Jane Birkin
Jane Birkin | |
Jane Birkin a 2016-os cannes-i fesztiválon | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | Jane Mallory Birkin |
Született | 1946. december 14. (77 éves) London, Anglia |
Elhunyt | 2023. július 16. (76 évesen)[1][2][3] Párizs 6. kerülete[1][2][4][3] |
Sírhely | Montparnasse-i temető |
Házastársa | John Barry (1965–68) Serge Gainsbourg (1968–80) Jacques Doillon (1980–) |
Élettárs |
|
Gyermekei |
|
Pályafutása | |
Iskolái |
|
Híres szerepei | Penelope (A medence) Johnny (Szeretlek, én se téged) és Liz (A szép bajkeverő) |
Műfajok | popzene |
Díjai | |
César-díj | Jelölés:
Legjobb színésznő 1985 A kalóznő 1987 La femme de ma vie legjobb mellékszereplő 1992 A szép bajkeverő |
További díjak |
|
Jane Birkin aláírása | |
Jane Birkin weboldala Jane Birkin IMDb-adatlapja PORT.hu-adatlap | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Jane Birkin témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Jane Mallory Birkin (London, 1946. december 14. –) brit származású, az 1960-as évek vége óta Franciaországban élő színésznő, énekesnő.
Életrajza
Jane Birkin David Birkin tengerészkapitány, a brit haditengerészet főtisztjének és Judy Campbell színésznőnek lánya. Bátyja Andrew Birkin színész és filmrendező, akivel együtt játszott Jacques Doillon A kalóznő című filmjében. Apja második világháborús hős: éjszakánként a Szabad Francia Erők tagjait szállítva Anglia és Normandia között segítette a francia ellenállást, valamint különféle felderítő akciókban vett részt.
Jane Birkin háromszor ment férjhez: először John Barry zeneszerző felesége volt, majd Serge Gainsbourg zeneszerző-énekesé, és végül Jacques Doillon filmrendezőé; mindhárom házasságából egy-egy lánya született: Kate Barry (1967–2013) brit divatfényképész, Charlotte Gainsbourg (1971) francia színésznő és Lou Doillon (1982) francia énekes-dalszerző, színésznő, modell.
Birkin a ’60-as évek lüktető Londonjában tűnt fel, első figyelemre méltó alakítását a Nagyítás című filmben kapta 1966-ban.[9]
1968-ban érkezett Párizsba, a Slogan szereplőválogatására, s noha akkor még nem beszélt franciául, megkapta a női főszerepet. Ekkor találkozott Serge Gainsbourg-gal, aki a pygmalionja lett: ő repítette 1968-ban a slágerlisták élére, az eredetileg Brigitte Bardot részére írt, Je t’aime… moi non plus (Szeretlek, én se – hazánkban többnyire csak Je t’aime-ként ismert) dalt előadó ördögi duett nőtagjaként. A szexuális szabadosság jegyében fogant felvétel botrányt kavart, az olasz, svéd, spanyol, valamint brit (és persze a volt szocialista országok) rádióállomásain le is tiltották (vagy csak csonkítva engedték adásba), azonban a lázadó ifjúság körében sikert aratott. Ez a siker vezette fel az 1969-ben készült a Serge Gainsbourg-Jane Birkin albumot. Az énekesnő gyerekes, fátyolos, időnként zihálónak tűnő hangja, angolos akcentusa azonnal felismerhetővé tette.
Gainsbourg és Birkin 1969-ben kötött házasságot. Az elkövetkező tíz évben mindketten rengeteget forgattak, de Gainsbourg és Birkin sokat szerepelt együtt a médiában is: egyfajta „francia Lennon–Ono páros” lettek. Tizenkét év együttlét után Birkin nem bírta elviselni Gainsbourg züllését, ezért 1980-ban elhagyta őt.
Ekkor ismerkedett össze Jacques Doillon filmrendezővel, akihez feleségül ment. A filmművészetben elismert, azonban komikaként beskatulyázott színésznő e találkozás és közös filmjük, A tékozló lány forgatását követően a művészfilmek felé fordult. Negyedszázaddal később, 2006 márciusában ezt így kommentálta: „Ez volt az első alkalom, hogy egy intellektuálisnak mondott filmet forgató személy rám gondolt. Jacques Doillon olyan filmrendező volt, aki nem ruháim nélkül érdeklődött irántam. Azt mondta nekem: »nyakig begombolva akarom magát, tudni akarom, mi történik a fejében, és azt akarom, hogy idegrohamot okozzon.« Megcsináltam hát A tékozló lányt, és amíg azelőtt népszerű, de üresfejű sztár voltam, ettől kezdve komoly színésznőként tekintettek rám Franciaországban, és olyan filmrendezők kerestek meg, mint Jacques Rivette, Agnès Varda vagy Jean-Luc Godard.”
Színészi és előadói tevékenységének elismeréseként megkapta A Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatát (OBE), Franciaországban pedig a Nemzeti Érdemrend lovagja kitüntető címet.
