Kacsafarkú szender
Kacsafarkú szender | ||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||
Macroglossum stellatarum Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Kacsafarkú szender témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kacsafarkú szender témájú médiaállományokat és Kacsafarkú szender témájú kategóriát. |
A kacsafarkú szender (Macroglossum stellatarum) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjához tartozó faj.
Jellemzői
Elülső szárnyai barnák, alig észrevehető harántsávokkal, a hátulsók aranysárgák. Az elülső szárny 1,8-2,5 centiméter hosszú. Potrohán feltűnő fekete-fehér farpamacs („kacsafarok”) van. Ennek segítségével kitűnően tudja kormányozni magát, amikor sebes, zúgó repüléssel a virágok között cikázik.
Életmódja
A lepke erdei tisztásokon, erdőszéleken repül, de gyakori a kertekben is. Május és november között 2-3 nemzedéke van. Vándorlepke, hazánk egyes szubmediterrán jellegű területein, például Pécs környékén áttelel és állandó. Napközben látogatja a virágokat, kolibrifélék módjára lebeg előttük, és igen hosszú pödörnyelvével szívja a nektárt. Röpte rendkívül gyors. Hernyói főképpen galajon táplálkoznak, zöld színűek, világos hosszanti csíkokkal. Lepke alakban telel át.
Forrás
- Állat és növényhatározó természetjáróknak
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6