„Kamond” változatai közötti eltérés

	Kamond
	A nagykamondi római katolikus templom
; Kamond címere	; Kamond zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Közép-Dunántúl
Vármegye	Veszprém
Kistérség	Devecseri
Jogállás	község
Polgármester	Asbóth Szabolcs Zoltán
Irányítószám	8469
Körzethívószám	88
	Népesség
Teljes népesség	439 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	19,12 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	20,50 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 08′ 50″, k. h. 17° 12′ 16″47.147161°N 17.204431°EKoordináták: é. sz. 47° 08′ 50″, k. h. 17° 12′ 16″47.147161°N 17.204431°E
	Kamond Pozíció Veszprém vármegye térképén
	Kamond weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kamond témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. augusztus 22., 13:38-kori változata

Kamond község Veszprém megyében, az Devecseri kistérségben található.

Fekvése

Kamond Veszprém megye nyugati peremén, a Marcal folyó árterének szegélyére települt, abból néhány méternyire kiemelkedő település.

Története

A régészek számos őskori edénytöredéket, római kori kőépítkezés maradványokat és Árpád-kori temetkezési helyet tártak fel. A régen mocsárral körülvett Nagyváralján (Várhely-dombon) földvár állt. Kamond szláv eredetű szó, jelentése kő, szirt. A szláv jelentésű szóból következtethető, hogy a falu a honfoglaláskor is állt már és lakott volt. A Dunától délre, a Dunántúl déli részétől a Répce, Marcal, Bakony, Sárvíz és a Duna árterülete által alkotott területen helyezkedett el a szlávok alapította Pribina-hercegség. A szlávok uralmát ezen a területen a magyar honfoglalás semmisítette meg, Kamond is ekkor kerülhetett magyar fennhatóság alá. Oklevélben Kamondot először 1062-ben említik. A tatárjárás 1241-42-ben teljesen elpusztította a falut. A újratelepülés lassan zajlott. A XV. században már különálló a két község.

Kiskamond

Kiskamond a század elején a Pannonhalmi Apátság tulajdonában volt, de a század közepén már Choron Mártoné. 1457-ben Barócs Mihályé, 1465-ben pedig a Dégieké. 1488-ban a neve Felsew Kamond. Az adólajstrom szerint Kinizsi Pálnak is volt itt birtoka. 1550-ben a települést I. Ferdinánd a Kamondi-családnak adományozta, kisebb birtokrészekkel azonban a nemesek is rendelkezhettek már. A neve 1603-ban Kis Kamond. E falu is beleesett Batthyány Ádám dunántúli főkapitány hadiövezetébe, ezért a török elleni harcot vállaló parasztok szabadságot élveztek. 1657-ben és 1660-ban erre a szabadságra hivatkoztak, amikor megtagadták a tized fizetését a győri püspöknek. E „hadirend” közül többen megszerezték eredeti paraszttelkeiket és a nemesség soraiba kerültek. A neve 1715-ben Nemes Kamond, 1788-ban pedig Felső seu Kis Kamond. 1779-től tartozik a Veszprémi püspökségbe (Mária Terézia rendelete). 1785-ben és 1828-ban a nemességé a vezető szerep a társadalmában. Főként föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak.

Kamond a napóleoni háborúkban

1809. június 7-8. az Andrássy-dandár Jánosháza, Karakó, Kamond és Dabróka-puszta térségében utóvéd-harcokat folytat a francia Itáliai Hadsereg V. MacDonald-hadtestének előretolt csapatai ellen. A cél az, hogy az Itáliából harcolva visszavonuló osztrák-magyar csapatok IX. hadtestének három hadosztályát fedezze visszavonulás közben, amíg azok Tüskevárról – Pápán át – Győrig érnek. Június 11-én a francia támadás egészen Borsosgyőrig vetette vissza az Andrássy-dandárt. A lakosság létszáma 1828-ban 296, 1851-ben pedig 350 fő volt.

A kis-kamondiak az 1848–49-es szabadságharcban adományokat gyűjtöttek a szabadságharc részére. Kis-kamondi nemzetőrök harcoltak a Dráva-vonal védelmében. 1910-ben a lakosság fele, 1941-ben pedig 25%-a nincstelen. Az 1945. március 26-i szovjet bevonulás előtt egy 200 holdon felüli birtok volt a községben.

Nagykamond

Nagykamond neve 1531-ben Alsókamond, 1544-ben pedig Nagy-Kamond volt. 1730-ban gróf Erdődy György és László földesurakkal megkötik szerződésüket a török pusztítás után a nagykamondi pusztára települt úrbéresek. A szerződésből ítélve szervezett telepítésről lehet szó, valószínűleg Nagy-Kamond sokáig lakatlan volt. A falu később is az Erdődy-család birtokában maradt. Az Erdődy-család római katolikus – feltehetőleg sváb – hospesekkel telepítette be, azzal a kikötéssel, hogy a faluba csak római katolikus pap mehet be. Népesedése lassú, a megélhetési források rendkívül szegények. Az iskola rektora 1771-ben Dömötör János volt, akinek egyetlen tanulóját sem tudták összeírni, mert a szülők nem küldték iskolába a gyerekeiket. 1779-től – Kiskamondhoz hasonlóan Mária Terézia rendeletére – tartozik a Veszprémi püspökségbe. 1788-ban Alsó seu Nagykamond néven említik a falut.

