Ugrás a tartalomhoz

„Lajtabánság” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[ellenőrzés folyamatban][ellenőrzés folyamatban]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Csomorkány (vitalap | szerkesztései)
1 910 szerkesztés
Ez a fejezet inkább nemzetközi jogi szempontból érdekes, hiszen történelmileg csak egy epizódja a Nyugat-Magyarországi felkelésnek. Ha viszont nemzetközi jog, akkor az is fontos tény, hogy Sopron nem lett a Lajtabánság része.
aNincs szerkesztési összefoglaló
23. sor: 23. sor:
A '''Lajtabánság''' ([[német nyelv|németül]] ''Leitha-Banat'' ) [[1921]]. [[október 4.]] és [[november 5.]] között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, amely az augusztus 28-án kitört [[Nyugat-magyarországi felkelés]] egyik folytatása lett.<!-- A folyamat az illusztrációként közölt bélyegeken lent jól követhető: a felkelők már augusztus-szeptemberben felülpecsételték a megszállt postahivatalok régi bélyegeit, de a Lajtabánság önálló bélyegeket is kiadott. --> A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon [[Csehszlovákia|Csehszlovákiával]], délen pedig a legrövidebb határa a [[Szlovén–Horvát–Szerb Állam|Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal]] volt.
A '''Lajtabánság''' ([[német nyelv|németül]] ''Leitha-Banat'' ) [[1921]]. [[október 4.]] és [[november 5.]] között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, amely az augusztus 28-án kitört [[Nyugat-magyarországi felkelés]] egyik folytatása lett.<!-- A folyamat az illusztrációként közölt bélyegeken lent jól követhető: a felkelők már augusztus-szeptemberben felülpecsételték a megszállt postahivatalok régi bélyegeit, de a Lajtabánság önálló bélyegeket is kiadott. --> A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon [[Csehszlovákia|Csehszlovákiával]], délen pedig a legrövidebb határa a [[Szlovén–Horvát–Szerb Állam|Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal]] volt.


Fővárosa [[Felsőőr]] lett, mivel Sopronban a felkelés és a Lajtabánság ideje alatt is folyamatosan fönnmaradt a magyar közigazgatás. Ugyanakkor a felkelők jelentős része soproni polgár és diák volt, akik fegyveres segítséget kaptak a város csendőrparancsnokától, [[Ostenburg-Moravek Gyula|Ostenburg-Moravek Gyulától]].<ref name=":0">{{Cite web |title=BÉKÉS MÁRTON: A FEGYVERES REVÍZIÓ ÚTJA NYUGAT-MAGYARORSZÁGON |url=http://vasiszemle.hu/2007/04/bekes.htm |work=vasiszemle.hu |accessdate=2024-08-31}}</ref><ref>{{Cite web |title=Így lett Sopron a leghűségesebb város |url=https://mult-kor.hu/igy-lett-sopron-a-leghusegesebb-varos-20151214 |work=Múlt-kor történelmi magazin |date=2015-12-14 |accessdate=2024-08-31 |language=hu}}</ref>
Fővárosa [[Felsőőr]] lett, mivel Sopronban a felkelés és a Lajtabánság ideje alatt is folyamatosan fönnmaradt a magyar közigazgatás. Ugyanakkor a felkelők jelentős része soproni polgár és diák volt, akik fegyveres segítséget kaptak a város csendőrparancsnokától, [[Ostenburg-Moravek Gyula|Ostenburg-Moravek Gyulától]].<ref name=":0">{{Cite web |title=BÉKÉS MÁRTON: A FEGYVERES REVÍZIÓ ÚTJA NYUGAT-MAGYARORSZÁGON |url=http://vasiszemle.hu/2007/04/bekes.htm |work=vasiszemle.hu |accessdate=2024-08-31}}</ref><ref>{{Cite web |title=Így lett Sopron a leghűségesebb város |url=https://mult-kor.hu/igy-lett-sopron-a-leghusegesebb-varos-20151214 |publisher= [[Múlt-kor]] történelmi magazin |date=2015-12-14 |accessdate=2024-08-31}}</ref>


