Oroszok

Oroszok

Alekszandr Szergejevics Puskin

Teljes lélekszám

140 millió

Lélekszám régiónként

Régió Fő Oroszország 116 millió Ukrajna 8,3 millió Kazahsztán 4,5 millió Egyesült Államok 2,7 millió Fehéroroszország 1,1 millió Üzbegisztán 620 ezer Kirgizisztán 603 ezer Lettország 556 ezer Moldova 369 ezer Észtország 345 ezer Litvánia 219 ezer Brazília 200 ezer Németország 179 ezer Azerbajdzsán 144 ezer Türkmenisztán 142 ezer Argentína 114 ezer Egyesült Királyság 100 ezer Kanada 98 ezer Chile 70 ezer Tádzsikisztán 68 ezer Grúzia 68 ezer Ausztrália 60 ezer Kuba 50 ezer Spanyolország 43 ezer Románia 36 ezer Finnország 33 ezer Csehország 27 ezer Olaszország 20 ezer Kína 16 ezer Franciaország 16 ezer Bulgária 16 ezer Örményország 15 ezer Paraguay (Russian ancestry) 10 ezer Svédország 9 ezer Dél-afrikai Köztársaság 1300 Mongólia 4000

Nyelvek

Orosz

Vallások

ortodox 15-20%, más keresztények 2%, nagy a vallástalanok aránya

Rokon népcsoportok

más szláv népek, különösen a keleti szlávok, (belaruszok, ukránok, ruszinok)

A Wikimédia Commons tartalmaz Oroszok témájú médiaállományokat.

Az oroszok az ukránokkal és a belaruszokkal együtt a keleti szláv népek csoportjába tartoznak. Elsősorban Oroszországban és a környező államokban élnek, de jelentős diaszpórát alkotnak a világ számos országában.

Magyarul gyakran hivatkozunk ilyen néven Oroszország minden lakójára, tekintet nélkül arra, hogy melyik nemzetiséghez tartoznak. Régies magyar elnevezésük a muszka (a Moszkva szóból). A 2002-es felmérés szerint Oroszország lakóinak 80%-a orosz.

Történetük

A szlávok először az i.sz. első évezred közepén szerepeltek a bizánci és arab/perzsa írott forrásokban.

A történettudomány eddig eredményei szerint a szlávok kialakulása az indoeurópai népek családján belül az Elba és a Dnyeper folyók, valamint a Balti-tenger és Kárpátok által határolt területen ment végbe. Szétvándorlásuk a 6-8. században zajlott le. Ezt a folyamatot csak a népszaporulattal magyarázni nem lehet, abban nagy szerepet játszottak a népvándorlás hullámai, például az avarok mozgása is. Görög források szerint a szlávok az avarok szövetségesei voltak. A kor egyik fő írott forrása, a valószínűleg 1113-ban írt Elmúlt idők krónikája (Повести временных лет, óorosz kezdőszavainak a történettudományban bevett rövidítésével PVL), amit kijevi Barlangkolostorban készítettek, viszont úgy emlékezik meg az egyik szláv csoportról, a dulebek törzséről, hogy az avarok megszégyenítő, alantas szolgáltatásokra kényszerítették őket, például velük húzatták szekereiket, és elhurcolták őket, amerre vitt az útjuk.

A keleti szlávok az őshazának tartott lakóhelyekről szintén a 6-7. század táján indultak el. A vándorlás spontán módon és kisebb csoportokban történhetett. Lassan vették birtokba a földművelésre alkalmas részeket, új letelepedési pontjaik nem alkottak etnikailag összefüggő területeket. A Pripjaty folyótól északra csak a 8. század során jutottak el. Sűrűbb telepeik a Dnyeper középső folyása, a Deszna és a Szejm folyók környékén, azaz a Rusz későbbi központi területein alakultak ki.

Más részeik később, a 10. században jutottak el a Nyugati-Bug irányába, a mai Pszkov és Novgorod környékére. A különböző csoportok között egészen az államszervezésig nem jött létre szorosabb kapcsolat.

A kis, néhány családból álló csapatok a folyók közelében, egy-egy kiemelkedő területen telepedtek le; délen földbe mélyített, északon pedig fából készített házakat építettek. A terület nagyon gyér népsűrűségű volt, az új telepesek érkezése nem feltétlenül okozhatott összecsapásokat. A térségben a balti és a finnugor népek egyes csoportjai éltek, de ezek sem alkottak összefüggő etnikai tömböt; életmódjuk főleg halász-vadász jellegű volt, ez is csökkentette a konfliktusok szükségszerűségét. A szláv, balti és finnugor csoportok elkülönültsége egészen a 12. századig fennmaradt. A nyelvtudomány ki tudja mutatni ezekben a nyelvekben az akkori egymás mellett élés nyomait, az egymástól átvett szavakat.

