Lorenzo Lotto

Lorenzo Lotto (Velence, 1480. k. - Loreto, 1556.) olasz reneszánsz festő, a velencei érett reneszánsz képviselője.

Főként Velencében élt, de Bergamóban, Rómában és Trevisóban is alkotott. Valószínűleg Alvise Vivarini tanítványa volt, főként Giovanni Bellini, Raffaelo, Coreggio, Giorgione, Tiziano hatottak rá, de kimutatható Leonardo és Dürer művészetének hatása is. E sok hatás ellenére mégis önállót alkotott, művészete egyéni hangvételű, különösen drámaiságáért szokták dicsérni. Mesterien alkalmazza hideg tónusok átmeneteit, emiatt akár a manierizmus előfutárja is lehet.

Korai művei közül kiemelkedő az 1500 körül keletkezett Szent Jeromos (Louvre), az 1508 körülre datált Madonna szentekkel (Róma, Galleria Borghese).

1520 táján Coreggio hatott rá erősebben, ez elsősorban kompozícióin és a fény-árnyék játékon mutakozik meg. 1526 előtt már végleg Velencében lakott, de számos utat tett még. Ekkor készültek érett művei: *bergamói freskók

Madonna imádkozó szentekkel
Angyali üdvözlet (Recinati, Santa Maria sopra Mercanti)
Krisztus és a házasságtörő nő (Louvre)
A velencei Carmine templom oltárképe Szent Luciával és Keresztelő Szt. Jánossal

Kiváló portéfestő is volt:

Rossi prelátus arcképe (1505, Nápoly, Capodimonte)
Febo da Brescia (Milano, Brera)
Agostoni és Niccolo kettős arcképe (1515, London, National Gallery)
Nő legyezővel (Velence, Accademia)
Lucrezia (London, National Gallery)

Utolsó műveit a világtól visszavonultan, Loretóban készítette:

Melchedisek áldozata
Bemutatás a templomban
Mária mennybemenetele (1550, Ancona, Képtár)

A Szépművészeti Múzeum Mária gyermekével és Assisi Szent Ferenccel valamint Az alvó Apolló, a szétszéledő múzsák és az elröppenő Farma című műveit őrzi, továbbá egy a bergamói San Bartolommeo Mária-oltárához tartozó angyalfiguráját.

Forrás

Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.