A Lajtabánság kiterjedése nem kizárólag a mai Burgenland területét érintette, hanem számos olyan települést is, amiket eredetileg Ausztriához szántak csatolni, de végül - főleg a felkelés eredményeként - Magyarországnál maradtak. [[Sopron]] elcsatolását 1921. december 14-i soproni népszavazás hiúsította meg, míg délebbre [[Szentpéterfa]] és más kisebb települések több éves határvita és a horvát lakosság folyamatos ellenállása miatt, valamint egy újabb Nyugat-magyarországi felkelés fenyegetése miatt nem kerültek Ausztriához.<ref name=":0" />
A Lajtabánság kiterjedése nem kizárólag a mai Burgenland területét érintette, hanem számos olyan települést is, amiket eredetileg Ausztriához szántak csatolni, de végül - főleg a felkelés eredményeként - Magyarországnál maradtak. [[Sopron]] elcsatolását 1921. december 14-i soproni népszavazás hiúsította meg, míg délebbre [[Szentpéterfa]] és más kisebb települések több éves határvita és a horvát lakosság folyamatos ellenállása miatt, valamint egy újabb Nyugat-magyarországi felkelés fenyegetése miatt nem kerültek Ausztriához.<ref name=":0" />
36. sor: 36. sor:


== Rongyos Gárda ==
== Rongyos Gárda ==
{{Bővebben|Rongyos Gárda}}
{{bővebben|Rongyos Gárda}}
Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet [[Rongyos Gárda|Rongyos Gárdának]] hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Tagjaik alföldi földművesek, egyetemisták, leszerelt katonatisztek és bosnyák-albán muszlim – a volt Monarchiában szolgált – hadfiak voltak (köztük [[Durics Hilmi Huszein]] őrnagy közel 300 társával). Prónayn kívül [[Héjjas Iván]] számított meghatározó vezetőnek. Hozzájuk csatlakozott a fiatalság az ország egész részéről, nyugat-magyarországi alig volt köztük. A felkelők mellett a legitimista [[Ostenburg-Moravek Gyula]] őrnagy csendőrzászlóalja állomásozott Sopronban. Az egység nem a felkelőkhöz tartozott, hanem a magyar csendőrséghez, sőt, zászlóaljat a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antant bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközinek számított. Rajtuk kívül az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarországon nem volt más magyar fegyveres alakulat.
Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet [[Rongyos Gárda|Rongyos Gárdának]] hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Tagjaik alföldi földművesek, egyetemisták, leszerelt katonatisztek és bosnyák-albán muszlim – a volt Monarchiában szolgált – hadfiak voltak (köztük [[Durics Hilmi Huszein]] őrnagy közel 300 társával). Prónayn kívül [[Héjjas Iván]] számított meghatározó vezetőnek. Hozzájuk csatlakozott a fiatalság az ország egész részéről, nyugat-magyarországi alig volt köztük. A felkelők mellett a legitimista [[Ostenburg-Moravek Gyula]] őrnagy csendőrzászlóalja állomásozott Sopronban. Az egység nem a felkelőkhöz tartozott, hanem a magyar csendőrséghez, sőt, zászlóaljat a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antant bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközinek számított. Rajtuk kívül az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarországon nem volt más magyar fegyveres alakulat.


== Nyugat-magyarországi felkelés ==
== Nyugat-magyarországi felkelés ==
⚫
{{bővebben|Nyugat-magyarországi felkelés}}
[[Fájl:Lajtabansagkikialtasa(1921).png|jobbra|bélyegkép|350px|A Lajtabánság kikiáltása Felsőőrött, [[1921]]. [[október 4.|október 4]]-én.]]
[[Fájl:Lajtabansagkikialtasa(1921).png|jobbra|bélyegkép|350px|A Lajtabánság kikiáltása Felsőőrött, [[1921]]. [[október 4.|október 4]]-én]]


