Vlagyivosztok

	Vlagyivosztok (Владивосток)
	Kikötő
Vlagyivosztok címere; Vlagyivosztok címere	; Vlagyivosztok zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Oroszország
Föderációs alany	Tengermelléki határterület
Alapítás éve	1860
Polgármester	Igor Szergejevics Puskarjov
Irányítószám	690000–690999
Körzethívószám	423
Testvérvárosok	Lista Niigata; San Diego; Juneau; Tacoma; Akita; Puszan; Hakodate; Talien; Vonszan; Manta; Vlagyikavkaz; Kota Kinabalu; Incshon; Hải Phòng; Makati; Sanghaj; San Francisco; Chinvali; Yanbian Korean Autonomous Prefecture; Pohang; Ho Si Minh-város; Harbin;
	Népesség
Teljes népesség	591 628 fő (2024. jan. 1.)
	Földrajzi adatok
Terület	561,54 km²
Időzóna	VLAT (UTC+10)
	Elhelyezkedése
	Vlagyivosztok Pozíció Oroszország térképén
	é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°EKoordináták: é. sz. 43° 06′ 54″, k. h. 131° 53′ 07″43.115000°N 131.885278°E
	Vlagyivosztok Pozíció a Tengermelléki határterület térképén
	Vlagyivosztok weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Vlagyivosztok témájú médiaállományokat.

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2018. június 2.) ezen a változaton alapul.

Vlagyivosztok (oroszul: Владивосток, latin betűvel, angolos átírással: Vladivostok) a Tengermelléki határterület székhelye, az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági, kereskedelmi és közlekedési központja. A város neve egy beszédes név, orosz jelentése: Urald a keletet.

Általános információ

Területe 561 km². Lakossága: 587 ezer fő (2005); 592 034 fő (a 2010. évi népszámláláskor).^[2]

Jelentős kikötőváros a Nagy Péter-öböl és a Zolotoj Rog (Aranyszarv)-öböl partján, a Transzszibériai vasútvonal végállomása. Közigazgatásilag járási jogú város, amely 5 kerületre (rajon) oszlik:

Leninszkij (148,7 ezer lakos)
Pervomajszkij (153,2 ezer lakos)
Pervorecsenszkij (135,3 ezer lakos)
Szovjetszkij (92 ezer lakos)
Frunzenszkij (57,6 ezer lakos)

Történelmi áttekintés

Területe 1858-ban került orosz fennhatóság alá (Aiguni szerződés). 1859-ben Kelet-Szibéria főkormányzója, Nyikolaj Muravjov-Amurszkij utazott erre, ő nevezte el az öblöt (a konstantinápolyi Aranyszarv-öböl után) és ő rendelkezett egy katonai őrhely alapításáról, melyet 1860-ban hoztak létre és Vlagyivosztoknak neveztek el (a név jelentése: uralkodj Keleten, hasonló módon kapta nevét Vlagyikavkaz is). 1862-ben a telepet szabadkikötővé nyilvánították. 1871-ben ide helyezték át a szibériai hadiflottát, és még ebben az évben lefektették a Sanghajjal és Nagaszakival kapcsolatot teremtő tenger alatti távíróvezetéket. 1879-től rendszeres gőzhajójáratok kötik össze Odeszával és Szentpétervárral. 1880-ban nyilvánították várossá. 1897-től vasútvonal köti össze Habarovszkkal, 1903-tól pedig Moszkvával (ekkor épült meg a Transzszibériai vasútvonal). Az 1905-ös forradalom után sokáig munkásmegmozdulások színhelye, melyekben a Csendes-óceáni flotta matrózai is részt vettek.

Az oroszországi polgárháború során számos alkalommal cserélt gazdát, 1918 áprilisában az antant intervenciósai szálltak itt partra, majd 1921 májusától 1922. október 25-éig japán megszállás alatt volt. 1938 óta a Tengermelléki határterület központja.

A második világháború után stratégiai jelentősége megnőtt, hamarosan az egyik legnagyobb orosz hadikikötőt alakították itt ki, ezért 1958-1992 között a külföldiek számára zárt város volt. 1974 novemberében itt tartották a Brezsnyev-Ford csúcstalálkozót. Lakossága gyorsan növekedett, 20 év alatt megduplázódott (1956-1976 között 265 ezerről 521 ezerre nőtt). 1992-ben 648 ezer lakosa volt, lakossága azóta folyamatosan csökken a hivatalos adatok szerint, bár jelentős az illegálisan a városban tartózkodó kínaiak száma.

Gazdaság

Vlagyivosztok a Távol-Kelet jelentős ipari központja, a rendszerváltás óta az Oroszországba érkező távol-keleti tőke jelentős részét itt fektetik be. Legjelentősebb iparága a hajógyártás, az 1885-ben alapított Dalzavod hajógyár egyben hajójavítással is foglalkozik, itt tartják karban az orosz Csendes-óceáni flottát. Az élelmiszeripart elsősorban a hal- és egyéb tengeri állatok feldolgozása (Dalriba), a konzervipar képviseli, de hús- és malomipara szintén számottevő. Szerszámgép-, szivattyú-, bányagép- és rádiógyártás. Kikötője főként a Japánból érkező importot (elektronikai cikkek, gépjárművek) fogadja és nyersolajat, szenet, gabonát exportál. Az Amur-öböl partvidéke jelentős üdülőövezet (magas sótartalmú tengervíz, gyógyiszap) szanatóriumok egész sorával.

Közlekedés

A városnak nagy katonai és polgári kikötője van. A várostól 40 km-re északra található a Vlagyivosztoki nemzetközi repülőtér. A nagyobb városokkal vasút köti össze. Itt van a Transzszibériai vasútvonal végállomása.

Oktatás

A Távol-keleti Állami Egyetem (Дальневосточный государственный университет) [1] 1899-ben létesült, majd miután a harmincas években megszüntették, 1956-ban nyílt meg újra. Ez az egyetem a Bajkál-tótól a Csendes-óceánig elterülő hatalmas terület egyetlen klasszikus tudományegyeteme. A hallgatók száma 20 000 körül van.

További 5 egyetem található még a városban (műszaki, tengerészeti, orvosi, 2 gazdasági). A város az orosz oceanográfia egyik központja, jelentős óceánkutatási bázissal.