Ugrás a tartalomhoz

Pécsi Eszter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Bináris (vitalap | szerkesztései) 2024. szeptember 3., 17:55-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Magyarok, akikről kisbolygót neveztek el kategória hozzáadva (a HotCattel))
Pécsi Eszter
Pécsi Eszter portréja, Budapesti Mérnöki Kamarai tagsági igazolványán,1931
Pécsi Eszter portréja, Budapesti Mérnöki Kamarai tagsági igazolványán,1931
SzületettPollák Eszter
1898. március 8.
Kecskemét
Elhunyt1975. május 4. (77 évesen)
New York
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
HázastársaFischer József
SzüleiPollák Mór
Szántó Sarolta
Foglalkozásaépítőmérnök
SírhelyeFarkasréti temető (60/21-113)
A Wikimédia Commons tartalmaz Pécsi Eszter témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Pécsi Eszter és Fischer József emléktáblája egykori lakhelyükön

Pécsi Eszter, születési nevén Pollák Eszter[1] (Kecskemét, 1898. március 8.[2]New York, 1975. május 4.) az első magyar mérnöknő.[3]

Élete

Nehéz anyagi körülmények között élő, hétgyermekes zsidó családban született.[3] Szülei Pollák Mór lisztkereskedő és Szántó (Schäfer) Sarolta voltak.

1915 és 1919 között a Technische Hochschule hallgatója volt Berlin-Charlottenburgban. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetem megnyílt a nők előtt, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait.[3] Így Sternberg-Várnay Marianne építész, Máhrer Vilma gépészmérnök és Simonyi-Hajós Irma mellett ő volt az egyike az első négy nőnek, akik a Budapesti Műszaki Egyetemen tanultak.[4]

1920. március 8-án pedig az első magyar mérnöknőként szerezte meg építész oklevelét.[3]

1922. december 3-án Budapest I. kerületében kötött házasságot Fischer Józseffel.[5] Két fiuk született, György és János.

1956-ban a forradalmi bizottság elnökévé választották, ezért 1957-ben elbocsátották akkori munkahelyéről, a KGMTI-től (Kohó-és Gépipari Minisztérium Tervező Irodái),[6] ekkor Bécsbe, majd az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, férje 1964-ben követte őt.[3]

1970-ben súlyos agyvérzés miatt megbénult.[3] Öt év múlva, 1975-ben New Yorkban hunyt el, de hamvait hazahozták, és a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága

1920 és 1930 között a budapesti Guth és Gergely mérnökirodában dolgozott, ahol rövidesen vezető tervező lett. Részt vett a Congres Internationaux d'Architecture Moderne magyar csoportjának munkájában, és statikusként a korszak számos kitűnő építészével működött együtt. 1930 és 1948 között saját irodát tartott fenn.

Eredeti vasbeton szerkezeti megoldásokat tartalmazó tervei közé tartozik többek között a margitszigeti fedett uszoda, a Fiumei úti baleseti kórház, a Kútvölgyi úti kórház, és több modern villa szerkezeti terve.[3]

1949-től először a KGMTI munkatársa, majd statikus főmérnöke volt, mígnem 1957-ben politikai okok miatt felmondtak neki. Ekkor Magyarországot elhagyva 1958-ig Bécsben élt. Itt a Krapfenbauer építészirodában dolgozva ő készítette a statikai terveket az első belvárosi többemeletes parkolóházhoz a Staatsoper mellett. Még ugyanabban az évben New Yorkba költözött, ahol előbb a Farkas & Barron mérnökirodában volt statikus, majd Breuer Marcell-lel is dolgozott a New York-i Egyetem több épületén.

Később a SOM (Skidmore, Owings and Merrill) iroda munkatársa lett, és többek között ő készítette a Hotel Americana, valamint a Columbia Egyetem két toronyházának statikai terveit. 1965-ben elnyerte "Az év legjobb statikusa" címet azért a különleges alapozási módszerért, melyet a Hudson folyó partján épülő toronyházak építéséhez fejlesztett ki.[3]

Jegyzetek

További információk