⚫
{{Bővebben|Nyugat-magyarországi felkelés}}
[[1921]]. [[augusztus 28.|augusztus 28-án]] kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek [[Ágfalva|Ágfalvánál]] ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) és egyetemisták keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. Az „ágfalvi csata” néven ismert éjszakai összecsapásban a magyar felkelők a közel 400 fős osztrák csapatokat megfutamította. A felkelők fegyvereit a kivonuló három Ostenburg-csendőrszázad biztosította. Másnap a csendőrök ismét kivonultak, lefegyverezték a felkelőket. Később fogdába zárták, majd másnap este már szabadlábra helyezték őket. A felkelők gerillaharcot folytattak az osztrákok ellen. Osztrák titkosszolgálati források a felkelők létszámát 8 ezer főre becsülték, és a rendelkezésre álló körülbelül 5000 fős osztrák fegyveres erő ezért nem kockáztatta az erőszakos bevonulást. A számok azonban eltúlzottak. Az osztrák részről 2000 csendőr állt fegyverben, amelyhez időszakosan kisebb szabadcsapatok (Volkswehr) társultak.<ref>[https://regiowiki.at/wiki/Einsatz_der_Gendarmerie_bei_der_Landnahme_des_Burgenlandes Einsatz der Gendarmerie bei der Landnahme des Burgenlandes]</ref> A Rongyos Gárdának velük szemben 500-600 embere volt (közül 100 bosnyák és albán önkéntes).
[[1921]]. [[augusztus 28.|augusztus 28-án]] kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek [[Ágfalva|Ágfalvánál]] ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) és egyetemisták keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. Az „ágfalvi csata” néven ismert éjszakai összecsapásban a magyar felkelők a közel 400 fős osztrák csapatokat megfutamította. A felkelők fegyvereit a kivonuló három Ostenburg-csendőrszázad biztosította. Másnap a csendőrök ismét kivonultak, lefegyverezték a felkelőket. Később fogdába zárták, majd másnap este már szabadlábra helyezték őket. A felkelők gerillaharcot folytattak az osztrákok ellen. Osztrák titkosszolgálati források a felkelők létszámát 8 ezer főre becsülték, és a rendelkezésre álló körülbelül 5000 fős osztrák fegyveres erő ezért nem kockáztatta az erőszakos bevonulást. A számok azonban eltúlzottak. Az osztrák részről 2000 csendőr állt fegyverben, amelyhez időszakosan kisebb szabadcsapatok (Volkswehr) társultak.<ref>[https://regiowiki.at/wiki/Einsatz_der_Gendarmerie_bei_der_Landnahme_des_Burgenlandes Einsatz der Gendarmerie bei der Landnahme des Burgenlandes]</ref> A Rongyos Gárdának velük szemben 500-600 embere volt (közül 100 bosnyák és albán önkéntes).


54. sor: 54. sor:


== Lajtabánság kikiáltása ==
== Lajtabánság kikiáltása ==
[[Fájl:Lajtabánság 1 Korona (2).tif|right|200px|thumb|Lajtabánság bélyege]]
[[Fájl:Lajtabánság 1 Korona (2).tif|béleyegkép|200px|Lajtabánság bélyege]]
[[Fájl:Lajtabánság 2.50 Korona (1).tif|right|230px|thumb|Lajtabánság bélyege]]
[[Fájl:Lajtabánság 2.50 Korona (1).tif|béleyegkép|230px|Lajtabánság bélyege]]

A Lajtabánság központja [[Felsőőr]] lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója ''Apáthy László'' százados lett, külügyi és igazságügyi előadó ''Lévay Ferenc'' hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó ''Bárdos Béla '' százados, gazdaságügyi előadó ''Hir György'' hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.
A Lajtabánság központja [[Felsőőr]] lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója ''Apáthy László'' százados lett, külügyi és igazságügyi előadó ''Lévay Ferenc'' hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó ''Bárdos Béla '' százados, gazdaságügyi előadó ''Hir György'' hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.


