Vlagyivosztok

	Vlagyivosztok (Владивосток)
	Kikötő
; Vlagyivosztok címere	; Vlagyivosztok zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Tengermelléki határterület
Alapítás éve	1860
Polgármester	Igor Szergejevics Puskarjov
Irányítószám	690000–690999
Körzethívószám	423
Testvérvárosok	Lista Niigata; San Diego; Juneau; Tacoma; Akita; Puszan; Hakodate; Talien; Vonszan; Manta; Vlagyikavkaz; Kota Kinabalu; Incshon; Hải Phòng; Makati; Sanghaj; San Francisco; Chinvali; Yanbian Korean Autonomous Prefecture; Pohang; Ho Si Minh-város; Harbin;
	Népesség
Teljes népesség	591 628 fő (2024. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Terület	561,54 km²
Időzóna	VLAT (UTC+10)
	Elhelyezkedése
	Vlagyivosztok Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°EKoordináták: é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°E
	Vlagyivosztok Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
	Vlagyivosztok weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyivosztok témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2019. május 26.) ezen a változaton alapul.

Vlagyivosztok (oroszul: Владивосток, latin betűvel, angolos átírással: Vladivostok) a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve egy beszédes név, orosz jelentése: Urald a Keletet.

Éghajlat

Vlagyivosztok éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Átlagos max. hőmérséklet (°C)	−8,1	−4,2	2,2	9,9	14,8	17,8	21,1	23,2	19,8	12,9	3,1	−5,1	9,0
Átlagos min. hőmérséklet (°C)	−15,4	−11,6	−4,9	2,0	6,7	11,1	15,6	17,7	13,1	5,9	−3,8	−11,9	2,1
Átl. csapadékmennyiség (mm)	14	15	27	48	81	110	164	156	119	59	29	18	840
Havi napsütéses órák száma	178	184	216	192	199	130	122	149	197	205	168	156	2096
Forrás: Pogoda.ru.net

Vlagyivosztok extrém éghajlati jellemzői
Hónap	Jan.	Feb.	Már.	Ápr.	Máj.	Jún.	Júl.	Aug.	Szep.	Okt.	Nov.	Dec.	Év
Rekord max. hőmérséklet (°C)	5,0	9,9	15,5	24,1	29,5	31,8	33,6	32,6	30,0	23,4	17,5	9,4	33,6
Rekord min. hőmérséklet (°C)	−31,4	−28,9	−21,3	−8,1	−0,8	3,7	8,7	10,1	1,3	−9,7	−20,0	−28,1	−31,4
Forrás: Pogoda.ru.net

Általános információ

Területe 561 km². Lakossága: 587 ezer fő (2005); 592 034 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és a Zolotoj Rog (Aranyszarv)-öböl partján, a Transzszibériai vasútvonal végállomása. Közigazgatásilag járási jogú város, amely 5 kerületre (rajon) oszlik:

Leninszkij (148,7 ezer lakos)
Pervomajszkij (153,2 ezer lakos)
Pervorecsenszkij (135,3 ezer lakos)
Szovjetszkij (92 ezer lakos)
Frunzenszkij (57,6 ezer lakos)

Történelmi áttekintés

Területe 1858-ban került orosz fennhatóság alá (Aiguni szerződés). 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után), és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról. Ezt 1860-ban hozták létre és Vlagyivosztoknak nevezték el (a név jelentése: urald a Keletet, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odesszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor készült el a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.

Az oroszországi polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát. 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a Brezsnyev–Ford csúcstalálkozót. Lakossága gyorsan növekedett, 20 év alatt megduplázódott (1956 és 1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt). 1992-ben 648 ezer lakosa volt, lakossága azóta folyamatosan csökken a hivatalos adatok szerint, bár jelentős az illegálisan a városban tartózkodó kínaiak száma.

Gazdaság

Vlagyivosztok a Távol-Kelet jelentős ipari központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Legjelentősebb iparága a hajógyártás. Az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Jelen van a szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja, és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amuri-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (sós tengervíz, gyógyiszap), szanatóriumok egész sorával.

Közlekedés

A városnak nagy katonai és polgári kikötője van. A várostól 40 km-re északra található a Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér. A nagyobb városokkal vasút köti össze. Itt van a Transzszibériai vasútvonal végállomása.

Oktatás

A Távol-keleti Állami Egyetem (Дальневосточный государственный университет) [1] 1899-ben létesült, majd miután a harmincas években megszüntették, 1956-ban nyílt meg újra. Ez az egyetem a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő hatalmas terület egyetlen klasszikus tudományegyeteme. A hallgatók száma 20 000 körül van.

További 5 egyetem található még a városban (műszaki, tengerészeti, orvosi, 2 gazdasági). A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.

Látnivalók

A város fölé magasodó Kresztovaja-dombon a szovjet időkben a világ legnagyobb Lenin-szobrát akarták felállítani, de nem készült el. A 2010-es években Alekszej Scsepin helyi üzletember a Csurkin-félszigeten két hektár földeet adományozott egy gigászi Krisztus-szobor felállítására. Elkészítésével a hatalmas, de borzalmas művészi minőségű szobrairól ismert orosz művészt, Zurab Cereteli bízták meg, és ő 2013-ban készült el annak tervével. A szobor Krisztus korára utalóan 33 méter magas szobrot egy 50 méteres, kápolna alakú talapzatra állítnák, tehát a nagy mű összesen 80 méter magas lenne. Megépítését 2015-ben több mint 15 millió dollárra becsülték, végül nem lett belőle semmi. 2019-ben már egy másik, 68 méter magas Krisztus-szobrot kezdtek tervezni — Lenin szobrához hasonlóan a Kresztovaja-dombra.^[3]