Gion Nándor

Gion Nándor
Bahget Iskander felvétele
Született	Gion Nándor 1941. február 1. Szenttamás
Elhunyt	2002. augusztus 27. (61 évesen) Szeged
Állampolgársága	jugoszláv
Házastársa	Juba Eszter
Gyermekei	Gion Gábor (1967) Gion Katalin (1972)
Szülei	Gion Mátyás Gallai Teréz
Foglalkozása	író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár
Iskolái	Újvidéki Egyetem (1959-1963)
Kitüntetései	Híd Irodalmi Díj (1973) Déry Tibor-díj (1987) József Attila-díj (1988) Márai Sándor-díj (1997) Magyarország Babérkoszorúja díj (2000)
Sírhelye	Farkasréti temető (27-4-21)
IMDb PORT.hu
A Wikimédia Commons tartalmaz Gion Nándor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Gion Nándor emléktábla Kőbányán

Gion Nándor (Szenttamás, 1941. február 1. – Szeged, 2002. augusztus 27.) József Attila-díjas vajdasági magyar író, újságíró, forgatókönyvíró, tanár; az újvidéki rádió magyar főszerkesztője.

Élete

Iparos családból származott. Szabadkán ipari iskolába járt, majd 1963-ban az újvidéki egyetem magyar nyelv és irodalom szakán szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt az újvidéki magyar rádió ösztöndíjasa volt. Már ekkor megjelentek szépirodalmi alkotásai és írt tudósításokat, recenziókat, kritikákat – tagja lett az Új Symposion nemzedékének.

Végzése után nem ment tanítani, 1963-1983 között újvidéki magyar rádió munkatársaként dolgozott s gyakorlott tollforgatóvá vált. 1963-64-ben katonai szolgálatát töltötte Stipen (Macedóniában). A katonaság után vette feleségül egyetemista társát, Hegedűs-Budánovics Idát, aki 1967-ben – Gábor fiuk születése után néhány héttel – egy tragikus balesetben meghalt. Az anya nélkül maradt kisfiút Gion Nándor szüleire bízta, hogy ők neveljék fel a gyermeket.

Első sikerét az 1968-ban megjelenő Kétéltűek a barlangban című regényével érte el, majd a Testvérem, Joáb 1969-es regényével szintén a Forum Kiadó első díját kapta meg. Tehetsége és párttagsága is közrejátszott abban, hogy 1969-től az Új Symposion szerkesztőségének tagja lett, de sikerült kimaradnia a szerkesztőség későbbi koncepciós jellegű felszámolásából.

1970-ben jelent meg az Engem nem úgy hívnak című ifjúsági regénye, 1972-ben pedig a Postarablók című műve, majd 1973-ban pedig a Híd-díjas Virágos katona című regénye. 1977-ben olyan nagy sikert aratott A kárókatonák még nem jöttek vissza című gyerekregénye, hogy kötelező olvasmány lett az iskolákban (1983-ban film készült belőle), 1982-ben megjelent a mű folytatása, a Sortűz egy fekete bivalyért, amelyet szintén megfilmesítettek 1984-ben.

1979-1982 között a Vajdasági Íróegyesület elnöke, 1983-1985 között az Újvidéki Színház igazgatója volt. 1985-től az újvidéki rádió újságírója, szerkesztője, főszerkesztője. Munkásságára Magyarországon is felfigyeltek: 1987-ben Déry Tibor-díjat, 1988-ban József Attila-díjat kapott.

Jugoszlávia felbomlása idején a rábízott emberek védelme érdekében az utolsó pillanatig kitartott munkahelyén és a pártban, ezért romolhatott meg a kapcsolata egyes jugoszláviai és magyarországi írókkal. 1993 szeptemberében áttelepült Magyarországra családjával együtt. Nem sokkal később Varga Lajos Márton készített vele egy interjút, amely november 6-án jelent meg a Népszabadságban, s amelyben Gion úgy nyilatkozott, hogy be szeretne lépni a szabadkőművesek közé. A beszélgetésnek ugyan nem a szabadkőművesség volt a témája, de a meglepődött interjúkészítő mégis ezt emelte ki: a "Szabadkőműves szeretnék lenni" címet adta az írásnak. (A nyilvános jelentkezés sikeres lett, az írót 1994 januárjában felvették a Deák Ferenc, a Testvériséghez szabadkőműves páholyba.)