62. sor: 63. sor:
== Soproni népszavazás ==
== Soproni népszavazás ==
{{Bővebben|Soproni népszavazás}}
{{Bővebben|Soproni népszavazás}}

Az [[antant]] felszólította a magyar kormányt, hogy vonja ki a harcoló csapatokat, amely ezt bár nem tette meg, de az önálló Lajtabánságot sem ismerte el. A helyzet megoldására [[1921]]. [[október 11.|október 11]]–[[október 12.|12-én]] a két fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdett, Magyarország vállalta a felkelők visszavonását.
Az [[antant]] felszólította a magyar kormányt, hogy vonja ki a harcoló csapatokat, amely ezt bár nem tette meg, de az önálló Lajtabánságot sem ismerte el. A helyzet megoldására 1921. október 11–12-én a két fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdett, Magyarország vállalta a felkelők visszavonását.


{{idézet2|''Nyugatmagyarország összes közbiztonsági szerveinek parancsnoka – Sopron. 1080 szám /1921.''
{{idézet2|''Nyugatmagyarország összes közbiztonsági szerveinek parancsnoka – Sopron. 1080 szám /1921.''
75. sor: 77. sor:
Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazással döntöttek, ezzel az új állam meg is szűnt.
Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazással döntöttek, ezzel az új állam meg is szűnt.


([[Prónay Pál|Prónay]] később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. [[1945]]. [[március 20.|március 20-án]] a szovjetek elfogták, és elvitték az országból. Halála helye és ideje a szovjet levéltári anyagok feloldása alapján ismert. A szovjet hatóságok a koholt vádak alól Prónayt 1991-ben felmentették és rehabilitálták. Az ezt tanúsító okiratot 1994-ben nyilvánosságra hozták.)
([[Prónay Pál|Prónay]] később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. [[1945]]. [[március 20.|március 20-án]] a szovjetek elfogták, és elvitték az országból.{{forr|Halála helye és ideje a szovjet levéltári anyagok feloldása alapján ismert.}} A szovjet hatóságok a koholt kémkedés és szabotázs vádak alól Prónayt 1991-ben felmentették és rehabilitálták.)<ref>[https://index.hu/belfold/prona222/ Rehabilitálták Moszkvában a fehérterror egyik vezetőjét], [[Index.hu.]], 2005. október 4.</ref>


{{Lásd-kat|Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai}}
{{Lásd-kat|Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai}}


==Jegyzetek==
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
<references/>

== Források ==
== Források ==
* Zsiga Tibor: ''Horthy ellen, a királyért''
* Zsiga Tibor: ''Horthy ellen, a királyért''
91. sor: 94. sor:
* Somogyvári Gyula: ''[[És mégis élünk|És mégis élünk…]]''
* Somogyvári Gyula: ''[[És mégis élünk|És mégis élünk…]]''
* Missuray-Krug Lajos: ''Tüzek a végeken'' (1930)
* Missuray-Krug Lajos: ''Tüzek a végeken'' (1930)

== További információk ==
== További információk ==
* Botlik József: ''Nyugat-Magyarország sorsa, 1918–1921''; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2012
* Botlik József: ''Nyugat-Magyarország sorsa, 1918–1921''; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2012

A lap 2024. szeptember 1., 23:18-kori változata

Lajtabánság
Nemzetközileg el nem ismert történelmi európai államok
1921. október 4. – november 5.
Lajtabánság címere
Lajtabánság címere		 Lajtabánság zászlaja
Lajtabánság zászlaja
Az osztrák területi igények mértéke Nyugat-Magyarországon. Sopront leszámítva ez a terület egyezik a Lajtabánság nagyságával is, ugyanis ezen terület elcsatolását volt hivatott meggátolni a Rongyos Gárda. Sopront soha nem ürítette ki a magyar csendőrség, ezért lett Felsőőr a főváros.
Az osztrák területi igények mértéke Nyugat-Magyarországon. Sopront leszámítva ez a terület egyezik a Lajtabánság nagyságával is, ugyanis ezen terület elcsatolását volt hivatott meggátolni a Rongyos Gárda. Sopront soha nem ürítette ki a magyar csendőrség, ezért lett Felsőőr a főváros.
Általános adatok
FővárosaFelsőőr
Terület4020 km²
Kormányzat
Államformamonarchia
ÁllamfőPrónay Pál
ElődállamUtódállam
← Osztrák–Magyar MonarchiaAusztria →
Magyarország →
A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtabánság témájú médiaállományokat.
Gróf Erdődy Tamás és felesége Antónia (középen) a Rongyos Gárda néhány tagjával pózol Felsőőrön. Erdődy ügyes csellel szabadított ki algériai gyarmati katonák által foglyul ejtett rongyosokat, akik ennek köszönhetően folytathatták kitűzött tervük megvalósítását és bevehették a közeli Pinkafőt.
Felülpecsételt Nyugatmagyarországi bélyeg a Lajtabánság előtti időkből.

