Ete (Magyarország)
Ete | |||
Református templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Magyarország | ||
Régió | Közép-Dunántúl | ||
Vármegye | Komárom-Esztergom | ||
Kistérség | Kisbéri | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Rohonczi László (FIDESZ-KDNP)[1] | ||
Irányítószám | 2947 | ||
Körzethívószám | 34 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 581 fő (2023. jan. 1.)[2] | ||
Népsűrűség | 27,75 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 20,61 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 47° 31′ 54″, k. h. 18° 04′ 19″47.531689°N 18.072011°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 54″, k. h. 18° 04′ 19″47.531689°N 18.072011°E | |||
Ete weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Ete témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ete község Komárom-Esztergom megyében a kisbéri kistérségben található.
Fekvése
A megye délnyugati részén a Kisbér-Igmándi medence déli peremén fekszik, a Súri-Bakonyalja kistáj határán.A 13. számú főút (Komárom-Kisbér) mellett található Kisbértől 6 km-re. Az M1-es autópályától 16 km-re van. Vasútállomással rendelkezik a Tatabánya–Pápa-vasútvonalon (itt 2007. március 4-én megszűnt a személyforgalom), de Kisbérnél elérhető a Székesfehérvár–Komárom-vasút is.
Területe patakvölgyekkel taglalt hullámos síkság. A Csépi ér a Concóba fut Ény felé. A lakosság vezetékes vízellátását tatabányai karsztvíz (táv)vezetékkel biztosítják. Felszíni közetei: agyagmárgával kevert laza üledékek: homok, agyag, lösz. Talaja csernozjom barna erdőtalaj keverve réti öntéstalajjal. Éghajlatilag a nedves kontinentális mérsékelten száraz és és mérsékelten hűvös altipusába tartozik. Éves középhőmérséklete: 9,7 °C fok., a csapadékátlaga 650 mm, az uralkodó széliránya: északnyugati.
Története
Már a bronzkorban lakott hely. Első írásos emléke 1250-ben Ethe. Az Árpád korban királyi csőszök, kirtályi hírnökök, Szolgagyőr várának népe lakta. A 16. században az Akay, Jakabfy, az Örkényi család, illetve Bíró János, Csepi Benedek és Vas János birtokolták.
A törökök megjelenéséig több nemesi család is osztozott rajta, majd 1529-ben a környékbeli településekhez hasonlóan Ete is elpusztult. 1648-tól protestánsokkal népesült be a falu, mely ezt követően rohamos fejlődésnek indult. Az 1710-es pestis járványnak mintegy háromszáz falubeli esett áldozatul, de fejlődése ennek ellenére töretlen volt. A falu kedvező természeti adottságai jó feltételeket biztosítottak a földműveléshez, szőlőtermesztéshez és állattenyésztéshez. Az eteiek az 1930-as években már több mint 4000 holdon gazdálkodtak, a 2. világháború után, 1959-ben létrehozták helyi termelőszövetkezetüket, a "Kossuth" TSz-t. A TSz. 1979-ben egyesült a kisbéri "Virágzó" TSz-szel. 1991-től újra önállóan gazdálkodott. A volt szövetkezet ágazatai a rendszerváltás óta gazdasági társaságokként működnek. Jelenleg az Ete-Agro Kft, az Állért Kft működik itt.
Nevének eredete
Ete neve a legtöbb magyar településnévhez hasonlóan egyszerűen egy személynévből származik. Az Ete személynévre a 12. századból, Ete település nevére pedig a 13. századból származik a legrégibb ismert írásos emlék.[3]
Egy legenda szerint[forrás?] Attila hun fejedelmet e falu határában temették el, és az Ete helynév az ő nevéből származik (Attila = Etele).
Jelene
A lakosság ellátását 1945 előtt szatócsboltok, 1949-től az FMSz, 1949-től a Kisbér és Vidéke ÁFÉSZ illetve 1990 óta kiskereskedők biztosítják.
1977. április 1-jétől Hánta községgel együtt a Kisbér székhelyű nagyközségi közös tanácshoz osztják be, annak társközségeként. 1986-ban, Kisbér várossá nyilvánításával egyidejűleg az új városhoz csatolják. 1990-től lett ismét önálló. 1948 előtt a reformátusok által 1648 létesített és működtetett elemi népiskolája volt. 1975-ig nyolcosztályos általános iskolája volt. Ettől kezdődően a felsősöket Kisbér fogadta, az alsó tagozatosok helyben maradtak. Az alsó tagozat 1992-ben két tanulócsoporttal és két tanítóval önállósult. Művelődési háza a volt tanítói lakásban kapott helyet. Itt könyvtár is működik. Az orvosi ellátást Kisbéren biztosítják. 1992 óta fogorvos is működik a faluban.
Nevezetességei
- népi lakóházak.
- református templom,
- rendezvények:
- Májusi majális
Jegyzetek
- ↑ Ete települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
- ↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
- ↑ Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I. (A–K). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4568-3
Irodalom
- Bárdos Dezső: Fejezetek Komárom történetéből, mai életéből. Komárom, 1969. (kézirat)
- Magyarország megyei kézikönyvei Komárom-Esztergom megye ALFADAT-(CEBA Szekszárd,1998) ISBN 963-9089-00-1