1994-ben megjelent az Izsakhár című regénye (2001-ben A Szivárvány harcosa címen film készült belőle). 1996-ban adta ki Mint a felszabadítók című kötetét, az Izsakhár folytatását. 1997-ben jelent meg a családtörténeti munka harmadik része: Ez a nap a mienk, majd 2002-ben a Forrás folyóiratban folytatásokban az Aranyat talált – a regénysorozat negyedik része. A regénytetralógia a Latroknak is játszott közös címet kapta.

Gion Nándor több komoly betegséggel is küzdött – 2002 augusztusában szállították be a szegedi Újklinikára, ahol másnapra meghalt. 2002. szeptember 12-én temették el a budapesti Farkasréti temetőben.

Életművének és személyiségének emlékét a határon túli fiatal alkotókat jutalmazó Gion-ösztöndíj őrzi. A Noran Kiadó vállalta Gion Nándor életművének megjelentetését, köztük a Magyarországon elérhetetlen szövegek kiadását. Szülőhelyén, Szenttamáson megkezdődött az író kultuszának kialakítása, amelynek központja a 2010-ben megnyílt Gion Emlékház.

Művészete

Az 1960-as évek elején nagy változás történt a vajdasági magyar irodalomban: egységesen lépett fel egy viszonylag nagy létszámú fiatal nemzedék, amelyik semmiféle közösséget nem vállalt a korábbi, e nemzedék által provinciálisnak tartott vajdasági magyar irodalommal. Ez az úgynevezett Symposion nemzedék a Képes Ifjúság című lap irodalmi mellékletében jelentkezett, majd 1964-ben a Kontrapunkt című antológiában és ugyanekkor létrehozott folyóiratában, az Új Symposionban mutatkozott be.

A fiatalok később valamelyest „klasszicizálódtak”, de az új eszmék és irányzatok iránti nyitottságukat később is megőrizték. Ennek a nemzedéknek – Tolnai Ottóval együtt – kiemelkedő képviselője volt Gion Nándor. Ő is neoavantgárd kísérletekkel kezdte pályáját, laza időkezelésű, szabad asszociációkban bővelkedő lázadó kötettel indult, de már az 1960-as évek végén kialakította sajátos, elevenen, fordulatosan mesélő elbeszélői módszerét és stílusát. Művei ettől kezdve legtöbbször szülőföldjén, Szenttamáson és környékén játszódnak. Szemléletükre pedig az eleven meséléssel, visszatérő hősökkel, a képtelen és a természetes dolgok, események keverésével létrehozott „dúsított realizmus” jellemző.

A ciklikus történetekben gondolkodó szerző írásainak nagy részében kérdéses, hogy regénynek vagy novellagyűjteménynek tekinthetők-e, ugyanis ismétlődő figurák, helyszínek adják a kötőanyagot munkáihoz. Magyarországi alkotásaiban Hrabalra emlékeztetve megnőtt az anekdota szerepe.

Az életmű domináns része a jugoszláviai és magyarországi rendszerváltások tükre, amely ezért hiánypótlónak tekinthető. Gion Nándornak az aktualitásokon túlnövő és írásainak fennmaradását garantáló tulajdonsága varázslatos elbeszélő művészete.

Gion Nándor sírja Budapesten. Farkasréti temető: 27-4-21.

Művei

1989-ig

• Kétéltűek a barlangban; Forum, Novi Sad, 1968 (Symposion könyvek)
• Testvérem, Joáb; Forum, Novi Sad, 1968
• Engem nem úgy hívnak. Regény; Forum, Újvidék, 1970
• Ezen az oldalon; Forum, Újvidék, 1971 (Symposion könyvek)
• Postarablók. Regény; Móra–Fórum, Bp.–Újvidék, 1972
• Virágos Katona; Forum, Újvidék, 1973 (Jugoszláviai magyar regények)
• Olyan, mintha nyár volna; Forum, Újvidék, 1974 (Symposion könyvek)
• Latroknak is játszott. Virágos katona / Rózsaméz; Forum, Újvidék, 1976 (Jugoszláviai magyar regények)
• A kárókatonák még nem jöttek vissza; Forum, Újvidék, 1977
• Sortűz egy fekete bivalyért; Forum, Újvidék, 1982
• Az angyali vigasság. Novellák; Forum, Újvidék, 1985

1990–2002

• Börtönről álmodom mostanában. Regény; Forum–Szépirodalmi, Újvidék–Bp., 1991
• Izsakhár; Kortárs, Bp., 1994
• Mint a felszabadítók. Elbeszélések; vál., szerk. Domokos Mátyás; Osiris, Bp., 1996 (Osiris könyvtár. Irodalom)
• A vád (filmforgatókönyv, 1996)
• Ez a nap a miénk; Osiris, Bp., 1997
• Jéghegyen, szalmakalapban. Válogatott novellák; vál., szerk. Domokos Mátyás; Osiris, Bp., 1998 (Osiris könyvtár Irodalom)
• Aranyat talált; Osiris, Bp., 2002