A Lajtabánság (németül Leitha-Banat ) 1921. október 4. és november 5. között egy mások által el nem ismert önálló magyar állam volt Nyugat-Magyarországon, amely az augusztus 28-án kitört Nyugat-magyarországi felkelés egyik folytatása lett. A Lajtabánság határos volt nagyobbrészt Ausztriával és Magyarországgal nyugaton és keleten. Északon aránylag rövid szakaszon Csehszlovákiával, délen pedig a legrövidebb határa a Szerb–Horvát–Szlovén Királysággal volt.

Fővárosa Felsőőr lett, mivel Sopronban a felkelés és a Lajtabánság ideje alatt is folyamatosan fönnmaradt a magyar közigazgatás. Ugyanakkor a felkelők jelentős része soproni polgár és diák volt, akik fegyveres segítséget kaptak a város csendőrparancsnokától, Ostenburg-Moravek Gyulától.[1][2]

A Lajtabánság kiterjedése nem kizárólag a mai Burgenland területét érintette, hanem számos olyan települést is, amiket eredetileg Ausztriához szántak csatolni, de végül - főleg a felkelés eredményeként - Magyarországnál maradtak. Sopron elcsatolását 1921. december 14-i soproni népszavazás hiúsította meg, míg délebbre Szentpéterfa és más kisebb települések több éves határvita és a horvát lakosság folyamatos ellenállása miatt, valamint egy újabb Nyugat-magyarországi felkelés fenyegetése miatt nem kerültek Ausztriához.[1]

A Tanácsköztársaság után

A Magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Prónay Pál katonatiszt saját fegyveres alakulatot hozott létre leszerelt tisztekből és altisztekből. A különítmény vidéken és a fővárosban számos baloldali érzelmű embert kínzott meg, vagy végzett ki (fehérterror) a II. világháborút követően a sajtó szerint. Ezekre a mai napig hiteles bizonyíték nem került elő. Ez a közvélekedés szerint válaszul szolgált a Szamuely Tibor vezette Lenin-fiúk által elkövetett gyilkosságokra (vörösterror). Hamarosan Horthy Miklós került hatalomra, ő lett a kormányzó. Az utolsó magyar király, IV. (Boldog) Károly 1921. március 27-én visszatért Magyarországra és Szombathelyen várta, hogy Horthy átadja neki a hatalmat. A kormányzó nem tett eleget a kérésnek, és elűzte a volt királyt az országból. A győztes Antant megtiltotta a Habsburg-restaurációt, így nem volt választás. A király visszatérését sokan (az úgynevezett legitimisták) kívánták, főleg Nyugat-Magyarországon.

A trianoni döntés hatása Nyugatmagyarországra

A trianoni döntést Horthynak hatalma megtartása érdekében el kellett fogadnia. Ez azzal is járt, hogy Nyugat-Magyarország egy részét, beleértve Sopront és a környékét is át kell adni az osztrákoknak. Ennek időpontját a Nagykövetek Tanácsa 1921. augusztus 29-ére tűzte ki. A magyar kormány sohasem tett le arról a reményről, hogy a nyugat-magyarországi területek átadásáról szóló döntést megváltoztassa, és megkísérelte, hogy elfogadtassa az osztrák féllel elképzelését, hogy a kérdést népszavazás útján rendezzék. Ezt Renner osztrák kancellár következetesen visszautasította. 1921 januárjában az osztrák nemzetgyűlés törvényt fogadott el, hogy a Magyarországról átkerült terület Burgenland néven önálló tartomány lesz majd.

