Ugrás a tartalomhoz

Kacsafarkú szender

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Mjbmrbot (vitalap | szerkesztései) 2011. január 9., 16:08-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: vi:Macroglossum stellatarum)
Kacsafarkú szender
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Család: Szenderfélék (Sphingidae)
Nem: Macroglossum
Faj: M. stellatarum
Tudományos név
Macroglossum stellatarum
Linnaeus, 1758
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kacsafarkú szender témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsafarkú szender témájú médiaállományokat és Kacsafarkú szender témájú kategóriát.

A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj.

Jellemzői

Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1,8-2,5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.

Életmódja

A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói főképpen galajon táplálkoznak, zöld színűek, világos hosszanti csíkokkal. Lepke alakban telel át.

A kacsafarkú szender,
a petéje,
Fájl:Kacsafarkú szenderhernyó.jpg
a hernyója
és a bábja

Forrás

  • Állat és növényhatározó természetjáróknak
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6