A szláv lakóterület déli sávja mentén viszont, a lovas nomád sztyeppei népekkel szemben megerősített telepeket kellett létrehozniuk. A kazárok, rövig ideig a magyarok is adóztatták a földművelő szlávokat.

A 7-10. század közötti időben - későbbi források alapján - már lehetséges a keleti szláv tömbön belül differenciálni. A PVL krónika a következő törzsneveket ismeri: poljanok, szeverjanok, ulicsok, tivercek, drevljanok, dregovicsok, krivicsek, radimicsek, szlovének, fehér horvátok. Kijev környékén a poljanok - mezei lakók - lakták, nevüket a nyugati szláv polanokhoz (a lengyelek ősei) hasonlóan a lakóhelyükről kapták. Tőlük északra voltak a szeverjánok - északiak - szálláshelyei. A Novgorod környékén letelepülő szlovén törzs neve sokfelé előfordul a szlávok laktak területen, így a Balkánon is (szlovének). Ez a szó egyébként később a szlávok összefoglaló elnevezése is lett. Valószínűleg ebben az északi régióban is a szláv jelleg hangsúlyozása miatt kapták ezt a nevet, amely negkülönböztette őket a helyi finnugor és balti törzsektől, valamint a később megjelenő normannoktól. A különböző források által említett törzsekről azonban még nagyon keveset tudunk. Gyakran előfordul, hogy különböző elnevezések ugyanazokra a csoportokra vonatkoztak különböző időkben. A 12. század folyamán a törzsnevek jelentőségüket vesztették, helyettük a népcsoportokat a települési központok alapján különböztették meg: kijeviek, halicsiak, szmolenszkiek.

Az északi régióban, az Urál és a Baltikum már az időszámítás kezdete körüli időktól éltek a finnugor népcsoport finn ágához tartozó népek, mint a merja és muroma nép. Ez utóbbiak a 11. században már beolvadtak az oroszokba. A muromák nevét a Murom helynév őrizte meg.

A keleti szlávok északkeleti terjeszkedésük során a 12. század végén érték el a Volgai Bolgárországot, a térségben létező első államalakulatot. Ennek lakói a török etnikumú csuvasok voltak. Itt kerültek kapcsolatba a keleti szlávok a mordvin, cseremisz népekkel is.

A Novgorod könyéki szlávok finn népcsoportokat (pl. vótok) asszimilálva terjeszkedtek tovább a Fehér-tengerig, a Pecsora torkolatvidékéig, sőt eljutottak az Urálig is.

A keleti szlávok fokozatos terjeszkedésével párhuzamosan a 9. században megjelentek a térségben a vikingek vagy normannok, akiket errefelé varégoknak neveztek.

A varégok csoportjai, felfegyverzett távolsági kereskedők, a folyók mentén hatoltak át a térségen a Balti-tengertől a Fekete- és a Kaszpi-tengerig. Ehhez hajóikat néhány esetben szárazföldön kellett átemelni a folyók felső szakaszai között, de a kor technikájával ez megoldható volt. Kereskedelmi útjaik mentén, a folyók partján telepeket létesítettek, ahol fegyveres erővel biztosították maguknak az útvonal és környéke feletti ellenőrzést, raktáraik védelmét. Először a későbbi Novgorod környékén telepedtek le, ahol elágazott a volgai és a dnyeperi útvonal.

A skandinávok megjelenése a térségben katalizátorként hatott a gazdasági, társadalmi, politikai fejlődésre, ahogyan az Novgorod történetén is közvetlenül megfigyelhető. A varégok alkották a térségbeli új állam, a Kijevi Rusz uralkodó rétegét, adták fegyveres erejét. Az első orosz uralkodóház, a Rurik-dinasztia is tőlük származtatta magát. Etnikailag azonban a szláv többség körében gyorsan elszlávosodtak és a sokféle finnugor és török népelem után maguk is hozzájárultak az orosz nemzeti etnikum kialakulásához.

Források

Oroszország története. Egyetemi tankönyv. Pannonica Kiadó, 2001. Szerkeszette: Szvák Gyula. Szerzők: Font Márta, Krausz Tamás, Niederhauser Emil, Szvák Gyula. Az orosz nép kialakulásával is foglalkozó első részt - 5-123. oldal - Font Márta írta.