Atlanti tőkehal
 | ||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||
| Gadus morhua Linnaeus, 1758 | ||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||
|
| ||||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||
 Élőhelye | ||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Atlanti tőkehal témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Atlanti tőkehal témájú médiaállományokat és Atlanti tőkehal témájú kategóriát. |
Az atlanti tőkehal (Gadus morhua) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a tőkehalalakúak (Gadiformes) rendjébe és a tőkehalfélék (Gadidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Az atlanti tőkehal legfőbb elterjedési területe az Észak-Atlanti-óceán és a Jeges-tenger. Nyugaton az Ungava-öböltől és Új-Fundlandtól az Észak-Karolina-i Hatteras-fokig; keleten pedig a Barents-tenger-i Spitzbergáktól és Medve-szigettől délre a Vizcayai-öbölig honos. A hal Grönland és Izland körül is gyakori.
Alfajai
- Gadus morhua maris-albi
- Gadus morhua morhua
- Gadus morhua kildinensis
Megjelenése
Ennek a halnak a teste megnyúlt, áramvonalas, feje erőteljes, hosszú. 51-55 csigolyája van. Szemének átmérője rövidebb, mint a szájnyílás oldalról nézve. Felső állkapcsa előreugrik, állán erőteljes tapogatószál látható. Oldalvonala a 2. hátúszó alatti részig ívben görbült, azután egyenesen folytatódik. Három, szorosan egymás mellett elhelyezkedő hátúszójának széle lekerekített. Hossza az Atlanti-óceán északnyugati részén maximum 2 méter, súlya 95-96 kilogramm, míg az Északi-tengerben hossza 80 centiméter körüli (6-10 éves korban). 31-74 centiméteresen számít felnőttnek. Háti része barnás, zöldes vagy szürkés. Oldalai világosabbak vagy ezüstösek.
Életmódja
Az atlanti tőkehal a parti vizektől 600 méter mélységig (esetenként mélyebben is, de leginkább 150-220 méter között) fordul elő, a tengerfenék közelében és a nyílt vízben egyaránt. A fiatal halak gyakran sekély vizekben tartózkodnak, ahol bőven van tengerinövényzet, kavicsok és rések, ahová elbujanak a ragadozók elől. A legtöbb törzs ívása tavaszra esik (4-6 Celsius fokos vízhőmérsékleten). Az atlanti tőkehal a tengerfenék apró állataival táplálkozik, néha saját fajtársát is felfalja. Nem vándorol élőhelyétől 200 kilométernél távolabbra.
Legfeljebb 25 évig él.
Felhasználása
Ez a halfaj igen értékes az ipari mértékű halászat számára. A sporthorgászok is kedvelik. Az atlanti tőkehalat tenyésztik is. Frissen, fagyasztva, sózva, füstölve vagy szárítva árusítják. Sülve, főve fogyasztható.
Források
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Gadus morhua (angol nyelven). ucd.ie. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
További információk
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
- A faj adatlapja a FishBase oldalán. FishBase. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
- Atlantic Cod Gadus morhua Linnaeus, 1758. BioLib.cz. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
- Atlantic cod (Gadus morhua) (angol nyelven). ARKIVE. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)
- Gadus morhua (angol nyelven). Encyclopedia of Life. (Hozzáférés: 2011. szeptember 28.)