Rongyos Gárda

Bővebben: Rongyos Gárda

Prónay ekkor újabb különítményt szervezett, melyet Rongyos Gárdának hívtak. A gárda a magyar kormány hallgatólagos beleegyezésével működött, sőt egyes vélemények szerint titkon ő szervezte meg. A felkelők civilek voltak, egykori katonasapkájukat búrkalapra cserélték, melynek karimáját jobb felől nemzeti színű kokárdával a kalap tetejéhez erősítették. Tagjaik alföldi földművesek, egyetemisták, leszerelt katonatisztek és bosnyák-albán muszlim – a volt Monarchiában szolgált – hadfiak voltak (köztük Durics Hilmi Huszein őrnagy közel 300 társával). Prónayn kívül Héjjas Iván számított meghatározó vezetőnek. Hozzájuk csatlakozott a fiatalság az ország egész részéről, nyugat-magyarországi alig volt köztük. A felkelők mellett a legitimista Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy csendőrzászlóalja állomásozott Sopronban. Az egység nem a felkelőkhöz tartozott, hanem a magyar csendőrséghez, sőt, zászlóaljat a Sopronban székelő és a terület kiürítését, és átadását ellenőrző antant bizottság rendelkezésére bocsátották, így nemzetközinek számított. Rajtuk kívül az osztrákoknak ítélt Nyugat-Magyarországon nem volt más magyar fegyveres alakulat.

Nyugat-magyarországi felkelés

Bővebben: Nyugat-magyarországi felkelés
A Lajtabánság kikiáltása Felsőőrött, 1921. október 4-én

1921. augusztus 28-án kezdődött meg a felkelés a mai Burgenland és Sopron-környék területén. A felek Ágfalvánál ütköztek meg, Héjjas 120 embere (az Alföldi-brigád) és egyetemisták keveredett tűzharcba az osztrák csendőrökkel. Az „ágfalvi csata” néven ismert éjszakai összecsapásban a magyar felkelők a közel 400 fős osztrák csapatokat megfutamította. A felkelők fegyvereit a kivonuló három Ostenburg-csendőrszázad biztosította. Másnap a csendőrök ismét kivonultak, lefegyverezték a felkelőket. Később fogdába zárták, majd másnap este már szabadlábra helyezték őket. A felkelők gerillaharcot folytattak az osztrákok ellen. Osztrák titkosszolgálati források a felkelők létszámát 8 ezer főre becsülték, és a rendelkezésre álló körülbelül 5000 fős osztrák fegyveres erő ezért nem kockáztatta az erőszakos bevonulást. A számok azonban eltúlzottak. Az osztrák részről 2000 csendőr állt fegyverben, amelyhez időszakosan kisebb szabadcsapatok (Volkswehr) társultak.[3] A Rongyos Gárdának velük szemben 500-600 embere volt (közül 100 bosnyák és albán önkéntes).

A Rongyos Gárda hatásos akciói miatt lehetetlenné vált, hogy Ausztria birtokába vegye a neki ítélt területet. Soprontól keletre minden faluban voltak felkelők.

Azonban nemcsak Ausztria és Magyarország, valamint a felkelők és a lakosság került szembe egymással, hanem maguk a felkelők egymással is szembefordultak, mert míg Prónay és Héjjas a szabad királyválasztók közé tartoztak, addig Friedrich István egykori miniszterelnök – aki szintén a felkelőkkel tartott és Kismartont felügyelte – valamint Ostenburg-Moravek legitimisták voltak.

Horthy Gömbös Gyula későbbi miniszterelnököt nevezte ki nyugat-magyarországi kormánybiztosnak, feladata az önállósuló felkelők megrendszabályozása. Mind Héjjas, mind Friedrich megtagadta az utasítását, hogy vonuljanak vissza. Úgy tűnt, Prónay egymaga akarja megvalósítani a Sigray-Lingauer tervet, miszerint, ha a magyar kormány kiegyezne Ausztriával, lemondva ezzel a Nyugat-Magyarországról, a felkelők önálló államot hoznak létre Lajtabánság néven. A báni méltóságot gróf Sigray Antal főkormánybiztos vagy Albrecht főherceg kapta volna. Ám kézzelfogható közelségbe került a népszavazás lehetősége, így a miniszterelnök lebeszélte Sigrayt tervéről.