Jane Birkin inspirálta a Hermès párizsi divatház népszerű Birkin Bag bőr retiküljét[10]
Filmjei
- 1965 – A csábítás trükkje[11] (The Knack …and How to Get It), rendező: Richard Lester
- 1965 – That Finishing Touch, rendező: Julian Symons ("Armchair Mystery Theatre" tévésorozat)
- 1966 – Kaleidoszkóp (Kaleidoscope), rendező: Jack Smight
- 1966 – Nagyítás (Blow-up), rendező: Michelangelo Antonioni
- 1968 – Wonderwall
- 1968 – Recount, rendező: Ken Burley ("Armchair Mystery Theatre" tévésorozat)
- 1969 – Slogan,, rendező: Pierre Grimblat
- 1969 – Les chemins de Katmandou,, rendező: André Cayatte
- 1969 – A medence (La Piscine), rendező: Jacques Deray
- 1970 – Trop petit mon ami, rendező: Eddy Matalon
- 1970 – Sex Power, rendező: Henry Chapier
- 1970 – Alba Pagana, rendező: Ugo Liberatore
- 1970 – Cannabis, rendező: Pierre Koralnik
- 1971 – 19 djevojaka i Morar, rendező: Milan Kosovac
- 1971 – Romance of a Horsethief, rendező: Abraham Polonsky
- 1971 – Melody, rendező: Jean-Christophe Averty (tévéfilm)
- 1972 – Trop jolies pour être honnêtes, rendező: Richard Balducci
- 1973 – Dark Places, rendező: Don Sharp
- 1973 – Don Juan, avagy: Don Juan, ha nő lett volna (Don Juan ou Si Don Juan était une femme…), rendező: Roger Vadim
- 1973 – La morte negli occhi del gatto, rendező: Antonio Margheriti
- 1973 – La projection privée, rendező: François Leterrier
- 1974 – Birkanyírás (Le nouton enragé), rendező: Michel Deville
- 1974 – Ahová lépek, ott fű nem terem (La moutarde me monte au nez), rendező: Claude Zidi
- 1974 – Bons baiser de Tarzan, rendező: Pierre Desfons (tévéfilm)
- 1974 – Comment réussir quand on est con et pleurnichard, rendező: Michel Audiard
- 1975 – Sérieux comme le plaisir, rendező: Robert Benayoun
- 1975 – La Course à l'échalote, rendező: Claude Zidi
- 1975 – Catherine et Cie, rendező: Claude Zidi
- 1975 – Sept morts sur ordonnance, rendező: Jacques Rouffio
- 1976 – Szeretlek, én se (Je t'aime… moi non plus), rendező: Serge Gainsbourg
- 1976 – Bruciati da cocente passione, rendező: Giorgio Capitani
- 1976 – Le diable au cœur, rendező: Vernard Queysanne
- 1977 – Esta noche, fiesta, (tévésorozat epizód)
- 1977 – Az állat (L’animal), rendező: Claude Zidi
- 1978 – Halál a Níluson (Mort sur le Nil), rendező: John Guillermin
- 1979 – Au bout du banc, rendező: Peter Kassovitz
- 1979 – Melancholy Baby, rendező: Clarisse Gabus
- 1979 – La miel, rendező: Pedro Masó
- 1980 – A tékozló lány (La fille prodigue), rendező: Jacques Doillon
- 1981 – Egon Schiele – Exzesse, rendező: Herbert Vesely
- 1981 – Rends-moi la clé!, rendező: Gérard Pirès
- 1982 – Nyaraló gyilkosok (Evil Under the Sun), rendező: Guy Hamilton
- 1982 – Nestor Burma, détective de choc, rendező: Jean-Luc Miesch
- 1982 – Scarface, rendező: Serge Gainsbourg (rövidfilm)
- 1983 – L'ami de Vincent, rendező: Pierre Granier-Deferre
- 1983 – Földi szerelem (L'amour par terre), rendező: Jacques Rivette
- 1983 – El az útból, nincs semmi látnivaló![12] (Circulez y a rien à voir), rendező: Patrice Leconte
- 1984 – A kalóznő (La pirate), rendező: Jacques Doillon
- 1984 – A testőr (Le garde du corps), rendező: François Leterrier
- 1985 – Le neveu de Beethoven, rendező: Paul Morrissey
- 1985 – Leave All Fair, rendező: John Reid
- 1985 – La fausse suivante, rendező: Patrice Chéreau (tévéfilm)
- 1985 – La femme de ma vie, rendező: Régis Wargnier
- 1985 – Dust, rendező: Marion Hänsel
- 1987 – Comédie !, rendező: Jacques Doillon
- 1987 – Jane Agnès V.-től (Jane B. par Agnès V.), rendező: Agnès Varda
- 1987 – Kung-fu mester (Kung-Fu Master), rendező: Agnès Varda
- 1987 – Vigyázz jobbról - egy mennyei hely a földön (Soigne ta droite), rendező: Jean-Luc Godard