2003–

• Mit jelent a tök alsó? Novellák a hagyatékból; szerk. Valcsicsák Dóra; Noran, Bp., 2004
• Latroknak is játszott / Virágos Katona / Rózsaméz / Ez a nap a miénk / Aranyat talált; Noran, Bp., 2007 (Életmű)
• Börtönről álmodom mostanában / Kétéltűek a barlangban / Testvérem, Joáb / Izsakhár; utószó Fekete J. József; Noran, Bp., 2008 (Életmű)
• Az angyali vigasság. 6 regény; Noran Libro, Bp., 2010 (Életmű)
• Műfogsor az égből. Összegyűjtött elbeszélések; szerk., utószó Gerold László; Noran Libro, Bp., 2011 (Életmű)
• Véres patkányirtás idomított görényekkel. Naplók, interjúk és más írások; szerk. Gerold László; Noran Libro, Bp., 2012 (Életmű)
• Gion Nándor; vál., szerk. Horváth Futó Hargita és Kurcz Ádám István; Napkút–PIM–Gion Nándor Emlékház, Bp.–Szenttamás, 2018 (Hang-kép-írás)
• Krisztus katonái a Görbe utcából, A Bengáli Fantomas, Naponta két hamutartó, Virágos katona, Gyönyörű év kezdődött, Jéghegyek fölött, Fülek és fejek, Szivárvány harcosa Budapesten, Ott zöldebb volt az erdő és más művek; szerk., szöveggond. Kurcz Ádám István; Kalota Művészeti Alapítvány–Napkút, Bp., 2019

A Gion-műveknek eddig tizenkét nyelven huszonnyolc átültetése keletkezett, ezek közül tizenegy teljes kötetnek, a többi egy-egy novellájának és a vele készített interjúnak a fordítása. Az Újvidéki Rádió magyar és szerb nyelvű dráma-szerkesztősége és a Magyar Rádió közel félszáz hangjátékot rendezett az író műveiből.

Díjai

• Híd Irodalmi Díj (1973)
• Neven-díj (1984)
• Déry Tibor-díj (1987)
• József Attila-díj (1988)
• Az Év Könyve Jutalom (1991, 1994)
• A Soros Alapítvány Életmű díja (1994)
• Az MTI-PRESS tárcanovella-pályázatának 1. díja (1996)
• Márai Sándor-díj (1998)
• Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2000)

Források

• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Hermann Péter: Ki kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó ISBN 963-8477-64-4
• Kortárs magyar írók
• Balogh István: Gion Nándor elbeszélő stílusa; Szabadkai Munkásegyetem, Szabadka, 1992 (Életjel miniatűrök)
• Kontextus. Összehasonlító irodalomtudományi tanulmányok; szerk. Csányi Erzsébet; Bölcsészettudományi Kar Vajdasági Magyar Felsőoktatási Kollégium, Újvidék, 2007 (Kontextus könyvek)
• Árpás Károly: Az építő-teremtő ember Bába Kiadó, Szeged 2008., http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/az_epito_teremto_ember_gion_nandor_eletmuverol/index.htm
• Árpás Károly: Gion Nándor élete és pályája, https://web.archive.org/web/20130729024958/http://ujkep.net/fex.page:2011-10-25_Gion_Nandor_elete_es_palyaja.xhtml
• Elek Tibor: Gion Nándor írói világa, Noran, Budapest, 2009
• Gerold László: Gion Nándor, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2009
• Horváth Futó Hargita: Gion Nándor. Bibliográfia; Családi Kör, Újvidék, 2010
• Benedek Szabolcs: Gion Nándor és a szabadkőművesség, in: Élet és Irodalom, LVI. évfolyam, 17. szám (2012. április 27.) 13. oldal
• Horváth Futó Hargita: Lokális kontextus, elbeszélői szerepkörök és a szövegek átjárhatósága Gion Nándor opusában; Bölcsészettudományi Kar, Újvidék, 2012 (Teze könyvtár)

További információk

• Gion Nándor a PORT.hu-n (magyarul)
• A szenttamási Kálvária
• A Szív és a Gavanski-féle vízimalom Szenttamáson
• Gion Nándor Emlékház
• Emléktáblát avatnak Gion Nándor írónak, kőbánya.hu, 2013. október 10. (Hozzáférés: 2013. október 16.)
• Gion Nándor. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2012. április 30.)