Flight of Icarus
Iron Maiden Flight of Icarus | ||||
kislemez a Piece of Mind albumról | ||||
B-oldal | I’ve Got the Fire | |||
Megjelent | 1983. április 11. | |||
Formátum | vinyl (7"), CD | |||
Felvételek | 1983. január – március. Compass Point Stúdió, Nassau (Bahama-szigetek) | |||
Stílus | heavy metal | |||
Kiadó | EMI | |||
Szerző | Adrian Smith, Bruce Dickinson | |||
Producer | Martin Birch | |||
Helyezések | ||||
Iron Maiden-kislemez-kronológia | ||||
| ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Flight of Icarus az Iron Maiden brit heavy metal együttes 1983-as Piece of Mind című albumának kislemezen megjelent dala. A nagylemezt felvezető dal a 11. helyig jutott a brit slágerlistán.[1] Ez volt az Iron Maiden első hivatalos kiadványa, melyen Clive Burr távozása után már az új dobos, Nicko McBrain szerepelt. 1990-ben a The First Ten Years box set részeként adták ki újra a kislemezt CD-n.[2]
A Flight of Icarus Adrian Smith gitáros és Bruce Dickinson énekes közös szerzeménye. Először fordult elő a zenekar történetében, hogy olyan Iron Maiden-dal jelent meg kislemezen, melynek szerzői között nem szerepel Steve Harris. A dal szövegét Ikarosz legendája ihlette. A görög mitológia szerint Ikaroszt és apját, Daidaloszt, fogva tartotta Kréta szigetén Minósz király. Hogy megszabaduljanak, Daidalosz szárnyakat fabrikált mindkettőjük számára viasszal összetapasztott madártollakból, hogy elrepülhessenek a szigetről. Miután sikerült felszállni Ikarosz túl közel repült a Naphoz, a viasz megolvadt szárnyain és Ikarosz a tengerbe zuhant, meghalt.[3] Derek Riggs grafikus a kislemez borítóján azt a jelenetet ábrázolta, amikor Ikarosz szárnyai lángra kapnak, csak itt nem a Nap hevétől, hanem a denevérszárnyakon repülő Eddie lángszórójától, aki aztán a földet is felperzseli maga alatt.[4] Ikarosz alakja a borítóképen utalás William Rimmer amerikai festőművész Evening (The Fall of Day) című képére.[5]
A dalhoz Nassauban, a Bahamákon készítettek videóklipet, itt zajlottak a Piece of Mind album stúdiófelvételei. A klipben egyrészt a dal szövegéhez szorosan kapcsolódó jelenetek láthatók, másrészt a zenekar tagjai (leginkább Dickinson és McBrain), ahogy a stúdióban előadják a dalt. Mindez a korabeli videotechnikával, effektekkel megvariálva.
A dal elég ritka madárnak számít a koncerteken: 1983-85 között rendszeresen játszotta az együttes, 1986-tól 2018-ig viszont egyszer sem hangzott el. A Legacy Of The Beast turnén vették elő újra, a dal alatt Ikarosz lufibábuként jelenik meg a díszletben, miközben az énekes Bruce Dickinson, a dal éneklése közben lángokat szór egy, a hátára csatolt lángszóró segítségével.
A kislemez B-oldalára a Montrose együttes 1974-es I’ve Got the Fire című számát dolgozták fel, kapcsolódva a tűz témájához. Az I’ve Got the Fire egy koncertváltozata egyébként már megjelent az Iron Maiden előadásában három évvel korábban a Sanctuary kislemezen, akkor természetesen még Paul Di’Anno hangján.
A kislemez dalai
[szerkesztés]- Flight of Icarus (Adrian Smith, Bruce Dickinson) – 3:49
- I’ve Got the Fire (Ronnie Montrose; Montrose-feldolgozás) – 2:37
Közreműködők
[szerkesztés]- Bruce Dickinson – ének
- Dave Murray – gitár
- Adrian Smith – gitár
- Steve Harris – basszusgitár
- Nicko McBrain – dobok
Források
[szerkesztés]- ↑ UK Official Charts – Iron Maiden: Flight of Icarus (single)
- ↑ Iron Maiden: First Ten Years – Disc 5: Flight of Icarus / The Trooper Archiválva 2016. december 23-i dátummal a Wayback Machine-ben at Discogs.com
- ↑ Flight of Icarus dalszöveg (DarkLyrics.com)
- ↑ Iron Maiden: Flight of Icarus at Discogs.com
- ↑ William Rimmer: Evening (The Fall of Day) Museum of Fine Arts, Boston