Kérészek

Kérészek
	Evolúciós időszak: Késő karbon-jelen PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Dán kérész (Ephemera danica)
	Tiszavirág (Palingenia longicauda)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Hatlábúak (Hexapoda);
Osztály:	Rovarok (Insecta);
Alosztály:	Szárnyas rovarok (Pterygota);
Alosztályág:	Ősszárnyúak (Palaeoptera);
Rend:	Ephemeroptera; Hyatt & Arms, 1891
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kérészek témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kérészek témájú kategóriát.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2024. május 15.) ezen a változaton alapul.

A kérészek (Ephemeroptera) a szárnyas rovarok alosztályának legősibb rendje ^[2]. Leghíresebb hazai képviselőik a tiszavirág (Palingenia longicauda) és a dunavirág (Ephoron virgo), a magyar természeti értékek jellegzetes kincsei.^[3]^[4]

Elterjedésük

Ősi taxon lévén képviselői (az Antarktisz kivételével) gyakorlatilag minden szárazföldön megtalálhatók. A csaknem 2500, a 2020-as évekig leírt fajukból mintegy 50 él Magyarországon.

Megjelenésük

5–38 mm hosszú, karcsú testű, gyenge lábú rovarok. Gyenge kitinburkuk miatt a testük törékeny. A hímek első pár lába erősebb, előrenyúló: párzáskor ezzel ragadják meg a nőstényt. Általában két pár szárnyuk van: szárnyaik különösen sűrű, átlátszó erezete a szitakötőkre hasonlít, de az első szárny háromszög alakú, a nem mindig kifejlődő második pedig tojásdad és sokkal kisebb.

Fejükön rövid, fonalas csáppár, három pontszem és két pár összetett szem helyezkedik el. A hímek összetett szemén befűződéssel úgynevezett turbánszem alakul ki. A kifejlett állatok szájszerve csökevényes, mivel a legtöbb imágó rövid életében egyáltalán nem táplálkozik.

Hengeres potrohuk végéről feltűnően hosszú páros fartoldalék (cercus) és közöttük jellemzően egy végfonal (filum terminale) is ered.^[5] Első pár lábukkal előrenyúlva tapogatnak.

Nyugalmi helyzetben szárnyaikat nem tudják összehajtani; azok a test fölött egymáshoz simulnak.

Életmódjuk, élőhelyük

A kérészek lárvaállapota fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat.

Lárváik úgynevezett másodlagos lárvák,^[6] amelyek mindig vízben élnek, a szubimágók és imágók pedig a víz közelében.

Szaporodásuk

Tökéletlen átalakulásuk (hemimetamorfózis), méghozzá úgynevezett prometabólia, ami közben több fejlődési stádiumot járnak végig.^[7]

Nimfaállapot

Miután a nőstények a vízbe hullatták petéiket, azok az aljzatra süllyednek. A lárvaállapot fajtól függően néhány hónaptól 3 évig is tarthat. (Van olyan faj is, amelynél a peteállapot hiányzik, és a megtermékenyített nőstény apró lárvákat tojik a vízbe: Elevenszülő kérész (Cloenon dipterum).)

A potrohuk két oldalán elhelyezkedő tracheakopoltyúkkal lélegeznek.

Táplálkozásuk változatos: egyes fajok inkább a vízben található algákat, szerves törmeléket eszik, más fajok lárvái ragadozók.^[2]^[5]

Szubimágó

A nimfaállapot befejeztével a kifejlett állathoz hasonlító, röpképes, de még nem ivarérett, úgynevezett szubimágó bújik elő a vízből. Ennek márványozott szárnyai színtelenek, potrohnyúlványai rövidek.

Imágó

A szubimágó néhány nap vagy akár csak néhány óra múlva egy vedléssel alakul ivarérett kérésszé. A kérészek a rovarok egyetlen olyan csoportja, amelynek tagjai röpképesen nem vedlenek.^[2]

A kérészéletet sokan a rövid: néhány órás vagy legfeljebb pár napos élet jelképének tekintik. Az ivarérett kérészek túlnyomó többsége valóban ilyen rövid ideig repül, és ezért nem is táplálkozik: tevékenységét a nászra korlátozza. Nászuk tömeges: pirkadatkor vagy szürkületkor párzanak a levegőben, a víz fölött. A nőstények megtermékenyített petéiket a vízbe szórják. A párzás után az elpusztult kérészek tömegesen hevernek a vizek felszínén. Ezek az elpusztult példányok fontos szerepet játszanak a folyók, patakok élővilágában, ugyanis sok halfajnak nyújtanak bőséges táplálékot.

Rendszerezésük

Rend: Kérészek (Ephemeroptera) (Hyatt & Arms, 1891)^[8]

