, a ’’Chalon-i’’ családi névtől függetlenül, Hugues de Salins néven is említik, mivel az apja, Jean de Chalon, Salins ura volt. Jean de Chalon a Chalon grófja címet - a Chalon-i Grófság elcserélését követően is - megtartotta, I. Hugó és II. Hugó néven pedig már voltak Chalon grófjai, ezért Chalon-i Hugó burgundiai palotagrófot Hugues III de Chalon - Chalon-i III. Hugó - néven is említik.
↑ Van olyan forrásmunka, amely szerint VIII. Vilmos néven volt Orange hercege.
↑ Filibert herceg nővére, Klaudia (1498-1521) feleségül ment a Nassaui-házból származó III. Henrikhez (1483-1538), Nassau grófjához, Breda urához. A házasságukból született René (1519-1544) (harcban elesett), 1530-tól 1544-ig volt Orange hercege, mint Filibert hercegnek (a nagybátyjának) az utóda, a „Chalon-i” családi nevet viselte (René de Chalon), törvényes gyermeke nem volt.

Lásd még

Külső hivatkozások

Források

É. Préclin: Histoire de Franche-Comté, Presses universitaires de France, 1947.
R. Hoke: Die Freigrafschaft Burgund, Savoyen, und die Reichsstadt Besançon im Verbande des mittelalterlichen deutschen Reiches, in: ZRG germ. 79. (1962).
R. F. Tapsell: Monarchs, Rulers, Dynasties and Kingdoms of the World, London, 1984.
L. Boehm: Geschichte Burgunds, VMA-Verlag, Wiesbaden, 1998.

[1] A Burgundiai Grófság nem volt azonos a Burgundiai Hercegséggel, amely a Francia Királyság része volt.

[2] Nagy Károly császár unokája – I. (Jámbor) Lajos frank király és római császár (778-840) leánya – Gizella (820-874), Eberhardnak (810-876), Friaul őrgrófjának a felesége volt. A fiúknak, I. Berengár (840?-924) császárnak és Itália királyának a leánya, szintén Gizella (880?-915?), I. Adalbertnek (?-923?), Ivrea őrgrófjának lett a felesége. Az ő gyermekük II. Berengár (900?-966), Itália királya és Ivrea őrgrófja, az unokájuk pedig II. Adalbert, Ivrea őrgrófja volt (aki /I./ Adalbert néven Itália királya, az apja mellett, társuralkodóként).

[3] I. (Nagy) Vilmos gróf fia volt Burgundiai Rajmund gróf (?-1107), akitől az Ivreai-Burgundiai ház származott, és Guido (Guy), (?-1124), aki II. Callixtus néven római pápa volt.

[4] A Szentföldön, keresztes hadjárat alatt meghalt, halálának időpontjáról eltérőek az adatok.

[5] I. Istvánt, Mâcon grófját, egyes források nem tartják Burgundia grófjának, de van olyan forrás, amely címzetes burgundi grófnak jelöli, 1097-től 1102-ig.

[6] Vilmosnak, Auxonne grófjának az apját, I. Istvánt, Mâcon grófját, egyes források nem tartják Burgundia grófjának, de van olyan forrás, amely címzetes burgundi grófnak nevezi. - Vilmos Mâcon grófja is volt (1102-1157), egyes forrásokban III. Vilmos néven, más forrásokban IV. Vilmos néven jelölik, mint Mâcon grófját; vannak ugyanis olyan forrásmunkák, amelyek szerint III. (Gyermek) Vilmos burgundiai gróf nem volt Mâcon grófja. A Mâcon grófja címet is egyidejűleg több személy viselte. - Vilmost IV. Vilmos néven burgundiai grófként is említik, mert 1148-tól 1157-ig a Burgundiai Grófság régense volt. Az Ivreai-ház tagjaként helytálló őt IV. Vilmos grófnak nevezni.

[7] A források túlnyomó része Vilmos auxonne-i gróf fiát II. István auxonne-i grófként, unokáját III. István auxonne-i grófként említik, utalással arra, hogy az Ivreai-házon belül I. István, Mâcon grófja (II. István nagyapja és III. István dédapja) volt az, aki már az István utónevet viselte. A források kisebbik része említi csak őket I. Istvánként és II. Istvánként, mint Auxonne grófjait. Ők egyébként nem voltak Mâcon grófjai.

[8] Jean de Chalon III. Istvánnak, Auxonne grófjának és feleségének, Béatrice de Thiern-nek (1174?-1227), Chalon-sur-Saône (röviden: Chalon) grófnőjének volt a fia; az édesanyja az általa uralt grófság után a Béatrice de Chalon nevet is viselte; a szülők házasságát egyébként 1200-ban érvénytelenítették. 1213-tól régense, 1227-től egyedüli ura volt a Chalon-i Grófságnak, 1237-ben pedig – apja visszavonulásával – Auxonne grófja lett. Még 1237-ben a Chalon-i Grófságot és az Auxonne-i Grófságot – a Chalon grófja cím megtartásával – a Salins-les-Bains (röviden: Salins) feletti uralomért elcserélte IV. Hugó (1212-1272) burgundi herceggel, a Burgundiai Hercegség urával, így lett János, Salins ura. Jean de Chalon az édesanyja után viselte a „Chalon-i” családi nevet, ezt a családi nevet a birtokcserét követően is megtartotta, illetve a gyermekei is megtartották.

[9] Alix (Adelheid) palotagrófnő származása a következő: I. Beatrix burgundiai grófnőnek és férjének, I. Frigyes császárnak (I. Frigyes néven burgundiai gróf, 1156-tól 1190-ig) a fia, Ottó (1170?-1200), I. Ottó néven a Burgundiai Grófság palotagrófja lett (1190-1200). I. Ottó Johanna lánya (?-1205) I. Johanna néven palotagrófnő (1200-1205), Beatrix lánya (?-1231) II. Beatrix néven palotagrófnő (1205-1231). II. Beatrix feleségül ment az Andechsi-házból származó I. Ottóhoz (?-1234), Meránia hercegéhez (1205-1234), aki II. Ottó néven lett palotagróf (1231-1234). II. Beatrixnek és II. Ottónak két gyermeke is palotagróf, illetve palotagrófnő lett: A fiuk, III. Ottó (1226?-1248) palotagróf: 1234-től 1248-ig (egyidejűleg II. Ottó néven Meránia hercege), és Alix palotagrófnő, akinek Hugues de Chalon az első férje volt. Őt egyes források, a ’’Chalon-i’’ családi névtől függetlenül, Hugues de Salins néven is említik, mivel az apja, Jean de Chalon, Salins ura volt. Jean de Chalon a Chalon grófja címet - a Chalon-i Grófság elcserélését követően is - megtartotta, I. Hugó és II. Hugó néven pedig már voltak Chalon grófjai, ezért Chalon-i Hugó burgundiai palotagrófot Hugues III de Chalon - Chalon-i III. Hugó - néven is említik.

[10] Van olyan forrásmunka, amely szerint VIII. Vilmos néven volt Orange hercege.

[11] Filibert herceg nővére, Klaudia (1498-1521) feleségül ment a Nassaui-házból származó III. Henrikhez (1483-1538), Nassau grófjához, Breda urához. A házasságukból született René (1519-1544) (harcban elesett), 1530-tól 1544-ig volt Orange hercege, mint Filibert hercegnek (a nagybátyjának) az utóda, a „Chalon-i” családi nevet viselte (René de Chalon), törvényes gyermeke nem volt.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

[10]

[11]