Ugrás a tartalomhoz

Harag napja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A tüntetők útvonala

A harag napja (más néven lehetőségek napja) az 1992-es év egyik legnagyobb magyarországi tüntetése volt, amelyet a Torgyán József vezetésével jobbra tolódó Független Kisgazdapárt szervezett az Antall-kormány lemondatására. Az 1992. április 25-én radikális hangvitelű felszólalásokkal, de fegyelmezetten lezajló demonstráció nem érte el meghirdetett politikai céljait, ám a kisgazdák mozgalmán belül megerősítette Torgyán vezető szerepét.

A demonstráció háttere

[szerkesztés]

Az 1990-es országgyűlési választásokat követően az FKGP részvételével alakult meg az Antall-kormány. A párt által követelt reprivatizációs törvény bukását követően hatalmi harc robbant ki a Kisgazdapártban. Torgyán József, a párt országgyűlési frakcióvezetője 1991 kora tavaszától változó sikerű harcot vívott a párt vezetésével szemben. Torgyán sikerrel szerezte meg az FKGP tagságának rokonszenvét és a pártelnöki tisztséget, de az országgyűlési frakcióban kisebbségben maradt. Torgyán a rendszerváltás nyomán kibontakozó gazdasági válság és a növekvő munkanélküliség miatt terjedő elégedetlenséget meglovagolva az FKGP-t az MDF jobboldali váltópártjává akarta felépíteni. A szakítás előbb a frakcióban következett be 1991 novemberében: Torgyánt csak 11 kisgazda képviselőtársa követte, a frakció döntő többsége, 33 képviselő a kormány további támogatását választotta. Torgyán József vezetésével a Kisgazdapárt jobbra tolódott, 1991 decemberében a választók majd' kétharmada (64%) már jobboldali radikális pártként gondolt a Torgyán vezette Kisgazdákra.[1] 1992 februárjában Torgyán József bejelentette, hogy az FKGP kilép a kormányból és ellenzékbe vonul. Nem sokkal a koalíció felbontása után hirdette meg 1992. április 25-ére a Kisgazdapárt első országos kormányellenes demonstrációját, amelynek a harag napja nevet adta.[2]

A demonstrációt megelőző két hónapban Torgyán József országjárást tartott, amelyen ismertette a párt követeléseit. A követelések először nyilvánosan a szegedi sportcsarnokban rendezett gyűlésen hangzottak el:

  • Az Antall-kormány 1992. szeptember 1-jéig történő lemondása
  • Független szakértői kormány megalakítása az 1994-es választásokig
  • Az Országgyűlés átalakítása alkotmányozó nemzetgyűléssé
  • A határon túli magyarok választójogának megadása
  • Az államszocialista időszakban meghatározó közéleti szerepet játszó személyek büntetőjogi felelősségre vonása
  • A privatizációt és a földkérdést rendező gazdasági törvények megalkotása[2][3]

A Torgyánnal szemben álló kisgazdák sorban elhatárolták magukat a pártelnöktől. A kormányt támogató kisgazdaszervezetek arra hívták fel a polgárokat, hogy tiltakozzanak az FKGP radikalizálódása ellen: álljanak háttal a menetnek, illetve szervezzenek nemzeti összetartozást demonstráló rendezvényeket.[4][5][6] Április közepén csatlakozott a rendezvényhez a korabeli szélsőjobboldal egyik meghatározó szervezete, a Nemzeti Ellenzéki Kerekasztal.[7][8] (A NEKA-n kívül egyetlen szervezet, a Szolidaitás Szakszervezeti Munkásszövetség jelezte csatlakozási szándékát.[9]) Az egyre feszültebb légkörben több kisgazdarendezvényen is elszabadultak az indulatok. Debrecenben Torgyán híveit, Hódmezővásárhelyen és Szegeden a kormányt támogató kisgazdákat távolították el a szervezők.[4][10]