- 1988 – Mer de Chine: Le pays pour mémoire, rendező: Jacques Perrin (tévéfilm)
- 1990 – Apus emlékei (Daddy Nostalgie), rendező: Bertrand Tavernier
- 1990 – L’ex-femme de ma vie, rendező: Josée Dayan (tévéfilm)
- 1991 – A szép bajkeverő (La belle noiseuse), rendező: Jacques Rivette
- 1991 – Red Fox, rendező: Ian Toynon (tévésorozat)
- 1995 – Les cent et une nuits de Simon Cinéma, rendező: Agnès Varda
- 1995 – Noir comme le souvenir, rendező: Jean-Pierre Mocky
- 1997 – Megint a régi nóta (On connaît la chanson), rendező: Alain Resnais
- 1997 – Quand le chat sourit, rendező: Sabine Azéma (tévéfilm)
- 1998 – Író és hős (A Soldier's Daughter Never Cries), rendező: James Ivory
- 1999 – Az utolsó ősz (The Last September), rendező: Deborah Warner
- 2000 – Cinderella, rendező: Beeban Kidron (tévéfilm)
- 2001 – A nap királynője (Reines d'un jour), rendező: Marion Vernoux
- 2001 – Ceci est mon corps, rendező: Rodolphe Marconi
- 2002 – Merci Docteur Rey, rendező: Andrew Litvack
- 2003 – Mariées mais pas trop, rendező: Catherine Corsini
- 2006 – A Déltenger hősei (Aventuriers des mers du Sud), rendező: Daniel Vigne (tévéfilm)
- 2007 – La tête de maman, rendező: Carine Tardieu
- 2007 – Boxes, rendező: Jane Birkin
- 2008 – Bunker, rendező: Manuel Schapira
Lemezek
- 1969 – Jane Birkin – Serge Gainsbourg (SG)[13]
- 1973 – Di Doo Dah
- 1975 – Lolita Go Home (SG)
- 1978 – Ex-Fan des Sixties (SG)
- 1983 – Baby Alone in Babylone (SG)
- 1987 – Lost Song (SG)
- 1987 – Jane Birkin au Bataclan *[14] (SG)
- 1990 – Amour des Feintes (SG)
- 1992 – Intégral Casino de Paris *
- 1996 – Version Jane
- 1996 – Intégral Olympia *
- 1998 – The Best Of **[15]
- 1999 – À la légère
- 2002 – Arabesque
- 2004 – Rendez-vous
- 2006 – Fictions
- 2008 – Enfants d'hiver
Egyéb
1991 márciusában Jane Birkin néhány nap leforgása alatt vesztette el volt férjét, Serge Gainsbourg-ot (március 2.) és apját, David Birkint (március 7.), aki 78 éves volt, mindkettőjük temetésére ugyanaznap került sor.
Megjegyzés
- ↑ a b Jane Birkin est morte à l’âge de 76 ans. Le Parisien, 2023. július 16.
- ↑ a b Jane Birkin, chanteuse et comédienne, est morte à l’âge de 76 ans. Le Monde. (Hozzáférés: 2023. július 16.)
- ↑ a b Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2023. augusztus 19.)
- ↑ Actu.fr (francia nyelven)
- ↑ PREX1510485D
- ↑ Annonce des remises de décoration «Printemps 2018». Embassy of France, Tokyo. (Hozzáférés: 2022. január 18.)
- ↑ REMISE DE DÉCORATIONÀ MME JANE BIRKIN. Embassy of France, Tokyo, 2018. június 18. (Hozzáférés: 2022. január 22.)
- ↑ MICA2211342A
- ↑ A „Nagyítás” egyik mellékszereplőjeként Birkin azzal vált híressé, hogy ő volt az első színésznő a brit filmtörténetben, aki megmutatta fanszőrzetét.
- ↑ 2006-ban Birkin elmesélte, hogy a táska hírneve túlszárnyalta őt: „Most, amikor a lányom (Charlotte Gainsbourg színésznő) Amerikába megy, megkérdik tőle, hogy valóban a táska lánya-e?” (Times, 2006. augusztus 11.)
- ↑ Kivastagítva a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: [1]), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
- ↑ Forgalmazták A zsaru nem tágít címmel is.
- ↑ (SG) Az album anyagát Serge Gainsbourg írta
- ↑ * Koncertfelvétel
- ↑ ** Válogatás
További információ
- Hivatalos oldal
- Jane Birkin a Facebookon
- Jane Birkin a PORT.hu-n (magyarul)
- Jane Birkin az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)
- Jane Birkin az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Jane Birkin a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Jane Birkin az AlloCiné weboldalán (franciául)
- Jane Birkin Pictures. Fanpix.Net (fanpix.famousfix.com). (Hozzáférés: 2021. szeptember 27.)
- Jane Birkin honlapja (fr & eng)
- Néhány fotó a Birkin-Gainsbourg párosról