Alrend: Furcatergalia (Kluge, 1993)
- Alrendág: Lanceolata (McCafferty 1991)
  - Család: Ágaskopoltyús kérészek (Leptophlebiidae) (Banks, 1900)
- Alrendág: Palpotarsa (McCafferty, 1998)
  - Család: Behningiidae (Motas & Bacesco, 1937)
- Alrendág: Scapphodonta (McCafferty 1998)
  - Öregcsalád: Potamanthoidea (McCafferty 2004)
    - Család: Potamanthidae (Albarda, 1888)
  - Öregcsalád: Euthyplocioidea (McCafferty, 2004)
    - Család: Euthyplociidae (Lestage, 1921)
  - Öregcsalád: Tarka kérészszerűek (Ephemeroidea)(Latreille, 1810)
    - Család: Tarka kérészek (Ephemeridae) (Leach, 1815)
    - Család: Tiszavirágok (Palingeniidae) (Albarda, 1888)
    - Család: Polymitarcyidae (Banks, 1900)
- Alrendág: Pannota (McCafferty & Edmunds 1979)
- Öregcsalád: Caenoidea (Edmunds & Traver, 1954)
  - Család: Neoephemeridae (Traver, in Needham et al., 1935)
  - Család: Caenidae (Newman, 1853)
- Öregcsalád: Kúszó kérészszerűek (Ephemerelloidea)
  - Család: Kúszó kérészek (Ephemerellidae) (Klapálek, 1909)
  - Család: Leptohyphidae (Edmunds & Traver, 1954)
  - Család: Tricorythidae (Lestage, 1942)
Alrend: Carapacea (McCafferty, 1997)
- Öregcsalád: Baetiscoidea (Banks, 1900)
  - Család: Baetiscidae (Ulmer, 1920)
  - Család: Prosopistomatidae (Lameere, 1917)
Alrend: Pisciformia (McCafferty, 1991)
- Öregcsalád: Üvegszárnyú kérészszerűek (Baetoidea)(Baccetti et al., 1969)
  - Család: Siphlaenigmatidae(Penniket, 1962)
  - Család: Üvegszárnyú kérészek (Baetidae)(Leach, 1815) — Végfonaluk nincs, a második szárny kicsi vagy hiányzik.
- Öregcsalád: Erezett kérészszerűek (Heptagenioidea)(McCafferty, 1997)
  - Család: Isonychiidae (Burks, 1953)
  - Család: Oligoneuriidae Ulmer, 1914)
  - Család: Pseudironidae (McCafferty 1991)
  - Család: Arthropleidae (Balthasar, 1937)
  - Család: Erezett kérészek (Heptageniidae) Needham, 1901)
- Öregcsalád: Siphlonuroidea (Ulmer, 1920)
  - Család: Siphlonuridae Ulmer, 1920)
  - Család: Ameletidae (McCafferty, 1991)
  - Család: Metretopodidae (Traver, in Needham et al., 1935)
  - Család: Acanthametropodidae (Kluge et al. 1995)
  - Család: Ametropodidae (Bengtsson, 1913)
  - Család: Oniscigastridae (Lameere, 1917)
  - Család: Ameletopsidae (Edmunds, 1957)

Egyéb

Jelenleg a kérészek legtöbb faja ismeretlen, mivel sok fajt csak egyetlenegyszer, a felfedezésükkor írtak le. Négy észak-amerikai fajt kihaltnak tartanak. Pl.:

Pentagenia robusta – Eredetileg az Ohio folyó közelében gyűjtötték, de a fajt kihalttá nyilvánították, mivel nem látták az eredeti leírás óta, ami az 1800-as években történt.
Ephemera compar – Colorado-ban gyűjtötték. Annak ellenére, hogy a kolorádói kérészeket intenzíven figyelik, a fajt az elmúlt ötven évben nem gyűjtötték.

Jegyzetek

↑ Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press, 320. o. (1998). ISBN 0-19-510033-6
↑ ^a ^b ^c George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1
↑ http://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/felmerik-a-tiszavirag-rajzasat-382365 Archiválva 2011. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben „Mint ismert, a tiszavirág napjainkban már csak a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán él. A tiszavirág rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség. Nem csoda, hogy ez a rovar egyben a Tisza szimbóluma is.”
↑ Rajzik a dunavirág. ELTE. (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.)
↑ ^a ^b Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X
↑ Ulrich Sedlag: A csodálatos rovarvilág, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982, ISBN 963 231 370 4, 182. oldal
↑ Rovarfiziológia – A rovarok egyedfejlődése PDF, 260. oldal, (Pannon Egyetem, 2010)
↑ Ephemeroptera (The Taxonomicon)

Források

Classis: Parainsecta (Entognatha) – osztálya^{[halott link]} [1]

További információk

Mayfly Lifecycle Video, vimeo.com (videó a kérész életciklusáról)

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[IIBD-1] Hoell, H.V., Doyen, J.T. & Purcell, A.H.. Introduction to Insect Biology and Diversity, 2nd ed.. Oxford University Press, 320. o. (1998). ISBN 0-19-510033-6

[info1-2] George C. McGavin: Rovarok, pókok és más szárazföldi ízeltlábúak. Budapest: Panemex; Grafo. ISBN 963 9090 44 1

[3] ttps://www.szoljon.hu/jasz-nagykun-szolnok/kozelet/felmerik-a-tiszavirag-rajzasat-382365 Archiválva 2011. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben „Mint ismert, a tiszavirág napjainkban már csak a Tisza és mellékfolyói alföldi szakaszán él. A tiszavirág rajzása igen látványos és népszerű, egyedülálló jelenség. Nem csoda, hogy ez a rovar egyben a Tisza szimbóluma is.”

[4] Rajzik a dunavirág. ELTE. (Hozzáférés: 2018. augusztus 20.)

[info2-5] Michael Lohmann: Bogarak, szitakötők, pókok és más ízeltlábúak. Budapest: Panemex Kft. 1997. ISBN 963 9090 00 X

[6] Ulrich Sedlag: A csodálatos rovarvilág, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1982, ISBN 963 231 370 4, 182. oldal

[7] Rovarfiziológia – A rovarok egyedfejlődése PDF, 260. oldal, (Pannon Egyetem, 2010)

[8] Ephemeroptera (The Taxonomicon)

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]