A tüntetés részletes programját az azt megelőző héten tette közzé a Kisgazdapárt. A párt 800 fős rendezőgárdát állított föl és 23 különvonatot rendelt a MÁV-tól, amelyekkel a vidékről érkező tüntetőket tervezték a fővárosba szállítani. A kisgazdák 100 000 demonstráló részvételével számoltak. A részt vevők számára a pártvezetés megtiltotta az alkoholfogyasztást és az erőszakos magatartást. Torgyán észlelte a harag napja elnevezés kedvezőtlen fogadtatását, ezért a demonstráció hivatalos elnevezése a lehetőségek napja lett. A tüntetésre a rendőrség megerősített egységekkel készült.[11]

A harag napja

[szerkesztés]

A korábban megrendelt nagy számú különvonat helyett mindössze hat szerelvény érkezett a fővárosba. A délelőtt 10 órakor a Hősök terén kezdődő tüntetésen 7–8000 ezer tüntető jelent meg. A téren összegyűltek előtt Torgyán József élesen kritizálta az MDF vezette kormány privatizációs gyakorlatát, amely szerinte oka volt az egyre növekvő munkanélküliségnek, a nyugdíjasok éhezésének illetve a parasztság és a városi munkások elszegényedésnek. Megismételte pártja követeléseit a kormány lemondásáról és ügyvezető kormány kinevezéséről, illetve az 1947-es földbirtokviszonyok helyreállítását célzó törvények gyorsított megalkotásáról.[12] A demonstrálók délben indultak el a Hősök teréről az Andrássy úton a Kossuth tér irányába. Az Andrássy út 64. számú ház (későbbi Terror Háza Múzeum) előtt tartott rövid megálláson az egykori szocialista vezetők megbüntetését követelték. A Kossuth térre a kora délutáni órákban érkezett az addigra jócskán megnövekedett, közel 25 000 fősre duzzadt tömeg, amelyben szélsőjobboldali fiatalok is feltűntek.[13][14] A téren Torgyán József felolvasta pártja 25 pontot tartalmazó követeléslistáját, mivel azonban a kormány részéről annak átvételére senki sem jelent meg, így személyesen vitték be az Országházba. A demonstráció zárásaként a rendezők aláírásgyűjtő íveket osztottak szét, amelyeket a párt az országgyűlési képviselő visszahívásáról szóló népszavazás kezdeményezéséhez kívánt felhasználni. Az előzetes várakozásokkal és a felfokozott hangulattal ellentétben a rendezvény jelentősebb konfliktus nélkül zárult le. Az egyetlen atrocitás az eseményt megörökítő Fekete Doboz munkatársát érte, akit az egyik rendező bántalmazott. (A magáról megfeledkezett önkéntest Torgyán József a helyszínen kizárta a pártból.)[13][14]

A Torgyán-párti kisgazdák sikerként értékelték a tüntetést. Torgyán József 200 000 és negyedmillió közöttire becsülte a résztvevők számát, a Rendőrség mindössze 10–12 000-re.[14][15] A konkurens kisgazdaszervezetek elítélték a kormányellenes tüntetést. A kormány részéről Antall József a rendezvény napjának délutánján a Műszaki Egyetemen tartott beszédében Torgyán követeléseit megalapozatlannak, demagógnak és teljesíthetetlennek nevezte. Elítélte a kormányellenes rendezvényt az addigra már az MDF belső jobboldali ellenzékét vezető Csurka István is.[16]

A tüntetés utóélete

[szerkesztés]

