Ugrás a tartalomhoz

Abafi Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Abafi Lajos
Született1840. február 11.[1][2]
Nagyjécsa[2]
Elhunyt1909. június 19. (69 évesen)[1][2]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • irodalomtörténész
  • kiadó
  • bibliográfus
  • entomológus
  • lepkekutató
  • történész
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (17/2. parcella, 12. sor, 4. sírhely)
A Wikimédia Commons tartalmaz Abafi Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Abafi Lajos (közismert írói álneve), polgári neve: Aigner Lajos (Nagyjécsa, 1840. február 11.Budapest, 1909. június 19.) magyar irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész, a magyarországi szabadkőművesség történetírója.

Életpályája

1850–1853 között a Stieber-féle kereskedelmi iskola tanulója volt Temesváron. 1854-1868 között könyvkereskedő-segéd Temesváron, Pozsonyban, Pesten és több német városban. 1868-1896 között Pesten önálló üzlete volt. 1859-től számos történeti, irodalomtörténeti és könyvészeti munkát írt. A Kisfaludy Társasághoz külföldről benyújtott pályamunkája, amely a ballada elméletéről szólt, dicséretben részesült. 1869-ben a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert Az elégiáról[3] című művével. 1876-tól a Petőfi Társaság tagja.

1878-ban egyik alapítója volt a Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesületének, amelynek alelnöke, elnöke és hivatalos lapjának szerkesztője lett. Szerkesztette a Magyar Könyvészet-et (1869–1870), a Magyar Könyvesházat (1875–1890), kiadta a Nemzeti Könyvtár (1878–1890) című könyvsorozatot. A Figyelő (1876–1890), a Corvina (1878–1894), a Rovartani Lapok (1895–1899) szerkesztője, 1884-ben megindította a Hazánk című történelmi folyóiratot. Széles körű tevékenységére és munkabírására jellemző, hogy saját művein kívül kb. 3500 ívnyi kéziratot szerkesztett. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott. 1896-ban feladta üzletét, 1901-ben a Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi osztályán vállalt laboránsi[4] állást.

A lepkészet története Magyarországon[5] című munkája az egyetlen, az addig ismert magyar vonatkozású lepkészeti tevékenységeket összefoglaló mű.[6] 1905-től egyre inkább betegeskedett, ismétlődő agyvérzés miatt elveszítette beszélő-, majd látóképességét; 1909-ben meghalt. A halotti anyakönyvbe állami tisztviselőként jegyezték be.[7]

Szabadkőműves pályafutása

Abafi (családi nevén Aigner) Lajost 1870-ben vették fel a Corvin Mátyás páholyba[8], s még ugyanabban az évben legény, majd mester fokra emelték. Páholyában a könyvtárnok, titkár majd a főmesteri posztot is betöltötte, 1896-ban a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy szövetségtanácsának tagja lett[9]. 1900-ban fedezett (kilépett) a páholyból[8].

Legnagyobb teljesítménye a magyarországi szabadkőművesség történetének feldolgozása volt, amelyet a Festetics család dégi kastélyában őrzött dokumentumok alapján végzett el és írt meg németül[10] és magyarul[11], s amely mű ma alapvető forrásmunka ezen a területen.

Jegyzetek

  1. a b Biographies of the Entomologists of the World. Senckenberg German Entomological Institute. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b c d Magyar Irodalmi Lexikon, 1, Abafi Lajos, 1
  3. Abafi 1869
  4. MÉL 1967 ; Más források szerint múzeumi segédőr volt: Bálint 2011
  5. Abafi 1898
  6. 20. századi folytatását ugyanezzel a címmel Szabóky Csaba írta meg (Budapest, 2007)
  7. Varga 1980
  8. a b Palatinus 1939
  9. Berényi 2005
  10. Abafi 1899
  11. Abafi 1900

Főbb művei

Fordításai

  • Vetter Antal emlékiratai (Országos Széchényi Könyvtár kézirattára. Quart. Hung 3030) (A német eredetiből fordította Abafi-Aigner Lajos)
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben 2005-ben

További információk

Források

  • RL 1909: A. Aigner Lajos †. Rovartani Lapok, XVI. évf. 5–6. sz. (1909) 65. o.
  • RL 1910: Csiki Ernő: A. Aigner Lajos, 1840-1909. Rovartani Lapok, XVII. évf. 3–4. sz. (1910) 33–37. o.
  • TTÉ 1940: Abafi Lajos. In Természettudományi Társaság Évkönyve. 1940.  
  • Varga 1980: Abafi Lajos. In Varga Sándor: A Magyar Könyvkereskedők Egyletének alapítása. Budapest: Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete. 1980. ISBN 963 7002 14 6  
  • Szinnyei 1891: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I. (Aachs–Bzenszki). Budapest: Hornyánszky. 1891.  
  • MÉL 1967: Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 1–2. o.  
  • MNéprLex 1977: Magyar néprajzi lexikon I. (A–E). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1977. ISBN 963-05-1286-6  
  • KKMI: Gerencsér Ferenc szerk: Ki kicsoda a magyar irodalomban?: 1000-től 2000-ig. [Budapest]: Tárogató. [2000]. ISBN 963-8607-10-6  
  • Bálint 2011: Bálint Zsolt: Abafi-Aigner Lajos. In Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest: Tarsoly. 2002.  
  • Schöpflin 1909: Schöpflin Aladár: Abafi Lajos. Nyugat, 14. sz. (1909)
  • Berényi 2005: Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Budapest: Argumentum. 2005. 131. o.  
  • Palatinus 1939: Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei II: A magyarországi szabadkőműves páholyok tagjainak névsora 1868-tól 1920-ig. Budapest: Budai-Bernwallner József könyvnyomdája. 1939. 5. o.