„Szvetnik Joachim” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a clean up, replaced: → [[Amerikai Egyesült Államok| [[Wikipédia:AutoWikiBrowser|AWB |
|||
| 2. sor: | 2. sor: | ||
==Élete== |
==Élete== |
||
Apja napszámos, szélmolnár volt. Joachim születése után elhagyta a családot, innentől a családfő a nagyapa lett. Joachim szerencséjére a nagyapa azt az elvet vallotta, hogy a gyerek azzal foglalkozzon, amihez kedve van. A fiú sokoldalú tehetsége így hamar megmutatkozott: ügyesen faragott, szobrászkodott, zenélt.<ref> |
Apja napszámos, szélmolnár volt. Joachim születése után elhagyta a családot, innentől a családfő a nagyapa lett. Joachim szerencséjére a nagyapa azt az elvet vallotta, hogy a gyerek azzal foglalkozzon, amihez kedve van. A fiú sokoldalú tehetsége így hamar megmutatkozott: ügyesen faragott, szobrászkodott, zenélt.<ref>Nagy feltűnést keltettek kezdetleges technikával készült, de nagy kézügyességről és művészi érzékről tanúskodó vert érmei. A klasszikus [[ötvösség]] körébe tartozó vésnöki munka első megnyilatkozása, amikor a szülői ház mellett húzódó vasúti sín kemény acél felületébe egyszerű házilag fabrikált szerszámokkal [[érem]] negatívokat vésett. Az arra haladó mozdony kerekének nyomását felhasználva, meglepően szép érmeket „vert”. Ezzel az eljárással – tudtán kívül – a hengeres pénzverés elvét használta. (Lásd:˙[[pénzverés]])</ref> Ennek ellenére csak nagy nehézségek árán jutott be 1951-ben a [[Képzőművészeti Főiskola|Képzőművészeti Főiskolára]]. Szobrász szakon kezdett el tanulni, de hamarosan a [[Magyar Iparművészeti Főiskola]] ötvös tervezőművész szakára váltott. |
||
1957-től 1987-ig az [[Magyar Iparművészeti Múzeum]] restaurátoraként dolgozott. Részt vett az [[Esterházy-család|Esterházy]]-kincsek restaurálásában, dolgozott múzeumoknak, restaurált egyházi gyűjteményeket. |
1957-től 1987-ig az [[Magyar Iparművészeti Múzeum]] restaurátoraként dolgozott. Részt vett az [[Esterházy-család|Esterházy]]-kincsek restaurálásában, dolgozott múzeumoknak, restaurált egyházi gyűjteményeket. |
||
1945-ben a magyar koronázási jelvények [[ |
1945-ben a magyar koronázási jelvények [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikába]] kerültek és az amerikai kormány a magyar nép különleges tulajdonaként őrizte. 1977-ben [[Jimmy Carter]] elnök hozzájárult az ékszerek visszaadásához. Mielőtt erre sor került volna, egy bizottság tagjaként Szvetnik Joachim azonosította és leltározta a műtárgyakat, valamint javaslatot tett a szállításukra és őrzésükre. |
||
A korona hazaszállítása után még tartott előadásokat, írt közleményeket, de betegsége miatt a nyolcvanas években dolgozni már csak a mélykúti szülőházában kialakított műhelyben tudott. 1988-ban „művészettörténeti és a koronával kapcsolatos szakértői tevékenysége” elismeréseként [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. |
A korona hazaszállítása után még tartott előadásokat, írt közleményeket, de betegsége miatt a nyolcvanas években dolgozni már csak a mélykúti szülőházában kialakított műhelyben tudott. 1988-ban „művészettörténeti és a koronával kapcsolatos szakértői tevékenysége” elismeréseként [[Kossuth-díj]]jal tüntették ki. |
||
| 20. sor: | 20. sor: | ||
==Jegyzet== |
==Jegyzet== |
||
<references/> |
<references/> |
||
[[Kategória:Magyar iparművészek]] |
[[Kategória:Magyar iparművészek]] |
||
A lap 2012. december 14., 14:30-kori változata
Szvetnik Joachim (Mélykút, 1927. május 30. – Baja, 1988. március 30.) Kossuth-díjas magyar ötvösművész. 1977-ben közreműködött a koronázási jelvények azonosításában és hazaszállításában.
Élete
Apja napszámos, szélmolnár volt. Joachim születése után elhagyta a családot, innentől a családfő a nagyapa lett. Joachim szerencséjére a nagyapa azt az elvet vallotta, hogy a gyerek azzal foglalkozzon, amihez kedve van. A fiú sokoldalú tehetsége így hamar megmutatkozott: ügyesen faragott, szobrászkodott, zenélt.[1] Ennek ellenére csak nagy nehézségek árán jutott be 1951-ben a Képzőművészeti Főiskolára. Szobrász szakon kezdett el tanulni, de hamarosan a Magyar Iparművészeti Főiskola ötvös tervezőművész szakára váltott.
1957-től 1987-ig az Magyar Iparművészeti Múzeum restaurátoraként dolgozott. Részt vett az Esterházy-kincsek restaurálásában, dolgozott múzeumoknak, restaurált egyházi gyűjteményeket.
1945-ben a magyar koronázási jelvények Amerikába kerültek és az amerikai kormány a magyar nép különleges tulajdonaként őrizte. 1977-ben Jimmy Carter elnök hozzájárult az ékszerek visszaadásához. Mielőtt erre sor került volna, egy bizottság tagjaként Szvetnik Joachim azonosította és leltározta a műtárgyakat, valamint javaslatot tett a szállításukra és őrzésükre.
A korona hazaszállítása után még tartott előadásokat, írt közleményeket, de betegsége miatt a nyolcvanas években dolgozni már csak a mélykúti szülőházában kialakított műhelyben tudott. 1988-ban „művészettörténeti és a koronával kapcsolatos szakértői tevékenysége” elismeréseként Kossuth-díjjal tüntették ki.
Emlékezete
- Szvetnik Joachim Általános Iskola
- Szvetnik Joachim Emlékház, Mélykút
Források
- Ki volt Szvetnik Joachim? (pdf). (Hozzáférés: 2009. május 26.)
- Molnár György: A magyar Cellini. Szvetnik Joachim élettörténete. Bába Kiadó, Szeged, 2004., 104 p. ISBN 963-9511-55-2
Jegyzet
- ↑ Nagy feltűnést keltettek kezdetleges technikával készült, de nagy kézügyességről és művészi érzékről tanúskodó vert érmei. A klasszikus ötvösség körébe tartozó vésnöki munka első megnyilatkozása, amikor a szülői ház mellett húzódó vasúti sín kemény acél felületébe egyszerű házilag fabrikált szerszámokkal érem negatívokat vésett. Az arra haladó mozdony kerekének nyomását felhasználva, meglepően szép érmeket „vert”. Ezzel az eljárással – tudtán kívül – a hengeres pénzverés elvét használta. (Lásd:˙pénzverés)