A tüntetéssel Torgyán József demonstrálta, hogy egyedül ő képes nagy tömegben megmozgatni a kisgazdák választói bázisát. A demonstráció megerősítette Torgyán vezető szerepét a Kisgazdapártban. A kisgazda pártelnök azonban hiába bizonyult a legerősebbnek a vetélytársak között, mégsem pártja vált az Antall József vezette MDF jobboldali radikális ellenzékévé. A mozgalmon belüli súlyos konfliktus a szervezet további töredezéséhez vezetett. 1992 szeptemberében újabb képviselők hagyták el a párt országgyűlési frakcióját, amely ennek következtében meg is szűnt, így Torgyán József elveszítette azt a lehetőséget, hogy frakcióvezetőként felszólalhasson a parlamentben. A párt képviselői kiszorultak a fontos vitáknak helyet adó parlamenti bizottságokból is, a párt az elkövetkező években mindhiába kísérletezett országgyűlési frakciója újraalapításával. 1993 tavaszán a radikális jobboldali szavazókat sikeresen szólította meg a Csurka István vezetésével és parlamenti frakcióval megalakuló MIÉP, így az FKGP számára kevés hely maradt a politikai jobbszárnyon. A harag napjai tüntetés után az FKGP fokozatosan felhagyott a radikális hangnemmel, ám a gyors iramban balra tolódó közvélemény miatt így sem volt képes népszerűségének jelentős növelésére. Az FKGP tömegtüntetés megszervezésére csak négy év elteltével, 1996-ban vállalkozott újból.

A gyűlésen követelt pontokból egyik sem valósult meg, a képviselők visszahívásáról szóló népszavazási kísérlet elhalt.

Források

[szerkesztés]

Hivatkozások

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Simon János. „A pártok a politikai skálán”, Magyar Hírlap, 1992. március 19., 8. oldal (magyar nyelvű) 
  2. a b Lengyel András György. „Torgyán a kormány lemondását követelte”, Magyar Hírlap, 1992. március 2., 3. oldal (magyar nyelvű) 
  3. M. A. F.. „Torgyán: Mondjon le a kormány!”, Magyar Hírlap, 1992. március 23., 1. oldal (magyar nyelvű) 
  4. a b N. E.. „Megalakult a történelmi kisgazdatagozat”, Magyar Hírlap, 1992. március 30., 4. oldal (magyar nyelvű) 
  5. OS. „Igen Mozgalom: álljanak háttal a menetnek!”, Magyar Hírlap, 1992. április 15., 3. oldal (magyar nyelvű) 
  6. L. A. Gy.. „A nemzeti kisgazdák nem közösködnek a Nemzeti Ellenzéki Kerekasztallal”, Magyar Hírlap, 1992. április 21., 3. oldal (magyar nyelvű) 
  7. H. J.. „Torgyán és a kertbarátok”, Magyar Hírlap, 1992. április 21., 3. oldal (magyar nyelvű) 
  8. Bercsi János. „Romhányiék kiszorultak a harag napjáról”, Magyar Hírlap, 1992. április 22., 5. oldal (magyar nyelvű) 
  9. Matyuc Péter. „Április 25: a lehetőségek napja”, Népszabadság, 1992. április 24., 1. oldal (magyar nyelvű) 
  10. Szombathy Pál. „A kisgazdák demonstrációja az alkotmányos rendet védi (interjú Torgyán Józseffel)”, Magyar Hírlap, 1992. március 31., 5. oldal (magyar nyelvű) 
  11. Sz. Sz.. „Kisgazdák: nem a harag napja lesz”, Magyar Hírlap, 1992. április 25. (magyar nyelvű) 
  12. Szilágyi A. János. „Lemondásra szólítják a kormányt”, Magyar Hírlap, 1992. április 27., 5. oldal (magyar nyelvű) 
  13. a b Krajcsár. „A szelíd harag napja”, Magyar Nemzet, 1992. április 27., 2. oldal (magyar nyelvű) 
  14. a b c K. J. T.. „Kevesen tüntettek Torgyánnal”, Népszabadság, 1992. április 27., 1-3. oldal (magyar nyelvű) 
  15. Sz. P.. „Torgyán: A hatalom arroganciája ellenére ezerszázalékos siker”, Magyar Hírlap, 1992. április 27., 3-4. oldal (magyar nyelvű) 
  16. Sámán. „A kisgazda lehetőségek napján”, Népszava, 1992. április 27., 1-4. oldal (magyar nyelvű)