Lakossága 1828-ban 320, 1851-ben pedig 345 fő. Mint agrárfalu, a paraszti jobbágyok terheit viselte, tizedet a győri püspöknek szolgáltatott. A Marcal folyóban halásztak, amiért bért fizettek. A község urai – egészen a felszabadulásig – az Erdődyek voltak. A 2663 holdas határ több mint fele, 1521 hold volt az övéké 1935-ben. Az előnytelen birtokmegosztás miatt nagyszámú agrárproletár réteg alakult ki. 1910-ben a mezőgazdaságból élők a lakosság 54,7%-át tették ki. 1927-ben 532 magyar ajkú lakója volt. Ekkor – 50 kisiparos és 21 egyéb foglalkozású kivételével – mindannyian a mezőgazdaságból éltek.

Egyesülés

1954. november elsején jött létre Kamond. Nagykamond jobbágy-község, Kiskamond nemesi község volt. A vagyoni és vallási különbségek miatt – csak ezek megszűnése – a felszabadulás után egyesülhettek 1969-ben Kamondot 823 lelkes községként tartották számon az ajkai járásban.

A lakosság nagyobb része a termelőszövetkezetben dolgozott, amely az 1959. március elején alakult kiskamondi Kinizsi és a nagykamondi Marcalvölgye termelőszövetkezetek egyesítéséből keletkezett 1962. január 1-jén. A termelőszövetkezet 2056 holdon, 148 taggal gazdálkodott. Egy kavicsbányát is üzemeltettek. A falun kívül mintegy 40 fő dolgozott, főleg Kertán és Ajkán. 1974-ben egyesülés a kertai Jóbarátság Tsz-szel. Dr. Magyar Károly egykori kastélyában szociális otthont létesített az állam 1958. december 1-jén (1980-ban 142 gondozott élt itt). Az otthon kevés állattal, földdel és kertészettel rendelkezett, ma már pszichiátriai otthonként üzemel. 1958-60 között művelődési házat építettek, amelyet Gárdonyi Gézáról neveztek el. Akkor még ez az épület adott helyet a községi tanácsnak, az orvosi rendelőnek és a könyvtárnak. Az áramot 1937-38-ban vezették be. 1978-ban társadalmi munkában sportpályát építettek. A gyermekek a kertai és a bobai általános iskolában tanulnak.

Természetvédelmi terület is található a településen.

Nevezetességei

Dr. Magyar Károly egykori kastélya
Nagykamondi Római Katolikus templom
Kiskamondi Evangélikus templom (1967)

Jegyzetek

↑ Kamond települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
↑ Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)

Külső hivatkozások

Sablon:Veszprém megye helységei

[1] Kamond települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)

[38a17d24344a770dd942aeef8977b419060a99c8-2] Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2024. szeptember 23. (Hozzáférés: 2024. szeptember 23.)

[1]

[2]

