Vladimir Horowitz
Vladimir Horowitz | |
Született | Владимир Самойлович Горовиц 1903. október 1. Kijev |
Elhunyt | 1989. november 5. (86 évesen)[1][2][3][4][5] New York[1] |
Állampolgársága | |
Házastársa | Wanda Giorgina Toscanini (h. 1933) |
Gyermekei | Sonia Horowitz († 1974) |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Halál oka | szívinfarktus |
Sírhelye | Cimitero Monumentale[11] |
Vladimir Horowitz aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Vladimir Horowitz témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Vladimir Horowitz (Владимир Самойлович Горовиц) (magyar fonetikus átírásban Vlagyimir Szamojlovics Horovic) (Kijev, 1903. október 1. – New York, 1989. november 5.) többszörös Grammy- és Primetime Emmy-díjas orosz zongoraművész.
A 20. század egyik legkiemelkedőbb zongoraművésze; az ő színre lépésével nagyban átalakult a zongorázás egésze; elképesztő virtuozitásával, játékának tónusával sokat formált a zenei gondolkodáson is.
Élete
[szerkesztés]Orosz zsidó családban született negyedik, és egyben legfiatalabb gyermekként. Apja óvakodott attól, hogy fiát katonai szolgálatra vigyék, nagy veszélyt jelentett volna ez a fiatal zongorista kezeire, így születési dátumát 1904-re módosították, mely később is feltűnik a róla írott anyagokban.[12] Már kilencévesen a kijevi konzervatóriumban tanult, és már nagyon fiatalon, az 1917-es forradalom után segélykoncerteket adott, ezzel is támogatva a körülötte élőket. A Szovjetunióból először Berlinbe, majd Párizsba ment, végül 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Egy legenda szerint feleségét, aki mellesleg Arturo Toscanini lánya volt (Wanda Toscanini), egy, a Fehér Házban adott koncertje után ismerte meg, aki azonnal beleszeretett Chopin egyik mazurkájának játéka közben.[13]
Karrierje
[szerkesztés]Már a húszas évektől kezdve koncertezett világszerte; New Yorkban, illetve Berlinben egyaránt; játékának egyedisége egyrészt a sebességben volt szembeötlő, illetve hogy improvizatív jelleggel interpretált olyan műveket, mint Csajkovszkij b-moll zongoraversenye, vagy például Liszt Ferenc h-moll szonátája. Repertoárján a teljes romantikus zeneirodalom megtalálható volt; több mint 150 hanglemezt készített. Utolsó koncertjét Hamburgban adta, 1987-ben. Még életében legenda lett.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 18.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2023. szeptember 18.)
- ↑ Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ 15411
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. június 16.)
- ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x https://www.grammy.com/artists/vladimir-horowitz/16847, 2022. június 16.
- ↑ Los Angeles Times (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. június 16.)
- ↑ https://www.arts.gov/honors/medals/vladimir-horowitz-posthumous-award, 2022. június 16.
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2024. május 3.)
- ↑ Vladimir Horowitz Biography. Biography.com. [2013. október 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 9.)
- ↑ Archivált másolat. [2010. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 28.)
Források
[szerkesztés]- Obituary: Wanda Toscanini Horowitz = Independent 1998. augusztus 6.
További információk
[szerkesztés]- The Vladimir Horowitz Website (Fansite)