„20. zongoraverseny (Mozart)” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
31. sor: | 31. sor: | ||
* Hutchings, A. [[1997]].'' A Companion to Mozart's Piano Concertos'', Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3 |
* Hutchings, A. [[1997]].'' A Companion to Mozart's Piano Concertos'', Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3 |
||
* Girdlestone, C. M. ''Mozart's Piano Concertos''. Cassell, London. |
* Girdlestone, C. M. ''Mozart's Piano Concertos''. Cassell, London. |
||
* Mozart, W. A. ''Piano Concertos Nos. 17-22 |
* Mozart, W. A. ''Piano Concertos Nos. 17-22 teljes partitúra''. Dover Publications, New York. |
||
* [[RTV Részletes]], [[2006]]. évfolyama, [[Magyar Rádió]] Zrt. HU ISSN 1418-3544 |
* [[RTV Részletes]], [[2006]]. évfolyama, [[Magyar Rádió]] Zrt. HU ISSN 1418-3544 |
||
A lap 2008. november 16., 09:51-kori változata
Wolfgang Amadeus Mozart No. 20. d-moll zongoraversenye a Köchel-jegyzékben 466. szám alatt szerepel.
Keletkezése-története
Mozart a versenyművet 1785. februárjában fejezte be, s nyomban elkészülte után bemutatta február 11-én, Bécsben a Mehlgrube Casinoban. A zongoraszólót a premieren maga Mozart játszotta. Ott volt a bemutatón édesapja is, aki Mozart húgának írt levelében többek közt ezt írta: "...mikor megérkeztünk, a másoló még dolgozott rajta, és bátyádnak annyi ideje sem volt, hogy a Rondót legalább egyszer eljátssza, mivel a másolatot kellett átnéznie..."
A műhöz Beethoven és Brahms is írt kadenciát.
Szerkezete, jellemzői
A mű a partitúra szerint zongorára, fuvolára, két oboára, két basszetkürtre, két kürtre két trombitára, üstdobra és vonósokra íródott.
Tételei:
A mű hangneme d-moll. A moll hangnem viszonylag ritka Mozart műveiben, ezért ezeknek a kompozícióknak különös jelentősége van. A d-moll hangnem adja démoni alaptónusát a Don Giovanni című operának, és a Requiem hangneme is ez.
Az első tételt a bevezető zenekari tuttiban végzet-atmoszféra jelenik meg, de a zongora szólama is sötét és vészterhes.
- Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Médiafájlok lapot.
Zongoraverseny No. 20 d moll K 466 - 1. Allegro | |
noicon | |
A lassú tétel poétikus románc-zene, mélabús álmodozás, melyet a tétel közepén egy riasztó, vad látomás szakít meg. Komor és félelmetes a zárótétel rondó témája is, a befejezés előtt a zene dúrba vált, és a szín kivilágosodik, hogy vidáman érjen véget a mű.
Ismertség, előadási gyakoriság
Talán a legismertebb és az egyik legkedveltebb Mozart zongoraverseny. Hangversenyen, hanglemezen, vagy elektronikus médiákban igen gyakran hallgatható darab. 2006-ban, a Mozart-év kapcsán a Magyar Rádió MR3-Bartók Rádiójának Mozart összes művét bemutató sorozatában a zongoraszólamot Alfred Brendel játszotta saját kadenciájával, a St. Martin-in-the-Fields Kamarazenekart Neville Marriner vezényelte.
Források
- Pándi Marianne: Hangverseny-kalauz II. Versenyművek (Zeneműkiadó, 1973)
- Steinberg, M. The Concerto: A Listener's Guide, Oxford (1998
- Hutchings, A. 1997. A Companion to Mozart's Piano Concertos, Oxford University Press. ISBN 0-198-16708-3
- Girdlestone, C. M. Mozart's Piano Concertos. Cassell, London.
- Mozart, W. A. Piano Concertos Nos. 17-22 teljes partitúra. Dover Publications, New York.
- RTV Részletes, 2006. évfolyama, Magyar Rádió Zrt. HU ISSN 1418-3544