@@ 26. sor: / 26. sor: @@
 === Kiskamond ===
-Kiskamond a század elején a [[Pannonhalmi Bencés Főapátság|Pannonhalmi Apátság]] tulajdonában volt, de a század közepén már Choron Mártoné. [[1457]]-ben Barócs Mihályé, [[1465]]-ben pedig a Dégieké. [[1488]]-ban a neve ''Felsew Kamond''. Az adólajstrom szerint [[Kinizsi Pál]]nak is volt itt birtoka. [[1550]]-ben a települést [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] a Kamondi-családnak adományozta, kisebb birtokrészekkel azonban a nemesek is rendelkezhettek már. A neve [[1603]]-ban ''Kis Kamond''. E falu is beleesett [[Batthyány Ádám]] dunántúli főkapitány hadiövezetébe, ezért a [[Török Birodalom|török]] elleni harcot vállaló parasztok szabadságot élveztek. [[1657]]-ben és [[1660]]-ban erre a szabadságra hivatkoztak, amikor megtagadták a [[tized]] fizetését a [[győr]]i püspöknek. E „hadirend” közül többen megszerezték eredeti paraszttelkeiket és a nemesség soraiba kerültek. A neve [[1715]]-ben ''Nemes Kamond'', [[1788]]-ban pedig ''Felső seu Kis Kamond''. [[1779]]-től tartozik a Veszprémi püspökségbe ([[Mária Terézia]] rendelete). [[1785]]-ben és [[1828]]-ban a nemességé a vezető szerep a társadalmában. Főként föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak.
+Kiskamond a század elején a [[Pannonhalmi Bencés Főapátság|Pannonhalmi Apátság]] tulajdonában volt, de a század közepén már Choron Mártoné. [[1457]]-ben Barócs Mihályé, [[1465]]-ben pedig a Dégieké. [[1488]]-ban a neve ''Felsew Kamond''. Az adólajstrom szerint [[Kinizsi Pál]]nak is volt itt birtoka. [[1550]]-ben a települést [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] a Kamondi-családnak adományozta, kisebb birtokrészekkel azonban a nemesek is rendelkezhettek már. A neve [[1603]]-ban ''Kis Kamond''. E falu is beleesett [[Batthyány Ádám]] dunántúli főkapitány hadiövezetébe, ezért a [[Török Birodalom|török]] elleni harcot vállaló parasztok szabadságot élveztek. [[1657]]-ben és [[1660]]-ban erre a szabadságra hivatkoztak, amikor megtagadták a [[tized]] fizetését a [[győr]]i püspöknek. E „hadirend” közül többen megszerezték eredeti paraszttelkeiket és a nemesség soraiba kerültek. A neve [[1715]]-ben ''Nemes Kamond'', [[1788]]-ban pedig ''Felső seu Kis Kamond''. [[1779]]-től tartozik a Veszprémi püspökségbe ([[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] rendelete). [[1785]]-ben és [[1828]]-ban a nemességé a vezető szerep a társadalmában. Főként föld- és szőlőműveléssel foglalkoztak.
 === Kamond a [[napóleoni háborúk]]ban ===
@@ 34. sor: / 34. sor: @@
 === Nagykamond ===
-Nagykamond neve [[1531]]-ben ''Alsókamond'', [[1544]]-ben pedig ''Nagy-Kamond'' volt. [[1730]]-ban gróf [[Erdődy család|Erdődy]] György és László földesurakkal megkötik szerződésüket a török pusztítás után a nagykamondi pusztára települt úrbéresek. A szerződésből ítélve szervezett telepítésről lehet szó, valószínűleg Nagy-Kamond sokáig lakatlan volt. A falu később is az Erdődy-család birtokában maradt. Az Erdődy-család római katolikus – feltehetőleg [[svábok|sváb]] – [[hospes]]ekkel telepítette be, azzal a kikötéssel, hogy a faluba csak római katolikus pap mehet be. Népesedése lassú, a megélhetési források rendkívül szegények. Az iskola rektora [[1771]]-ben Dömötör János volt, akinek egyetlen tanulóját sem tudták összeírni, mert a szülők nem küldték iskolába a gyerekeiket. [[1779]]-től – Kiskamondhoz hasonlóan Mária Terézia rendeletére – tartozik a Veszprémi püspökségbe. [[1788]]-ban ''Alsó seu Nagykamond'' néven említik a falut.
+Nagykamond neve [[1531]]-ben ''Alsókamond'', [[1544]]-ben pedig ''Nagy-Kamond'' volt. [[1730]]-ban gróf [[Erdődy család|Erdődy]] György és László földesurakkal megkötik szerződésüket a török pusztítás után a nagykamondi pusztára települt úrbéresek. A szerződésből ítélve szervezett telepítésről lehet szó, valószínűleg Nagy-Kamond sokáig lakatlan volt. A falu később is az Erdődy-család birtokában maradt. Az Erdődy-család római katolikus – feltehetőleg [[svábok|sváb]] – [[hospes]]ekkel telepítette be, azzal a kikötéssel, hogy a faluba csak római katolikus pap mehet be. Népesedése lassú, a megélhetési források rendkívül szegények. Az iskola rektora [[1771]]-ben Dömötör János volt, akinek egyetlen tanulóját sem tudták összeírni, mert a szülők nem küldték iskolába a gyerekeiket. [[1779]]-től – Kiskamondhoz hasonlóan [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] rendeletére – tartozik a Veszprémi püspökségbe. [[1788]]-ban ''Alsó seu Nagykamond'' néven említik a falut.
 Lakossága [[1828]]-ban 320, [[1851]]-ben pedig 345 fő. Mint agrárfalu, a paraszti jobbágyok terheit viselte, tizedet a győri püspöknek szolgáltatott. A Marcal folyóban halásztak, amiért bért fizettek. A község urai – egészen a felszabadulásig – az Erdődyek voltak. A 2663 holdas határ több mint fele, 1521 hold volt az övéké [[1935]]-ben. Az előnytelen birtokmegosztás miatt nagyszámú agrárproletár réteg alakult ki. [[1910]]-ben a mezőgazdaságból élők a lakosság 54,7%-át tették ki. [[1927]]-ben 532 magyar ajkú lakója volt. Ekkor – 50 kisiparos és 21 egyéb foglalkozású kivételével – mindannyian a mezőgazdaságból éltek.