1921. október 3-án Nyugat-Magyarország az antant fennhatósága alá került. (Az antant adta volna át a területet az osztrák félnek), így 1921. október 4-én Prónayék kikiáltották a terület függetlenségét. „Nyugat-Magyarország megmentése érdekében megteremtettem a független Lajtabánságot.” írta Prónay visszaemlékezéseiben az 1921. évi nyugat-magyarországi eseményekről[4]

Lajtabánság kikiáltása

Lajtabánság bélyege Lajtabánság bélyege

A Lajtabánság központja Felsőőr lett, mivel a falu magyar többségű volt. A felsőőri templom előtt jelentették be a terület függetlenségét, és, hogy nem hajlandóak alávetni magukat a békeszerződésnek. A bánság vezetője Prónay lett. A kormányzótanács elnöke s a vallásügyek előadója Apáthy László százados lett, külügyi és igazságügyi előadó Lévay Ferenc hadnagy, ügyvéd, belügyi előadó Bárdos Béla százados, gazdaságügyi előadó Hir György hadnagy, a magyar nemzetgyűlés tagja. Az ideiglenes kormánynak pénzre volt szüksége. Adószedésből nem sokat remélhettek, az önállónak kikiáltott terület kicsi volt, ráadásul a felkelők már ki is fosztották, viszont az egyik pesti nyomdában nyomott lajtabánsági bélyegekért a gyűjtők nagy árat fizettek.

Egyébként ebben a térségben nem ez volt az egyetlen kísérlet új államok létrehozására: 1918-ban elszakadást sürgető németek kikiáltották északon az úgynevezett Hiénc Köztársaságot. Délen 1919-ben a Mura Köztársaság létezett, gyakorlatilag konkrét cél nélkül.

Soproni népszavazás

Bővebben: Soproni népszavazás

Az antant felszólította a magyar kormányt, hogy vonja ki a harcoló csapatokat, amely ezt bár nem tette meg, de az önálló Lajtabánságot sem ismerte el. A helyzet megoldására 1921. október 11–12-én a két fél olasz közreműködéssel Velencében tárgyalni kezdett, Magyarország vállalta a felkelők visszavonását.

Nyugatmagyarország összes közbiztonsági szerveinek parancsnoka – Sopron. 1080 szám /1921.

Méltóságos br. Prónay Pál m. kir. alezredes úrnak, Felsőőr.

Sopron, 1921. szeptember 18-án.

Gróf Bethlen miniszterelnök úr ı nagyméltósága parancsából fölszólítom Alezredes Urat, hogy Nyugat-Magyarország azon területét, mely a trianoni békeszerzıdés értelmében Ausztriának átadandó volna, haladéktalanul hagyja el.

Hegedős Pál altb. s. k
– Gróf Bethlen miniszterelnök levele.[5]

Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazással döntöttek, ezzel az új állam meg is szűnt.

(Prónay később szélsőjobboldali szervezeteket alakított. 1945. március 20-án a szovjetek elfogták, és elvitték az országból.Halála helye és ideje a szovjet levéltári anyagok feloldása alapján ismert.[forrás?] A szovjet hatóságok a koholt kémkedés és szabotázs vádak alól Prónayt 1991-ben felmentették és rehabilitálták.)[6]

Jegyzetek

Források

  • Zsiga Tibor: Horthy ellen, a királyért
  • Dr. Dabas Rezső: „Burgenland” álarc nélkül
  • A határban a Halál kaszál… (Fejezetek Prónay Pál feljegyzéseiből)
  • Magyar életrajzi lexikon
  • A Rongyos Gárda harcai
  • Az Erő útján
  • A nyugat-magyarországi felkelés
  • Somogyvári Gyula: És mégis élünk…
  • Missuray-Krug Lajos: Tüzek a végeken (1930)

További információk

  • Botlik József: Nyugat-Magyarország sorsa, 1918–1921; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2012
  • Ujváry Gábor: "Hűség városa, légy hű őre önmagadnak". Nyugat-Magyarország 1918–1921 közötti sorsa és a soproni népszavazáshoz vezető út; Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára, Sopron, 2021
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lajtabánság&oldid=27417324”